2019. június 5., szerda

TALÁN MÉG UTÁNUK IS KÖPNEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2019.06.05.


...Amikor majd évek múltán valaki nekiveselkedik annak, hogy átfogó és rendszerezett, alighanem több könyvespolcnyi szakirodalmat felölelő diagnózist fölállítson az Orbán-rezsim anatómiájáról, akkor fontos lenne, ha legalább lábjegyzetben belekerülne az is, amit a CEU, az MTA, az 1956-os Intézet, az Országos Széchényi Könyvtár és megannyi fölösleges oktatási-kutatási-tudományos-kulturális baromsággal foglalkozó intézmény mellett az éppen soros következővel művelnek az elvtársak.

Ez itt fent a Fidesz-kormány magas beosztású/befolyású kormányzati tisztségviselőinek reakciója arra a tényállásra, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) dolgozóinak jóval több, mint kétharmados többsége (100%) tiltakozik az ellen, hogy Magyarország legnagyobb közgyűjteményét kipaterolják Budapestről és Debrecenbe költöztessék, 87%-uk pedig úgy véli, a költözés számukra egyet jelent azzal, hogy új munkahely után kell nézniük. A kormányzati-önkényuralmi döntés formálisan ugyan még nem született meg, ám a költözés kérdése eldöntött – írja a hvg.hu.

Nem fogom azzal a kincstárian cinikus költői kérdéssel kezdeni (és folytatni sem), hogy ugyanbiza min tetszenek csodálkozni? Valahogy most nem jön a billentyűzetemre hasonló sem. Annál is inkább, mert még nem volt képes átfogni a tudatom, hogy egyáltalán van ilyen. Hogy ennyire bele lehet szarni mindenbe és mindenkibe, ha egyszer a fényességes nemzeti világítótorony valamit eldöntött. Hogy – jelen esetben – nem számít az sem, ha a felbecsülhetetlen értékű és egyedülállóan nagy (összesen 10 milliónál is több példányból álló) gyűjtemények megsérülnek esetleg, ha az intézmény hozzáértő, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberei akár mind egy szálig felmondanak, ha az MTM közoktatási funkciója csorbul (sokkal több diák számára lesz elérhetetlen Debrecenben, mint Budapesten), hogy itt már tényleg semmi nem számít. Egy évtizednyi hatalomépítő pusztítás után is nehéz elhinni, hogy ez és ilyen a Fidesz. A legutolsó, névtelen, repedt sarkú fegyverhordozótól a magas beosztású kormányzati tisztviselőn át a keresztapáig.

Hogy azt vágják a közalkalmazottként is legfeljebb havi 300 ezret, de jó eséllyel inkább 150-200 ezer forintot kereső múzeumi dolgozó arcába, hogy minek hőbörög, amikor naponta repülőzhet Budapestről Debrecenbe és vissza, és hogy bezzeg amikor Egyiptomba utazott közpénzen nem sírt a szája, sebaj, majd jön a következő, senki nem pótolhatatlan. Túl azon, hogy természetesen valóban senki nem pótolhatatlan és megkerülhetetlen (ha lenne emberanyag körülötte, érdemes volna ezzel a futballistát is naponta szembesíteni), az egészen biztos, hogy előrelátható és előre nem látható károk és problémák nélkül nem lesz áthidalható ez az idióta döntés (ez sem!), hogy közmunkásokkal és önkéntes, semmihez nem értő pártkatonákkal nem lesz működtethető az intézmény. Sem Felcsúton, sem Debrecenben, sem Alsókővágóörsön.

Természetesen nem csodálkozunk semmin, hiszen ezt látjuk tíz éve. Ha a Párt kinéz valamit magának, onnan pusztulnia kell mindennek és mindenkinek. Ha véletlenül nem lehet ellopni, akkor el lehet üldözni. Ha nem lehet teljes egészében megsemmisíteni, akkor valami aberrált érvelésre hivatkozva át lehet alakítani és politikai befolyás alá vonni. És ha csak egyszerűen útban van, akkor hányást lehet tenni a szemére, amiért a hála helyett ugrál és elégedetlenkedik, miközben igazán megbecsülhetné magát. Aztán a rendre sorra kerülők majd előbb-utóbb úgy is beletörődnek, mert eddig is mindig beletörődtek. Az a fontos, hogy nem lehet gyengeséget mutatni, és soha nem szabad feladni akkor sem, ha teljesen nyilvánvaló, hogy valami olyasmit tesznek tönkre, ami történetesen jól működik. De ami a legszebb benne, hogy senkitől nem kérdezik meg, hogy kire tetszett szavazni, drága múzeumi dolgozó hölgy vagy úr, mert akkor esetleg átgondoljuk, megfontoljuk, elállunk a rombolástól...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.