2019. július 11., csütörtök

A NAGY ALKUDOZÁS MEGMUTATTA, HOGY VALAMI TÖNKREMENT AZ EURÓPAI DEMOKRÁCIÁBAN

24.HU
Szerző: KERNER ZSOLT
2019.07.11.


Ursula von der Leyen megválasztása végső soron a hatalomról szól. Azért érdemes ezzel kezdeni egy újságcikket, mert az Európai Unió kapcsán nagyon könnyű elveszni a kettős beszéd és a szólamok rengetegében, ahol úgy érezhetjük, hogy konkrét ideológiai elvárások akadályozzák az Európai Bizottság elnökjelöltjének megválasztását.

Sőt, már Ursula von der Leyen jelölése is a hatalomról szólt. Hiába gondolták sokan, hogy Manfred Weber,az Európai Néppárt csúcsjelöltje alkalmatlan a posztra, a tanács és a tagállamok vezetői azért ragadták magukhoz a jelöltek kinevezését, mert alapvetően mást gondolnak a bizottság szerepéről, mint amit az európai választók egy része.

Az Európai Bizottság a miniszterelnökök szemében kvázi adminisztratív testület, egy hivatal, amelynek végrehajtó és nem politikai szerepe van. Ebből a szempontból pedig számukra érthető is, hogy a végrehajtó szerv vezetőjét ők nevezik ki, hiszen minisztereket sem úgy választanak a kormányok, hogy megnézik, a győztes pártból ki kampányolt a belügyi posztra.

Antidemokrácia

Von der Leyen azért van most különösen nehéz helyzetben, mert pont ott áll, ahol az Európai Parlament és az EU-t alkotó tagállamok vezetőinek demokráciafelfogása találkozik. VDL, ahogy Brüsszelben, az akronimák mekkájában becézni kezdték, jelölése egyfelől végtelenül antidemokratikus, elmondom, miért:

Manfred Weber, Frans Timmermans, Bas Eickhout és a liberálisok jelöltjei azzal kampányolták végig az európai parlamenti választások előtti időszakot, hogy ha a legtöbb mandátumot kapják, akkor az ő csúcsjelöltjük lehet az Európai Unió kormányának vezetője. Az EP-választások pedig azért is különlegesek, mert ez az egyetlen olyan alkalom, amikor a háromszázötven millió európai választópolgár azzal a szándékkal szavaz politikusokra, hogy azok kifejezetten az Európai Uniót irányítsák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése