2019. július 8., hétfő

ORBÁN FANTÁZIÁTLAN FORRADALMÁBA ILLESZKEDIK AZ ALTERNATÍV ISKOLÁK ELLENI TÁMADÁS

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2019.07.06.


Nemrég jött a hír, hogy az Orbán-rezsim jelentősen meg akarja nehezíteni az alternatív iskolák dolgát (talán el is lehetetlenítené őket) azzal, hogy előírja számukra, legfeljebb 30%-ban térhetnek el a hivatalos tantervektől. Ellenzéki érzelmű ismerőseim részéről érkezett is a menetrendszerű felháborodás, hogy lám, a szabadság, az autonómia utolsó védőbástyáit is be kívánja venni a hatalom és ha még ezt is hagyjuk, magunkra vessünk. Még olyan megjegyzést is hallottam, amelyik szerint ez még súlyosabb csapás, mint az MTA ügye, ám hogy eközben az érintettek ráhatása a közvéleményre, érdekérvényesítő képessége lényegesen kisebb.

Természetesen fontosnak tartom, hogy ha az érintettek úgy döntenek, hogy tiltakoznak, érezzék, hogy nincsenek egyedül. Az autoriter rendszer beavatkozásával szembeni ellenállás azonban legfeljebb csak az igazolható önvédelmi mechanizmusa lehet egy megtámadott csoportnak és legfeljebb rövid távra tud megoldásokat kínálni. Nem lenne fair elvárni ilyenkor, hogy az érintettek a rezsim összes gondját-baját magára vegyék. Az a mi dolgunk, a többi állampolgároké, akiknek nem csak erre a konkrét ügyre kell ilyenkor gondolnunk, de arra is, hogy mit tanulhatunk belőle arról, milyen világban szeretnénk majd élni, ha a rendszer egyszer megdől, s egyúttal azt is, hogy hol lesz benne a helye az alternatív iskoláknak.

Kezdjük ott, hogy bár vita tárgya, mennyire tekinthető koherens ideológiának az orbánizmus (én magam azt gondolom, nem az, s talán nem is ideológia egyáltalán), de ez az intézkedés is azt mutatja, hogy abban, amit a kormány csinál, igenis van rendszer (még ha őrült is). Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy ez a hatalom zsigeri ellenszenvvel viseltetik az autonómia mint elv és mint gyakorlat iránt. Amint érdeklődése olyan terület felé fordul, amelyben az autonóm hatalomgyakorlás elemei megfigyelhetők, első dolga az, hogy letiporja az autonómia garanciáit.

Függetlenül attól, hogy konkrétan van-e elképzelése, hogy mit is kellene csinálni, vagy hogy mennyire kidolgozottak, átgondoltak ezek az elképzelések, vagy hogy mennyire tehetne nekik jót az érdekeltek véleményének, ellenvetéseinek, javító szándékú javaslatainak figyelembevétele. Az alternatív iskolák most kerültek a látókörükbe, hát most mennek nekik. Amikor az Alkotmánybíróság volt útban, azt gázolták le. Amikor a földrajzinév bizottság, akkor azt. Amikor a magánnyugdíjpénztárak, akkor azokat. Amikor az önkormányzatok, azokat. És így tovább.

Az is látszik, hogy a zsigeri ellenszenv mellett van egy forradalmi hevület is a rezsimben.

Kezdettől hittek benne, hogy nem tehetik meg, hogy pusztán kormányt váltsanak, ha már egyszer alkotmányozó hatalom került a kezükbe, még ha az is világos, hogy a magyar történelemben példátlanul képzeletszegénynek indult ez a forradalom. A hatalom megragadása, a politikai versenyfeltételek eltorzítása, a hatalom megtartásához szükséges erőforrások koncentrálása kötötte le minden figyelmüket kezdetben, s ehhez csak siettében összeeszkábált szimbolikus díszítményként adódtak hozzá az Alaptörvény preambulumához hasonló ideológiai zagyvaságok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése