2020. január 19., vasárnap

A SZABADSÁG MEGMARAD?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2020.01.17.


...néhány év múlva – már a Fidesz elnökeként – kissé kapatosan az elfogyasztott néhány pohárnyitól és büszkén az akkori közvélemény-kutatás eredményeitől, az újságírók 1992-es bálján kottyantotta ki a krédóját, felelve a neki feltett kérdésre, mit is akar elérni, mondván: „Én akarok Magyarország miniszterelnöke, leggazdagabb embere lenni, és európai jelentőségű politikus.” Az ambíciói akkor sem voltak kicsik.

Ezt a célratörő alkatot vette észre Sólyom András, amikor Lázár Ervin csodaszép mesetörténetét, a Szegény Dzsoni és Árnikát megfilmesítve Orbánra osztotta Ipiapacsnak, a hírhedett rablónak a rablócsapatában a legjobban cselező rabló szerepét, akiből azután a könyv, illetve a film szerint a Világhírű SC focicsapat világverő centere lesz. Az 1983-ban bemutatott filmben az akkor alig húszéves Orbán még fordított metamorfózison esik át ahhoz képest, mint ahogy az a valóságban vele történt. A filmben rablóból lesz focista. Ezért is írtam az egyik napilapba az ezredfordulón, ha a valóság is másolta volna a filmet, ma nem itt tartanánk.

Az Ipiapacs rablócsapatában 1983-ban focistaként statisztáló Orbán 1985-ben már elkezdte a felkészülést, mégpedig a hozzá méltó fortélyos módon élete legnagyobb vállalkozására: Magyarország meghódítására, az ország javainak a megszerzésére, amiről azután 1992-ben már meglehetős nyíltsággal beszélt. Orbán Magyarország miniszterelnökeként az ország javát úgy gondolja szolgálni, ha javait jó kézbe juttatja: a sajátjába meg családjának, vejének, lányának, a hozzá közelállóknak az általa felügyelt rendelkezésébe. Nyilván fizikából az energiamegmaradás törvényét tanulta meg elég jól, nevezetesen azt, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ahogy ezt alkalmazva jobbkeze, nagy mágusa megfogalmazta, a Nemzeti Bank pénze elveszti (ugyan) közpénz jellegét, de azért pénzként Orbán és társai zsebében hasznosan kamatozik. Irodalomból meg talán A fülemile című vers egyik sorára emlékszik, miszerint – ha miniszterelnökként mindenkinek a bírája lesz, akkor – bal felől is nekem fütyöl, meg jobb felől is nekem fütyöl.

Orbán azt hiszi, hogy az energiamegmaradás törvényéhez hasonlóan létezik a szabadságmegmaradás törvénye is: nem vész el attól a szabadság, ha abból – másoktól elorozva azt – nagyobb darabot a saját zsebébe gyűr. Ettől fogva azonban már nem szabad ember, hiszen az elvett szabadságot féltve egyre kevésbé cselekedhet szabadon, nincs más választás, őriznie kell a másoktól elrabolt szabadságot, bezárta magát saját zsarnoksága börtönébe. Ha elveszi mások szabadságát, attól az ő szabadsága nem nő, éppen fordítva: kénytelen lesz a másoktól elrabolt szabadságot a saját maga által (magának) épített börtönében őrizni, amíg a rettegés – hogy egyszer visszaveszik tőle – nemcsak paranoiássá teszi, de valóságosan is zárt intézetbe kerül. Mert a szabadságmegmaradás törvénye fordított: attól nő a sajátunk is, ha többet adunk másoknak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése