2020. január 12., vasárnap

KOPIK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.01.10.


Igaza van Inotai Andrásnak, aki néhány hónapja úgy nyilatkozott: amit a két ciklus alatt a kormány elmulasztott, továbbá az a pénzmennyiség, amit jelentős részben értelmetlen és soha meg nem térülő beruházásokra fordított, helyrehozhatatlan és pótolhatatlan. Új reformkor kell – mondta a közgazdász, ráadásul, amit ő említ, az a károknak csak egy része. Felmérhetetlen, amit ez a tízéves korszak a lelkekben rombolt: az eszelősöket még eszelősebbé tette, aki meg csak normálisan, a mindennapi élet szabályai szerint akart boldogulni, hinni a saját tehetségben, a vállalkozó kedvben és abban, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indul, annak egy életre elvették a kedvét korrupt és zavaros pályázatokkal meg a kormányzat napi szintű átveréseit megalapozó vagy magyarázó ideológiai hadovákkal. Mára aztán mintha tisztulna a kép, lassan kiderül, hogy a kereszténység európai horizontú védelme jegyében semmi egyéb nem történik, mint a Fidesz–KDNP politikai hatalmának védelme. Ma már köztudott, hogy a kormányfő alapjában véve nem megvédi állampolgárait, hanem félelmet gerjeszt, és azt hirdeti, hogy ezt a helyzetet csakis a stabil kormánnyal lehet kezelni. Az októberi önkormányzati választások is azt mutatják, hogy ezt a maszlagot vagy azért nem lehet már korábbi szintű sikerrel hirdetni, mert unottá kezd válni minden mondat és az összes fej, amelyikből ezek a mondatok előjönnek, vagy a helyzet változik, amiben a mondatok érvényesek tudnának maradni. Vagy mind a kettő egyszerre.

És hát itt a természetes politikusi kopás is, ami megint csak nem Orbán esélyeit növeli. Még az is használódik, aki két kormányzati cikluson keresztül kiemelkedően jól teljesít, márpedig Orbán teljesítménye mindent egybevetve ellentmondásos. Kiépített maga körül egy lassan számára is átláthatatlan és kezelhetetlen oligarchátust, épített rengeteg stadiont, meg tető alá hozott számos igen zavaros célú és tartalmú keleti kapcsolatot, ami önmagában is elborzasztó. Mindezzel szemben, soha nem látott parlamenti felhatalmazása birtokában is gyáva volt belevágni komolyan vehető reformokba: ami nem látványos, pénzbe kerül, ráadásul nem is hoz azonnal semmit a konyhára, az őt nem érdekelte soha. Sőt, a reformok némelyike nem egyszerűen elmaradt, hanem ha például az egészségügyi ellátást tekintjük, annak állapota rosszabb, mint Orbán második hivatalba lépése idején volt. Pedig 2010 – ne feledjük – válság utáni év volt. Nincs távlatos megoldás nyugdíjkérdésben, az oktatás és tudomány ügye egyelőre zavaros, az évtized legnagyobb sikerét Orbánék abban látják, hogy végre megszabadultak a CEU-tól.

Minden elmaradt korszerűsítési program fölemlegetésekor egyetlen ellenérv, hogy csökkent az államadósság. Ennek az összevetésnek ebben az összefüggésben semmi belátható jelentése és értelme nincsen...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése