MIÉRT NEM ÁLLNAK KI A ZSIDÓK A CIGÁNYOK MELLETT (ÉS MÁS TÖRTÉNETEK)

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.01.19.

Magyarország: a szolidaritás számára felperzselt föld. Többször beszéltem már ezen a blogon arról, hogy a magyarok politikai nyelvének (tudásának) messze legfejlettebb rétegévé az utóbbi százötven év során az etnicizmus vált: olyan nyelvvé, amely meghatározza a gondolkodást, de ami még fontosabb, a gondolkodás előtti érzelmeket, reflexeket. A magyarok nemzeti identitása etnicista (nem pedig politikai-patrióta, alkotmányos vagy nyelvi-kulturális; ezekre mind vannak példák főleg a nyugati polgári társadalmakból, ahol persze szintén jelen van az etnicizmus, de hála Istennek, nem tud domináns erővé válni, és megfordítva, nálunk is jelen vannak az iméntiek, de kritikus pillanatokban mindig háttérbe szorulnak a közösségi cselekvésben). Az etnicizmus: archaikus-premodern vérségi, leszármazási mítoszon -- magyarán: túlnyomórészt hazugságokon -- alapuló nacionalizmus, amelyből egyenesen következik (kritikus tömegben) az idegenektől való félelem, az idegengyűlölet, a külső és belső (!) ellenségekkel szembeni folyamatos készlenlét, végső esetben akár az önpusztítás (és mi már ebben az utolsó fázisba is belekóstolunk azzal, hogy megtűrjük a nemzetet szegényítő, kizsigerelő kormányzó klikket).

Belső ellenségeink azok, akiket az etnicista propagandára berendezkedő uraink éppen kijelölnek nekünk: de tipikusan a kommunisták, a szocik, a zsidók, a cigányok, a kapitalisták. Mindenki, aki rontja a mitikus magyar vér tisztaságát (semmi új nincs ebben természetesen, a XIX. század vége óta ismerjük a biologizáló-rasszista nótát, a szerencsétlen, sikertelen nemzetek utolsó mentsvárát a valósággal való szembenézés előtt). Amivel viszont kevésbé foglalkozunk, hogy a tudásnak ez az etnicista maximuma nemcsak a (belül) többségi magyarságra, hanem a céltáblájául kiszemelt kisebbségi etnikumokra és kulturális csoportokra is jellemző; egy kudarcos nemzetben, amely nem válhatott polgárosult politikai nemzetté az ellenségnek tekintett kisebbségek is törvényszerűen megragadtak - a döntő, politikai értelemben is - etnikai, kulturális egységnek, így ezek éppen annyira nem szolidárisak egymással (elnyomott az elnyomottal, veszélyeztetett a veszélyeztetettel), mint a többség egyenként velük...

ITT OLVASHATÓ