KENTAURBESZÉD - A VÍRUS: HÁBORÚ ÉS BÉKE - LENGYEL LÁSZLÓ ÍRÁSA

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2020.03.28.

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre globális, valamennyi földrészre kiterjedő, politikai és egészségügyi, társadalmi és gazdasági válság. Mindenekelőtt politikai válság: soha ennyire kevés emberen nem múlt ilyen sok ember, az emberiség sorsa. Minden politika. Politikusok és politikai intézmények döntenek egészségügyi, igazgatási, biztonsági, gazdasági kérdésekben. És a vírusválság korában világossá vált, hogy a politikusok magatartása nem a megoldás, hanem maga a probléma.

Hiába mondják okos emberek, hogy miről lehetne és kellene a világ vezetőinek dönteniük, amikor a világnak nincsenek vezetői és vezető intézményei. A vírus világprobléma, de a világnak nincs kormánya, telefonszáma. Hiába tudjuk, hogy egy globális válságot csak globális politikával, együttműködéssel és szolidaritással lehet megoldani, ha előtte és alatta a politikusok a nemzetállami alapú elkülönülést, egymás kizárását választották és e keretbe zárták a véleményük megnyilvánulásától megfosztott polgáraikat. Saját nemzetállami politika, nemzeti egészségügy, nemzeti gazdaság, nemzeti karantén, nemzeti határ – minden nemzeti, csak a vírus és a halál nemzetközi. És a nemzetállami politikusok rajtunk, bármilyen nemzetiségű embereken kísérleteznek. Magyar magyarként, kínai kínaiként, amerikai amerikaiként, olasz olaszként betegedjen és haljon meg, ha már emberként nem gyógyulhat meg. 

A tízes évek közepétől a nacionalista-populista politikusok háborút folytattak a globális nemzetközi intézmények és megállapodások ellen. Felbontották a szerződéseket, megszüntették vagy meggyengítették az intézményeket, és általános bizalmatlanságot teremtettek a nemzetközi szereplők között. A demokratikus vezetők tehetetlenül tűrték. A nemzetközi szereplők között hidegháborús a viszony, nem bízik senki senkiben. Ki hinne egy percig is Trumpnak vagy Putyinnak, Hszinek vagy az iráni ajatollahoknak? Még tegnapi önmaguknak se hisznek. A válság bizalmi válság. Kinek és miért hinnél? Egy tökéletesen hiteltelen politikai világelitnek kellene bizalmat és együttműködést kérnie vagy kikényszerítenie megosztott, félrevezetett társadalmaktól. Hogyan tehetne bármit az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a WHO, az IMF, ha a nemzetállamok vezetői már külön-külön egymással szemben cselekedtek? Ki és miért bízna Orbánban és Kaczyńskiben, Bolsonaróban és Boris Johnsonban? Viszont mit tehetne bármelyik állam polgára a nemzetállami hullám kellős közepén, saját hiteltelen vezetésének túszaként? Hogyan lehetne a globális intelligencia része a globális politikai intelligencia-hiány idején?

Versenyt futunk az életért a halállal, a társadalomban a széteséssel, a gazdaságban az összeomlással szemben. A világjárvány, akár egy világháború vagy gazdasági világválság, egymás után és mellett méri a politikusok, a nemzetállamok – a közigazgatási, az egészségügyi, a szociális és oktatási intézmények -, a nagy ázsiai, amerikai, európai, és a közepes – így a mag-európai, a dél- és a kelet-európai -, valamint a nemzetállamokon belüli kis régiók, a multinacionális termelési és szolgáltatói láncolatok, a nemzetközi szervezetek, a tudományos intézmények, az egyházak és a civil szervezetek hitelességét, rugalmasságát és hatékonyságát. De legalább annyira mérlegre kerülnek az egyes társadalmak, e társadalmak – nemzedékek, rokonsági és családi, baráti hálózatok - viselkedésmódjai az emberközi válság idején. Ez egyszerre az emberek közti viszonyok válsága - melyik társadalom, melyik kisebb és nagyobb közösség mennyire fegyelmezett, szabálykövető és szolidáris -, és "anyag-csata" – melyik államnak, mekkora az egészségügyi eszköz- és emberkapacitása, illetve a szükséges igazgatási és szervezési eszköztára...

ITT OLVASHATÓ