2020. március 22., vasárnap

RETTEGJ, MAGYAR!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2020.03.20.



Nem segített a kerítés, hiába kapott csinos szögesdrót gallért, csak átjött rajta a fránya vírus. Természetesen onnan érkezett, ahonnan minden rossz érkezhet, Délnyugat-Ázsiából. Igaz, legálisan lépték át a határt a vírushordozók, hiszen fizettek, hogy bejussanak egy olyan országba, ahol egyébként szívből utálják őket. Itt tanulnak, egyetemisták. Legyünk pontosak, nem címzetten ez az ország – Irán – gyűlöletes a magyarnak, hanem mindenki, aki más bőrbe bújt születésekor, aki érthetetlen nyelven locsog, aki kendőt, turbánt, csadort visel, aki nem keresztény, aki messze földről érkezett, amelyről az itt élők többsége jószerével semmit sem hallott, csupán a köztévé képernyőjén látja a nap minden órájában, hogy koszos csordába verődve próbálnak betörni Európába. Az irániak egyébként jó állapotban vannak. Nincs nevük, nincs arcuk, csak vírusuk.

A miniszterelnök-pártelnök élt is az alkalommal, szép beszéddel köszöntötte híveit s azokat is, akiket meg akar győzni arról, hogy nálánál jobban senki nem törődik azokkal, akik még nem kerestek maguknak új hazát. „Amíg engem láttok, addig nincs baj, a kormányrúd jó kezekben van” – sugározta tekintete biztatóan. Bejelentette: van már operatív törzs, élén egy tábornokkal, üléseznek, ha kell, éjjel, nappal. Ki lenne alkalmasabb a közdelem levezénylésére, mint egy harcedzett hadfi? Ha van tábornok, van törzskar, és Isten is velünk van (erről a feltételről a biztos kezű, szarvasölő miniszterelnök-helyettesnek kell gondoskodnia), akkor nincs az a vírus, amelyik megtörhetné ezt a büszke, megalázott, csonkaságában is nagyszerű népet. (Nem ártana, ha a miniszterelnök-pártelnökért gyakorta az Úrhoz fordulók hada térdre ereszkedne az itt élőkért. Legalább azokért, akik a nemzeti együttműködés rendszerének hívei. A többiekért nem is kár. Pusztulásuk kikövezné az újabb kétharmadhoz vezető utat.)

A miniszterelnök-pártelnök rugalmasságát, alkalmazkodóképességét jól tükrözi, hogy fenséges ajkait elhagyta egy mondat, amely lényétől teljesen idegen: „eljött a védekezés időszaka”. Igaz, nem az Európai Unió, nem a finánctőke, nem Soros György, nem az ellenzék szorította defenzívába, csupán egy vírus, amely nem is látható, s amelynek névadóját szívesen látná a fején. A vírustámadást kivédjük, a vírushordozó migránsokat leküzdjük, a határunk közelébe sem engedjük őket.

A miniszterelnök-pártelnök tehetséges, okos politikus. Tudja, rettegve jó a magyar. Amíg a magyar retteg, addig semmi nem érdekli. Ki figyel oda, hogy – búcsúcédulaként – a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának ajándékozza Budapest VIII. kerületének legértékesebb ingatlanait (Pollack Mihály tér 8., Bródy Sándor utca 5–7., Szentkirályi utca 25./a, Szentkirályi utca 25./b, Szentkirályi utca 27., Pollack Mihály tér 10. [a volt Károlyi-palota], Pollack Mihály tér 4–6. [a volt Esterházy-palota] ). Emlékszik még valaki Sukoróra? Kit érdekel, hogy a miniszterelnök-pártelnök a lányának szívéhez és zsebéhez oly közel álló turisztikafejlesztés céljára, az ügy gazdájának, a Magyar Turisztikai Ügynökségnek 394 milliárd forintot utalt ki a 2021–2030. évekre (elismerésre méltó ez az önbizalom)? Kit érdekel, hogy különböző sportesemények támogatása ürügyén ez az ügynökség további milliárdokat kap a miniszterelnök-pártelnöktől? Valóban családbarát ez a kormány, csak az a baj, hogy e területen sem érvényesül a diszkrimináció tilalma.

Rettegj, magyar, itt a vírus, de bízva bízzál, mert a miniszterelnök-pártelnök tettre kész. Igaz, az akkor kihirdetett kormányhatározatok között még nem található olyan rendelkezés, amelyik pénzt juttatna a vírus elleni véderőknek. Nem baj. Miután van operatív törzs, van vezénylő tábornok, feltehetően lesz az utcákon tűzoltó, rendőr, katona elég. Ha nem a vírus, akkor a békétlenkedők megfékezéséhez. Miután az Alaptörvény szerint az állam és az egyházak együttműködnek, rájuk biztosan lehet számítani a vírusűzéskor.

Mellesleg Palkovics miniszter tevékeny szerepet vállal abban a folyamatban, amelyek az állami egyetemeket magánjellegű alapítványokba viszik. A cél világos, aki diplomát akar, az fizessen. A fizetős kuncsaftok jelentős részét azonban arról a területről várják, ahonnan a vírusos migránsok is érkezni szeretnének. Miután a hírek szerint tíz egyetem kiárusítását készíti elő, nem nehéz kitalálni, hogy egy sikeres egyetemi hallgatói börze esetén több lehet a turbános fejek száma az egyetemek és diákszállók környékén, mint a cilindert viselőké. Annál is inkább, mivel a cilindert még nem sikerült visszahozni a Hor­thy-korszakból, lévén, hogy a mai uralkodó osztály tagjai nem tartoznak az úri közönség közé. A reményt ne adják fel a kalapkészítők, mert gyermekeik viszont a legjobb nyugati egyetemeken csiszolhatják személyiségüket, s így szert tehetnek némi jó modorra, és ízlésük is meghaladhatja a hivatalos közízlést. Nekik érdemes visszajönni, hiszen friss diplomával a zsebükben egyetemi pulpitust kaphatnak, s tanulmányi területükhöz kapcsolódóan fontos gazdasági szerephez juthatnak. Presztízsük az egekbe szökhet, lévén Magyarországon a boldogulás egyetlen útja a protekció. Így, aki családi kötelékben él azzal, akitől minden függ, olyan befolyásra tesz szert, amit tisztességes úton nemigen lehet elérni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése