2020. március 24., kedd

SZÁZEZER MAGYAR ÓVODÁSNAK ÉS ISKOLÁSNAK TARTANAK "BOLDOGSÁGÓRÁKAT", AZ MTA KUTATÓJA SZERINT BOLDOG ALATTVALÓKAT GYÁRTANAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZIGETI ILDIKÓ
2020.03.24.


Hála, optimizmus, jó cselekedet, megbocsátás. Immár több mint százezer óvodás és iskolás van, aki nemcsak alaposan megismerte ezeket a fogalmakat, hanem rendszeresen gyakorolja is. Legalábbis sokat beszél róluk. Pontosabban arról, hogy miként is kellene csinálni. Ám nem mindenkinek őszinte a mosolya az immár mozgalommá terebélyesedett kezdeményezés hallatán. Vannak, akik szerint a Jobb Veled a Világ Alapítvány programja kifejezetten káros és veszélyes.

Van valami diszkrét bája annak, ha két, a szakmájában elismert pszichológus egymásnak ugrik. Jelesül az úgynevezett boldogságórák kapcsán esett egymásnak a program fővédnöke és a magyar pedagógiai pszichológia meghatározó szakértője. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervizor, a pszichológiatudomány kandidátusa, professor emerita és Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan-szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa között afféle örökrangadó van kialakulóban.

A Bagdy Emőke nevével fémjelzett Boldog Iskolák és Óvodák címet viselő program lényege, hogy az önként jelentkező oktatási intézmények beveszik a tanrendjükbe az úgynevezett boldogságórákat.

A fővédnök következetesen állítja: ha álma megvalósul, a jövő nemzedékét kiegyensúlyozottabbnak, sikeresebbnek és elégedettebbnek látjuk majd. A professzor asszony meggyőződése, hogy „gyermekeink a jövőbe vetett hittel, bátran járják végig a felnőttséghez vezető utat, majd boldogságra képes emberré válhatnak”.

Gyarmathy Évának viszont arcára fagyott a mosoly, amikor tudomást szerzett a kezdeményezésről. Az egyik online hírportálon folytatott vitában nem kevesebbet állított,

mint hogy ha ez elterjed, „mi leszünk ismét a legvidámabb barakk.


És a gyerekek, amikor kikerülnek a szürkésítőből, akkor már tudják, hogyan kell elfogadni az elfogadhatatlant. Kivéve persze azt a néhányat, akik pszichiátriai diagnózist kapnak, mert elutasítják, hogy az a dolguk az életben, hogy kövessék az utasításokat.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése