Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.17.
Ott hagytuk abba elemezésünket, hogy a kormány – ígérete szerint – május végén lemond a rendeleti kormányzásról. De már eddig is számos olyan intézkedést hozott, amelyek a sajátjai gyarapodását, illetve a hatalma növelését biztosították. Olyan intézkedésekről beszélünk, amelyeknek valójában semmi közük nem volt a veszélyhelyzethez. Itt és most nem sorolom fel őket, elég, ha csak emlékeztetek az önkormányzatok, vagy a pártok megsarcolására.
A rendkívüli, időkorlát nélküli felhatalmazás azonban – és ezt tudja, vagy rá kellett jönnie Orbánnak – teljesen felesleges volt, feleslegesen váltotta ki a nemzetközi felháborodást. Mégpedig azért, mert a kétharmados felhatalmazásával a miniszterelnök éppenséggel azt tesz, amit akar. Láthattuk, miként hajszolt át törvényeket néhány nap alatt az országgyűlésen.
Vagyis a trükk, hogy az ellenzéket a járvány szolgálólányaként tüntesse fel, mégpedig azzal, hogy a veszélyhelyzetben is akadályozza a gyors intézkedéseket, egyáltalán nem jött be. És, hogy a külföldről érkező bírálatokat elnémítsa, inkább fenntartatta az országgyűlés ülésezését, miáltal még inkább bebizonyosodott, hogy voltaképpen semmi szükség a rendeleti kormányzásra. Orbán ezt a csatát elveszítette, még akkor is, ha most folyamatosan bocsánatkérésre szólítja fel a magyar jogrendet, és a vég nélküli felhatalmazás, illetve a parlament szüneteltetése miatt felháborodókat.
Túl erős érv volt ez vele szemben most, az Európa Parlament vitáján, és hiába akarta átterelni a diskurzust – Varga Judit delegálásával – abba az irányba, hogy az EP az, amely antidemokratikusan működik, ez a csavar sem jött be neki. Már csak azért sem, mert miközben a járvány elleni védekezés miatt elutasította a brüsszeli meghívást és felszólalást, másnap elutazott Belgrádba, a szerb miniszterelnökhöz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.