VILÁGJÁRVÁNY, VILÁGVÁLSÁG ÉS A KIBONTAKOZÁS

NÉPSZAVA
Szerzők: LENGYEL LÁSZLÓ, SURÁNYI GYÖRGY
2021.06.19.

Lengyel László (LL): Nouriel Roubini a vezetőkről és a lemaradókról írott cikkében arról beszél, hogy a világjárvány utáni kibontakozás Amerikában, Kínában és a kínai termelési lánchoz tartozó ázsiai országokban V-alakú lesz. Az Egyesült Államokban azért, mert csökken a fertőzés, magas az oltottsági arány, növekszik a fogyasztói és üzleti bizalom, komoly a fiskális és monetáris expanzió hatása, Kína és a kínai termelési láncba kapcsolódó ázsiai országok pedig jól kezelték a járványt, gyors az újraindításuk és a termelési lánc helyreállításuk. Ugyanakkor Roubini is, de még inkább Larry Summers nagy kockázatot látnak Amerikában, Summers egyenesen azzal vádolja a jegybankot, hogy „veszélyes önhittségbe” ringatja a pénzügyi piacokat az alacsony kamatszintjével, a gazdaság túlfűtésével és az inflációs kockázat lebecsülésével, de nincs sokkal jobb véleménnyel a Biden-csomagról sem. Korábban te is kritikusan tekintettél a Biden-csomagra, mint amely túl nagyra sikeredett és valóban magában hordozza az inflációs kockázatot. Hogyan látod ezt ma?

Surányi György (SGy): Az amerikai válságkezelés összességében eddig a leghatékonyabbnak tűnik. Annak ellenére, hogy már Trump és most Biden adminisztrációja is félő, hogy átlépi a hosszútávú fenntarthatóság kereteit. Nem az agresszív és imponálóan gyors költségvetési és monetáris politikai válságkezelés kelthet kétségeket. Nem is a nem konvencionális eszközök széles körű és bátor alkalmazása okozhat már középtávon is feszültséget. Mint oly gyakran, a mérték a döntő. Európától eltérően a járvány okozta kereslet-visszaesést, illetve az egyszerre jelenlévő keresleti és kínálati sokkot nagyvonalú költségvetési és monetáris lazítással ellentételezték. Helyesen, szabad utat engedtek a schumpeteri kreatív rombolásnak, a gazdasági szerkezet megújulásának, vagyis nem a már meglévő munkahelyek mentésére összpontosítottak elsősorban, hanem az állásukat elvesztő milliók veszteségeinek ellentételezésére. Kezdetben ez drámai - 3,4 százalékról hetek alatt 14,8 százalékra ugró - munkanélküliséghez vezetett. Jelenleg azonban a munkanélküliség már 5,8 százalékra esett vissza, jóval az európai "munkahelyvédő" szint alá.

Közben messze túllőttek a célon. Miközben a mennyiségi lazítással kombinált helikopterről való pénzszórás/osztás, illetve a munkanélküli-ellátás rendkívüli megemelése teljességgel indokolt volt, ennek mértéke már rövid távon is feszültségeket teremt. Trump idején a segélyben részesülők 65 százaléka, az új támogatások okán pedig jelenleg nagyjából 35-40 százaléka magasabb jövedelemhez jut, mint amikor állásban volt. A korábban fejenként kifizetett 2000 dollár és az újabb, a Biden-csomag részeként kifizetett összesen 2000 dollár minden 75 ezer dollár alatti jövedelemmel rendelkező amerikainak - a mediánjövedelem több mint kétszerese ez a limit -, összességében olyan államadósság-növekedéshez vezet, ami későbbiekben jelentősen korlátozhatja a gazdaságpolitika mozgásterét. Ennek finanszírozása jelenleg olyan ultra laza monetáris politikát igényel, ami az inflációtól erősen elmaradó nominális kamatok és a példátlanul megugró pénzkínálat (M3) mellett az infláció gyorsulásához vezet. Ha ez átmeneti volna, még akár jól is jöhetne az államadósság csökkentéséhez/elinflálásához. Ám egyre több jel ellentétes irányba mutat. Ezért a jegybank kényszerű, idő előtti, váratlan szigorításba kezdhet, ami viszont megtörheti nemcsak az amerikai, de a globális helyreállítást is...

ITT OLVASHATÓ