2021. november 5., péntek

HAVI 200 FIXSZEL AZ EMBER KÖNNYEN VICCEL?

MÉRCE
Szerző: BÜTTL FERENC
2021.11.05.


A kormányfő nem csupán belengette júniusban a 200 000 forintos bruttó minimálbért, de a munkaadók és munkavállalók közti megszokott érdekegyeztetést mintegy felülírva meg is „szavaztatta” a fideszes szavazókat éberen tartó soron következő nemzeti konzultáció keretében.

A klasszikus országos bértárgyalási folyamat, amikor a munkaadók és a munkavállalók egyezkedését, huzakodását, megegyezését az állam pusztán figyelemmel kíséri, moderálja, esetleg befolyásolja, Magyarországon már rég a múlté. A NER-ben az állam nem közvetít a szereplők között, hanem előír – hol szolidabban, hol keményebben.

A idei „menet” ennek különlegesen szép példáját mutatta/mutatja: bruttó 200 000 forint lesz a minimálbér, mert…, mert Orbán Viktornak tetszik ez a szép kerek szám. Szép is, szépen kommunikálható a 2022-es választások előtt. Ennyi és punktum! Így is lett, november 3-án a kormány a Facebookon közölte: megvan a megállapodás. Micsoda meglepetés!

Persze ettől még lehet indokolt, észszerű, közgazdasági és egyéb értelemben kívánatos stb., de demokratikus gazdasági érdekegyeztetés aligha.

A továbbiakban a minimálbér-emelés kapcsán pár egyszerű kérdést próbálok meg tisztázni:

1. Közgazdasági/gazdaságpolitikai értelemben indokolt-e a 200 000 forintos bruttó minimálbér?

2. Milyen hatása van a minimálbér emelésének a szereplőkre (munkavállalók, munkaadók, állam)?

3. Megfelelő módszer-e a szociális hozzájárulás adó csökkentése, mint a munkaadók „kompenzációja”?

4. Mi a tanulság?

Van-e közgazdasági/gazdaságpolitikai realitása a 200 ezer forintos minimálbérnek Magyarországon 2022-ben?

A válasz egyértelműen igen. Hogy egy kicsit hazabeszéljek, hadd említsem meg, hogy Kis Miklós szerzőtársammal már 2020 őszén azt írtuk az Alapjövedelem 2021: út a biztonságba! című tanulmányban, hogy a magyar gazdaság általános állapota lehetővé tenné (már 2021-ben) a minimálbér 200 ezer forintra emelését. A minimálbér ugyan árpadlóként működik és azt határozza meg, hogy mi a legkisebb adható bruttó bér, ám egyúttal az általános bérszínvonalhoz (bruttó átlagkereset) igazodó (igazítható) bólyaként is funkcionál. Más szavakkal: ha a bérek általában dinamikusan növekszenek, akkor a minimálbér magától is növekszik – mármint növekedne, ha a piacon határoznák meg, mint a legkisebb „még adható” bért, ami mellett a munkavállaló hajlandó az adott munkahelyen dolgozni.

Eltekintve attól, hogy a formálisan a minimálbért kapó munkavállalók egy része pusztán adózási/adóelkerülési okokból kap „csak” ennyit, a valóban a legalacsonyabb bért kapók keresete egy túlkeresletes piaci helyzetben (munkaerőhiány) magától elhagyja az aktuális minimálbér szintjét és növekedni kezd. A minimálbér-emelés ilyen helyzetben pusztán egy technikai korrekció, a korábban meghatározott fix összegű minimum hozzáigazítása a valóságos minimumhoz (plusz az adóoptimalizálók adóbefizetéseinek növelése).

Nézzük hogyan alakult a bruttó átlagkereset és a bruttó minimálbér az elmúlt években Magyarországon!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.