2023. február 26., vasárnap

A MAGYAR TÁNCHÁZ: NACIONALISTA MOZGALOM VAGY SZOCIALISTA KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS? - INTERJÚ MARY N. TAYLORRAL, A MAGYAR TÁNCHÁZMOZGALOM KUTATÓJÁVAL (1. RÉSZ)

MÉRCE
Szerző: KŐSZEGHY FERENC
2023.02.26.


A magyar táncházmozgalom hosszú és lebilincselően izgalmas múltra tekint vissza, születésének körülményei és évtizedeken keresztüli alakulása elválaszthatatlanul összefonódik a magyar társadalom történetével. Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy az elmúlt évtizedekben a táncházmozgalom a népi kultúra mozgalmi megújításából lassan a konzervatív középosztály politikai mozgósításának terévé vált. Ez azonban nem ennyire egyszerű. Mary N. Taylor antropológus könyve rámutat, hogy a népi kultúra bemutatása és megélése nem csak a helyi nacionalizmusok keretrendszerében értelmezhető, sőt felvillantja a táncházakban rejlő felszabadító politikai lehetőségeket is.

Kőszeghy Ferenc: Movement of the People. Hungarian Folk Dance, Populism, and Citizenship [A nép mozgása/mozgalma. Magyar néptánc, népiség és állampolgárság] címmel jelent meg a magyar táncházmozgalomról szóló könyved 2021-ben. De mi pontosan a táncház, hogyan ragadnád meg ezt a államszocializmusban létrejövő mozgalmat? A könyvedben azt írod, hogy a táncházmozgalmat a részvételiség gondolata hívta életre, a mozgalom a néptáncot mint közösségépítő tevékenységet alkotja újra. Hogyan és milyen közösséget hoz létre a táncház?

Mary N. Taylor: A táncházmozgalom a rendszerváltást megelőzően indult, de azóta is folyamatosan növekszik és változik. A különböző táncházak révén tízezrek tanultak meg „magyar népi táncokat” járni az elmúlt ötven évben.

A táncház legfőbb újítása az volt, hogy lehozta a néptáncot a színpadról, megszüntetve az előadó és a közösség közti különbséget. Létrehozta a teret a részvételi társas néptánc (social dance) számára, továbbá olyan pedagógiai gyakorlatokat dolgozott ki, amely az előadók helyett a hétköznapi embereket támogatta a táncok megtanulásában. Így a táncházmozgalom képes volt azokat is elérni, akik egyébként nem néptáncosok, sőt azokat is, akiket amúgy nem érdekelt volna a népi kultúra.

Fontos hangsúlyozni, hogy a társas néptánc egészen másképp működik, mint a színpadi tánc. Előbbinek és a társas táncos eseményeknek a történelem során fontos szerepük volt bizonyos értékek ápolásában és az emberek szocializációjában. Azokban a falvakban, ahonnan a táncház neve és gyakorlatai erednek, a falusiak a közös táncolás során közösségük normáit sajátították el, legyen szó nemhez, státuszhoz vagy a betakarítási ciklushoz köthető viselkedési szabályokról.

A tánc maga egy összetett gyakorlat, amely a testtartástól a ritmuson át a zenei jelzések értéséig és a táncpartnerek közti kommunikációig sok mindent egybefog. A táncházmozgalom kialakulásakor esztétikai autentikusságra törekedett, falusi szokásokat vett át. Más, kulturális gyakorlatok felélesztését célzó mozgalmakhoz hasonlóan a szokások átvételekor a táncház is átvette a falusi etikett bizonyos normáit (például a nemi szerepekre vonatkozókat), miközben más aspektusokat elhagyott. Az eredeti széki táncház a kamaszok udvarlóeseménye volt, a mozgalmi táncház azonban – bár igyekezett hű maradni az eredeti táncos esemény sajátosságaihoz – minden korosztály számára nyitva állt és áll...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.