2023. március 22., szerda

„VIGYÉTEK MÁR INNEN EZT A GYEREKET, MERT ÍGY NEM TUDOK DOLGOZNI”

QUBIT
Szerző: KENDE ÁGNES
2023.03.22.


Vannak szakértők, akik szerint a mostaninál hatszor többet kellene költeni a tanárokat segítő asszisztensekre és iskolapszichológusra, hogy minden rászoruló gyereknek jusson segítség. Mások arra figyelmeztetnek, hogy veszélyes lenne, ha a pedagógushiányt az olcsóbb asszisztensek alkalmazásával oldaná meg a kormány.


„Ha van valaki, aki le tud nyugtatni egy hiperaktív gyereket, már az óriási segítség a tanárnak, aki így nem fog dühöngeni, és nem azt mondja, hogy vigyétek már innen ezt a gyereket, mert így nem tudok dolgozni” – mondja Váradi Balázs közgazdász, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézetének vezető kutatója, aki Erőss Hanna junior elemzővel együtt a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) megbízásából azt vizsgálta, hogy mennyit kellene költeni a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítőkre (közkeletű rövidítéssel: NOKS) ahhoz, hogy a rászoruló gyerekeknek jusson elég segítség. – Először is nagy szolgálatot tenne az ügynek, ha az elátkozott »NOKS« kifejezés helyett lenne egy magyar szó, ami jelent is valamit, mert ez technikaivá degradálja és elidegenít attól, hogy valójában arról beszélünk, hogy vannak pedagógiai asszisztensek, iskolapszichológusok és könyvtárosok is egy iskolában.”

„Az elmúlt két évben egy csomó oktatási intézményt körbekérdeztünk az országban arról, hogy szerintük mi a magyar oktatás legégetőbb problémája, amire a legtöbb érintett szakember azt mondta, hogy a tanárokat segítő munkatársak nagyon hiányoznak a rendszerből” – mondja Sándor Kata, a civil szerveződésekből létrejövő kampányokra szakosodott CKA kommunikációs munkatársa arra a kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, hogy a Budapest Intézettől megrendeljék a tanárok munkáját segítőkről szóló kutatást. „Ez az a dolog, amiben szerintünk még a leginkább el lehetne érni változást. Egyrészt a mostani tanárelégedetlenségi hullám egyik oka az, hogy a pedagógusok nagyon leterheltek, az asszisztensek pedig az ő munkájukat könnyítenék, másrészt azt érezzük, hogy ez az a terület, ami nagyon sokakat érint, így széleskörű társadalmi nyomást lehet helyezni a döntéshozókra” – magyarázza Sándor, hogy miért épp ezt a problémát ragadták ki a magyar oktatás tengernyi baja közül.

„Lényegesen több erőforrást lehetne erre költeni, és az mind jól hasznosuló pénz lenn” – mondja Váradi. – Nem 10 százalékkal többet, hanem ötször ennyi pénzt lehetne arra áldozni, hogy legyen elegendő pedasszisztens meg iskolapszichológus az iskolákban. De nemcsak több pénz kéne, hanem egy nagyon komoly váltást is véghez kell vinni ahhoz, hogy az iskola ne csak arról szóljon, hogy a tanítónéni frontálisan tanítja az osztályteremben üldögélő gyerekeket”.

Ha több lenne a tanárokat segítő szakember, kevesebb gyerek szorulna ki a normál iskolákból

De vajon érdemes-e épp a pedagógusok segítőire helyezni a legnagyobb hangsúlyt, amikor az oktatási rendszer átalakításáról gondolkodunk? „A magyar oktatás súlyos problémáit egyáltalán nem biztos, hogy megoldaná, ha jóval több ilyen szakembert kezdenek el alkalmazni – mondja Váradi –, az viszont már értelmes kérdés, hogy mi az, amin forradalom és teljes rendszerváltás nélkül is lehetne javítani. Ha több ilyen szakember lenne, az elsősorban azokon a gyerekeken segítene, akik eltérnek az átlagostól, mert ott válik kritikussá, hogy van-e pedagógiai vagy gyógypedagógiai asszisztens és iskolapszichológus, ha egy gyerek bármilyen szempontból eltér az átlagos fejlődésű gyerekektől. Lehet azt mondani, hogy ne toldozgassunk-foldozgassunk, de annak a gyereknek, akinek most nem jut gyógypedagógiai asszisztens és ezért nem tud tanulni a többiekkel, végtelenül lemarad, és esetleg egy szegregált intézményben köt ki, az nem válasz, hogy csak a forradalom a megoldás. Ráadásul a mostani keretek között ez jelentős előrelépés lenne, és nem is mond ellent annak, hogy ha egyszer jó oktatási rendszert csinálnánk, akkor ennek ugyanúgy helye lenne benne”.

Lannert Judit oktatáskutató, a T-Tudok oktatáskutató központ kutatója szerint viszont van annak veszélye, ha a pedagógiai asszisztensekre kezdünk el költeni. „Ha a pedagógus végzettség nélküli pedagógiai asszisztenseket kezdjük finanszírozni, akkor a mindenen spórolni próbáló állam miatt a képzett pedagógusok fognak kiszorulni rendszerből, ha az olcsóbb asszisztensekkel is megoldható a tanítás. Már most is látszik, hogy a pedagógushiány miatt az iskolákban az asszisztensek tanítanak, az óvodákban pedig az óvónők helyett ők vannak a gyerekekkel fél napot. Amire viszont érdemes lenne áldozni, az a képzett gyógypedagógiai asszisztensek számának növelése, mert ők, szemben a legtöbb tanárral, tényleg értenek a rászoruló gyerekekhez. A roma segítők számát lenne érdemes még növelni, mert nekik valóban nagy hatásuk lehet a roma gyerekek iskolai életére. Ezek tényleg hoznak valami többletet a rendszerbe, mert ahol igazán látszik, hogy mennyire hiányoznak ezek a szakemberek, azok a hátrányos helyzetű gyerekeket tanító iskolák."

A tanárokat segítő szakemberek hiányának problémája nem ismeretlen a világban: az országok 15 százalékában egyáltalán nincs ilyen, 29-44 százalékukban valamennyire megtalálható, és csak az országok 5-22 százalékában áll folyamatosan rendelkezésre asszisztens munkatárs attól függően, hogy melyik kategóriát nézzük – olvasható egy 2020-as UNESCO jelentésben. (A NOKS rövidítés is rengeteg pozíciót takar: ide tartozik a titkár, a dajka, a gondozónő, a takarító, a laboráns, a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, a könyvtáros, a szakorvos, a gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, a szabadidő-szervező, a pszichopedagógus, a műszaki vezető, a jelmeztáros, az ápoló, a hangszerkarbantartó, az úszómester, a rendszergazda, a pedagógiai felügyelő, a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, a szociális munkás és a gyógytornász is.) Ugyanakkor az elmúlt 30 évben a tanulást támogató szakemberek számos országban az oktatás részévé váltak; az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban például megduplázódott az átlagos arányuk, ami azt jelenti, hogy ezekben az országokban 1000 diákra 15,5 asszisztens jut – derül ki egy 2015-ös, az ebben a témában készült eddigi egyik legátfogóbb OECD-tanulmányból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.