Szerző: SZÉLSŐKÖZÉP
2025.07.02.
Miután elfogadtuk a környezetünk összeomlásának lehetőségét, mi marad a számunkra? Hová leszünk a magunk, családunk és tágabb közösségünk számára elképzelt jövőkép nélkül? Hol találjuk meg a tudatunk egészséges létezéséhez szükséges értelmet az életünkben? Ezért olyan nehéz elfogadni azt, ami várhat ránk. Az összeomlás jelensége azonban nem egy megoldandó probléma, hanem egy lezáruló ciklus végső, elviselendő szakasza. A kényszeres megoldáskeresés valójában a tagadás fügefalevele. A reményteljes és a reménytelen ugyanannak a hamis érmének a két oldala. Nem reményre van szükségünk a tovább lepéshez, hanem őszinte bánatból merített szabad elszántságra. Erről beszélgetnek Puzsér Róbert és Stumpf-Bíró Balázs műsorvezető Csányi Vilmos etológussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.