Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2026.01.03.
A tavalyi év elején megjelent írásomban 2025-öt a fordulat éveként konferáltam fel. A természeti környezet, a világgazdaság és a globális politika állapotának fokozódó zavarai, valamint a mesterséges intelligencia (MI) térnyerése ugyanis egybehangzóan gyökeres fordulatra utalt. A 2025-ös év eddigi történelmünk egyik legmelegebb éve lesz, bár valamivel elmarad a legforróbb 2024-es évtől. Ezzel együtt, az emberi történelem legforróbb éveit az elmúlt évtizedben életük át! Egy évtizede, a párizsi éghajlatváltozási tanácskozáson résztvevő országok vállalták: mindent megtesznek, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. 2025 végén azonban kiderült: többségük nem teljesítette ígéretét. A következmény: 2023–25 hároméves átlaga először haladja meg az 1,5 Celsius-fokot, ami visszafordíthatatlan változásokat indított el a Földön. Mindeközben az üzleti világot alapjaiban rendítik meg a technológiai „korszakváltás”, valamint az energetikai és a globális gazdasági együttműködés növekvő zavarai. Ezzel egyidejűleg a világpolitikában – sokak megfogalmazása szerint – tektonikus változások zajlanak, s ez alapjaiban ingatja meg a globális rendszer egyébként is billenékeny egyensúlyát.
Mintha kifordult volna a világ a sarkaiból: minden bizonytalanná válik és egyre kevesebb az eligazodást segítő, általánosan elfogadott szabály. Az események áttekinthetetlen káosza sokakban idéz elő növekvő szorongást, de még többekből a beletörődés attitűdjét váltja ki. 2026 – ennek tükrében – a realitásokra való rádöbbenés éve lesz. Az elmúlt évtizedben a legkülönbözőbb folyamatok menetében bekövetkező alapvető változásokat többnyire az ún. billenési pont fogalmával írtuk le. Ezt a kifejezést Malcolm Gladwell-nek a változások folyamatát elemző könyve (Fordulópont. HVG Könyvek, 2020) tette népszerűvé. Az írás alcíme – Ahol a kis különbségekből nagy változás lesz – még inkább a fejlődésnek arra a jellegzetes pillanatára irányítja a figyelmet, amikor egy régóta jól ismert jelenség menetében – nem várt módon – alapvető fordulat történik.
A társadalom, a gazdaság és a technika fejlődése a XIX. század elején „váltott” sebességet. A változások üteme a XX. században tovább gyorsult, majd a XXI.-be átlépve korábban elképzelhetetlen sebességre kapcsolt. Ennek következménye, hogy az egyének, a társadalmak és az egész emberiség is egyre gyakrabban szembesült – a rendelkezésére álló eszközökkel és szemlélettel – megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Az események kaotikus forgatagában szinte lehetetlennek látszik megtalálni az optimális, vagy legalább elviselhető jövőbe vezető utat. A gyorsuló és egyre kiszámíthatatlanabb változások hatására alapvetően módosítani kényszerültünk azt, ahogyan a jövőt szemléljük. Sokáig Winston Churchill tanácsa – „minél messzebb tekintesz vissza a múltba, annál tovább látsz előre a jövőbe” – vezérelte igyekezetünket, hogy felderítsük a jövő, többnyire homályos körvonalait. Vagyis természetesnek vettük, hogy a múlt „nyomvonalát” követve találjuk meg a jövőbe vezető utat.
Ám ahogy a történelem magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, ez az tanács elégtelennek bizonyult. Hiába ismertük meg múltunkat, a felderengő jövő egyre homályosabb lett. Ebben a helyzetben Kierkegaard mondásával nyugtatgattuk magukat: „Az élet csak visszafelé tekintve érthető meg, de élni csak előre nézve lehet”. Az elmúlt évtizedben azonban végképp nyilvánvalóvá vált: gyökeres változások idején érvényét veszti az a várakozás, hogy a múlt trendjei a jövőben is folytatódnak. Amikor a történelem „kizökken” megszokott pályájáról, észrevesszük, hogy hirtelen a jövőnek több, eltérő irányba forduló „vágánya” tárul elénk. Már annak is örülhettünk, ha mindezt nem katasztrófákra vezető „kisiklásként”, hanem a politika kiszámíthatatlan „váltókezelői” által előidézett történelmi „vakvágányként” éljük át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.