„NEM ENGEDHETNÉNK MEG MAGUNKNAK, HOGY GYŰLÖLJÜK EGYMÁST” – BABARCZY ESZTER KÜLÖNLEGES KAMPÁNYA

VÁLASZ ONLINE / INTERJÚ
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2026.02.23.

A hétvégén elstartolt a hivatalos kampány, közben azonban van egy nagyon másmilyen is: Babarczy Eszter kedvességkampánya, amelybe már egyetemi hallgatóit is százszámra vonja be. A februárban Baumgarten-emlékdíjjal jutalmazott író élete az elmúlt években hatalmas fordulatot vett. Túlélte a rákot, brutálisan erős könyvben (Apám meghal) dolgozta fel színházi legenda apjával való kapcsolatát, rájött, hogy a filozófusok semmit sem tudnak és még meg is tért. Persze nem úgy, ahogy gondolnánk – Babarczy történetében semmi sem szokványos. Az sem, ahogy a cigányságról beszél, nem kérve elnézést, amiért szerinte kulturális minták is vannak az önsorsrontás háttérében, nem csupán a kirekesztettség és a szegénység. Nagyinterjú.

– Tavaly indított egy elég különleges kedvességprojektet, de mintha a kampány nem hagyná, hogy teljesen benne maradjon a cukiságban.

– Amikor közéleti témában, mondjuk Lázár János vécétakarítós szövegéről vagy beharangozott szexvideókról nyilvánulok meg, akkor is a valóság bizonyos darabjait keretezem úgy, hogy az összefüggésbe hozható a legyen a kedvességprojektemmel. Ami egyébként nem arról szól, hogy mindenki legyen nagyon cuki.

– Hát?

– Arról szól, hogy adjuk meg egymásnak a tiszteletet, figyelmet, amit egy másik emberi lény pusztán azért megérdemel, mert emberi lény. Amikor politikával kapcsolatban szólalok meg, akkor is próbálok elemelkedni a drukkercsapatoktól. A drukkerség ugyanis halálos. Amikor engedjük, hogy az identitásunkat olyan mélységig megmérgezze a politika, hogy nem tudunk már leülni valakivel, aki máshova szavaz, az legalábbis nagyon beteg állapot.

– Amint tavalyi könyvéből – Apám meghal – kiderül, a színházi legenda Babarczy László kérlelhetetlenül legazemberezte a másik oldalon lévőket. Még mindig, halála után is az apja ellen lázad?

– Lehet, hogy az apám elleni lázadásom is benne van ebben, igen. Annak idején a gyerekemnek sem engedtem, hogy az apámmal nézze a híradót. Nem akartam, hogy ezt a szélsőséges drukkermentalitást elsajátítsa. Én úgy gondolok a politikusokra, hogy vannak itt ezek a kivitelező alvállalkozók, kicsit gyanúsak, de úgy működik a demokrácia, hogy rájuk bízzuk az ügyeink intézését. Jobb, ha rajtuk tartjuk a szemünket, hiszen eleve gyanús, amikor valaki hatalmat akar. Ahogy azonban az alvállalkozóinkhoz sem érzelmi alapon viszonyulunk, hozzájuk sem úgy érdemes. Már a ’90-es rendszerváltást is ezen a szemüvegen át néztem egyébként, tehát ez nálam nem új, nem a kedvességprojekt hozta ki belőlem hirtelen.

– Amikor a miniszterelnök megígéri, hogy ha nyer, kipaterolja a civileket és a független médiát is, meg amúgy zsebre tette az országot, nem megalkuvás és gyávaság ez az elegáns, érzelemmentes felülnézet?

– Rosszul esik, hogy gyávaságnak vagy megalkuvásnak látják. Amikor megfigyelnek és levideóznak embereket a magánéletük gyakorlása közben, az például egyértelmű határátlépés. Az a totalitárius diktatúra felé indít el minket. Ezt nyíltan meg is fogalmazom. Nem hiányzik tehát belőlem a bátorság, csak éppen

hagytuk, hogy nagyon mélyen behatoljon a politika a mindennapi életünkbe. Ami nem a politikai elitnek rossz, hanem nekünk. Nekünk kell tehát változtatnunk rajta.

– Mi olyan rossz ebben?

– Egyrészt: az ember ilyen helyzetben kiszolgáltatottá válik. Például nem mondhatja el a véleményét a munkahelyén, mert kirúgják. Az átpolitizáltságból fakadó hisztéria, amely abban nyilvánul meg, hogy a másik oldal szavazóit nem tekintjük embernek, pusztán praktikusan nézve is rossz mindenkinek. Akármi történik április 12-én, azokkal az emberekkel fogunk egy hazában élni a következő 25 évben is. Egy ország, ahol a bizalom szintje annyira alacsony, mint itthon, ráadásul versenyhátrányban van a régióban is. Nem engedhetnénk meg magunknak, hogy gyűlöljük egymást. A politikai elit, na, az más tészta. Arról, különösen a most kormányzókról nekem is lesújtó a véleményem. De nem lesújtó mindenkiről, aki rájuk szavaz, vagy akár feladatot vállal a rendszerben.

– Ön is a NER-esített MOME-n tanít…

– Ebben az értelemben mindenki feladatot vállal, aki nem költözött el az országból, a hatalom ugyanis mindenhova benyomta a csápjait.

– Aztán nehogy emiatt az interjú miatt a végén vécét kelljen pucolnia a MÁV-on!

– Eddig sem rúgtak ki, amiért elmondtam a véleményem. Amely viszont nem azért árnyalt, hogy ne rúgjanak ki.

– Árnyalt volt a Lázár-féle cigányügyi megszólalással kapcsolatban is. Azért kértük ezt a beszélgetést, mert az nagyon kilógott a szekértáborokból.

– Ha így látják, annak nagyon örülök.

– A bejegyzéséből úgy tűnt, hogy a liberális értelmiségi nő elképzeli valahogy a világot, jó ember akar lenni, az elveinek megfelelően élni – aztán koppan, amikor a valóság szembejön.

– Pontosan ez történt...

ITT OLVASHATÓ