VÁNCSA ISTVÁN: AZ ELVARÁZSOLT KASTÉLY ROMJAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2026.02.20.

Nyájas olvasónk putyinozni vajon szokott-e, ez most a legfőbb kérdés, ha ugyanis szokott, akkor sajnálkozva bár, de le kell szögeznünk, hogy nyájas olvasónk nem komoly személy. Kormányzó urunk az ő huszonhatodik évértékelőjében egyértelműen és világosan leszögezte, hogy „a putyinozás komolytalan és primitív, a szabadságot szeretőknek Brüsszeltől kell tartaniuk”. Ha tehát nyájas olvasónk felelősen gondolkodó hazafi, akkor semmiképp se putyinozik, vagy ha mégis, nem úgy, ahogy az ember normális esetben putyinozni szokott, hanem orcáján valamiféle réveteg, álmodó, lebegő kifejezéssel, felidézvén Putyin újévi beszédét, amely a mai napig ott remeg, melegszik, piheg mint apró, pehelyszárnyú madárka az ő kebelén, hogy tudniillik az újév a szeretet, a barátság, a könyörületesség, az érzékenység és a nagylelkűség ünnepe, amikor azok mellett kell állnunk, akiknek támogatásra van szükségük. Az ember tekintete ilyenkor bepárásodik, szívét melegség árasztja el, ez a putyinozás egyetlen értelmes, elfogadott, előremutató módja, minden más típusú putyinozás elkoptatott remake, már eleve a kifejezés is idejétmúlt, ásatag és anakronisztikus, amely a beszélő reménytelenül avíttas világképét tükrözi, és mint ilyen, óhatatlanul tévútra visz.

Már csak azért is, mert tudvalévő, hogy a közvetlen veszélyforrás maga Brüsszel. „Ezt ha nem érted, Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot” – ez pedig Kazinczy Ferenc A nagy titok című epigrammájából származó idézet volt, amely kvázi légvédelmi fényszóróként hasít a múlt homályából a jelen törhetetlen üvegpadlóján át a jövő légritka egeibe, melyekben kormánypártunk részéről elszántság, a Tisza részéről viszont rosszkedv, harag, düh, gyűlölet és az összes többi negatív érzelem kavarog, miközben a színfalak mögött Lázár János gyűri fel ing­ujját avval a céllal, hogy a multi-élelmiszerláncokat tulajdon dolgos kezeivel aprítsa fel, és Mária országából mielőbb ebrudalja ki, lehetőleg úgy, hogy írmagjuk se maradjon.

Értsd ezen a boltokat, amelyekben a magyar lakosság vásárolni szokott, már ha a bugyellárisa mélyén még mindig kuncognak ama bizonyos krajcárok, amelyeket József Attila egykor megénekelt. Hogy miért akarja Lázár kiebrudalni a multikat, az nem kérdés, csak. Azért, hogy ne legyenek, vagy legalábbis ne nálunk. Igyekezete sok eredményt eddig még nem hozott, sőt totálisan kontraproduktívnak bizonyult, de hát a harcos, az harcos, ha kidobják a ringből, akkor visszamászik, hogy megint kihajíthassák, és ez így megy mindaddig, amíg a küzdő felek egyike végképp meg nem unja. Harcra termett nép a magyar. Egyébiránt gyanítható, hogy a Lázár által kiseprűzni vágyott multik egy ideje már önszorgalomból csomagolnak a színfalak mögött, mi keresnivalójuk is lehetne itt, abban az országban, ahol az egykori elvarázsolt kastély se bírta tovább, hanem szép lassan jobblétre szenderült.

Vége, befellegzett, ennyi volt.

Vidámkodni? Ebben az országban? Mostanság?

Ne má’...

ITT OLVASHATÓ