Szerző: STUMPF ANDRÁS
2026.04.06.
1963 nyarán az addigra a Ki mit tud?-ból már országosan ismert Koncz Zsuzsa jelent meg a balatongyöröki mólón, mire az ott nyaraló fiatalok nyaggatni kezdték. Ugyan, énekeljen már valamit. Kíséret nélkül nem volt hajlandó, ezért valaki elszaladt a szintén ott üdülő, 17 éves Bródy Jánosért. Nála ugyanis volt gitár.
Ennek a megismerkedésnek ma már emléktáblája is van, ami teljesen indokolt. Ha ez a véletlen nincs, Koncz nem ajánlhatta volna be az éppen gitárost kereső Illésbe Bródyt 1964-ben. A következő évben a Szörényi-fivérek is csatlakoztak a bandához, és 1965 nyarán Bródy János és Szörényi Levente megírták az első magyar beatdalokat a nógrádverőcei KISZ-táborban.
Ennek jelentőségét sokszor, sokan taglalták már, de most, amikor Bródy Jánost köszöntjük 80. születésnapján, szintén nem lehet elmenni a magyar kultúrtörténet e sarokpontja mellett.
Ekkor, 1965 nyarán az első globális művészeti ág megszületésének pillanatában vagyunk épp. A pillanatban, amikor a beatzene világnépzeneként kezd működni. Még nem világzeneként, de a Beatles hatására már egyre inkább elszakad az egyszerű rock and roll-gyökerektől és szervesíti a helyi kultúrákat: a kelta népzenétől kezdve végül az indiai hatásokig mindent. Szörényi és Bródy erre éreznek rá, ezt a hozzáállást teszik magukévá, amikor – egyébként elég tudatosan – rákapcsolják a magyar kultúrát erre a globális kommunikációs hálózatra. Egyúttal megvalósítják cseppet sem szerény céljukat:
hogy ők ketten váljanak a magyar Lennon–McCartney-vá.
Viszonylag gyorsan kiderül, hogy Bródy a jobb szövegíró, Szörényi pedig zeneszerzésben erősebb, de a szerzőpáros (ebben is Lennonékat másolva) megállapodott, hogy dalaikat Szörényi-Bródyként jegyzik, függetlenül attól, ki mennyit tett bele az adott szerzeménybe. S hogy beletett-e valamit egyáltalán.
Idővel ugyanis éppúgy szétfejlődtek szerzőként, inkább külön-külön írtak már, ahogy az a Beatles esetében is történt. Ezért aztán Bródyt sokan úgy kezelik, mint egyszerű szövegírót. Megsüvegelik ezirányú tehetségét, meg hogy az István, a királyban olyan elképesztő empátiával írt meg minden karaktert, hogy örökérvényű, árnyalt művet volt képes alkotni, amelyben máig megtalálhatja magát mindenféle magyar… Mégsem úgy gondolnak rá, ahogy megérdemelné. Fantasztikus dalszerzőként.
Persze hogy Bródy János mely daloknak zeneszerzője is egyben, annak megválaszolása az említett megállapodás miatt kemény dió. (Ahogy a Beatles esetében is máig késhegyig menő viták vannak néhány dallal kapcsolatban, hogy akkor azokért most John vagy Paul a felelős.)
Néhány támpont azért akad, ha meg akarjuk állapítani, mi köszönhető zeneileg is Bródy Jánosnak az Illés-életműben. Egyrészt azok a dalok, amelyeket ő énekelt fel (például: Sárika), másrészt azok, amelyeken Szörényi Szabolcs-Bródy János szerepel szerzőként (Ilyen például az Újra itt van, amelyben akad egy további Bródyról árulkodó elem: a ragtime. Az ugyanis Bródy kedvelt stílusa volt, ő hozta az Illés több dalába). Dalokat Szörényi Szabolcs nem írt, s hogy a kreditet gyakran ő kapta mégis, a zenekaron belüli feszültségek elkerülése végett volt így: Bródy a jogdíj felét a szöveg miatt úgyis zsebre tehette, ezért igazságosabb volt ez a megoldás. Van azonban olyan, az életmű szempontjából kiemelten fontos Bródy-hatás, amelyet a fenti szűrővel sem feltétlenül vehetünk észre:
a magyar népzene megjelenése a beatzenében ugyanis leginkább neki, az „urbánus” Bródynak köszönhető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.