2019. január 27., vasárnap

AZ IDŐ MINDENT MEGSZÉPÍT?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.01.27.


„Régen minden jobb volt” – olyan sokszor halljuk, hogy néha már el is hisszük, pedig szerintem abszolút nincs így. Régen voltak dolgok, amik jobbak voltak és voltak, amik nem, és ez fordítva is igaz. Mindenesetre ezen beszélgethetünk ma egy hollandiai írás kapcsán. Aztán vasárnap lévén az is aktuális kérdés, hogy mi az, amiért érdemes a hét utolsó napján 7-kor felkelni, végül megnézzük, milyen egy trópusi sziget – Berlinben.

Az ember időről időre átértékel magában dolgokat, talán határátkelőként ez még inkább adja magát, hiszen nem csak mi változunk, hanem a környezetünk is. Így tett a huisje, boompje, beestje blog szerzője is Hollandiában.

„Mióta elköltöztem szülőhazámból ebbe az általam sokkal szabadabbnak ítélt országba, tudatos agymosásom és lelki építkezésem eredményeképp nagyon sok dolgot átértelmezni kényszerültem, amelyek rendíthetetlen igazságában eleddig mondjuk azt: hittem. Még ha némelykor csak hellyel-közzel is, de mégis csak hittem.

Így vált lassan közhellyé például számomra, hogy „Az idő megszépít mindent.” Valójában az idő önmagában egyáltalán nem szépít meg semmit.

Nem gereblyézi el a lelkünkön mások által elvégzett mélyszántás nyomait. Nem gyógyítja be a környezetünk által ejtett sebeinket. Nem gyógyítja meg a pszichopatát, a depresszióst, a szenvedélybeteget, a félelmet, az agressziót, a dühöt, a bosszúvágyat. Ez mindig a fejekben dől el.

A felsoroltak egyikével sem lehet azonban hosszútávon együtt élni. Akkor sem, ha én szenvedek ezek bármelyikében, és akkor sem, ha a környezetemben valaki.

Egyszerűen azért, mert magunkban és másokban akkora rombolást viszünk végbe, ami már ép aggyal nem magyarázható, nem visszafordítható folyamat, és nincs az az idő, ami képes lenne magától begyógyítani. Az idő például nem szépít meg egyetlen háborút sem.

Úgy hozta a sors, hogy karácsony napján Arnhemben jártam. Itt zajlott a II. világháború egyik fontos, Montgomery tábornok által „jól” megtervezett, Market Garden névre keresztelt hadművelete. (...)

Túl sok fronton harcoltam. Felőröltem, bedaráltam magam, legfőképpen lelkileg, mindazonáltal szellemileg, érzelmileg és testileg is. Még valami makacs influenzaszerű vírus is betámadott (ami nagyjából húsz éve elkerült).

Ilyenkor minden megborul. Eszetlenül hajszoljuk az igazságot, futunk az egyensúlyunk, a békénk után, hisztirohamot kapunk a hazugságtól, a tehetetlenségtől, a helyben járástól, és persze, semmi sem sikerül. Hogy elsőre nem, az még nem is lenne tragédia, de amikor egyáltalán nem, az már nem viselhető...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése