2019. március 1., péntek

KOLOZSVÁRI SZALONNA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
Szerző: SZALONNA
2019.02.27.



Köszönjük mindenkinek, aki eddig velünk tartott. Most belevágunk a következő kalandba

Kedves olvasóink, kedvelőink, támogatóink és ellendrukkereink! Utaltunk már rá régebben, hogy változás várható a Szalonna életében. Most jött el az idő, amikor részleteiben is be tudunk számolni erről a változásról. Ami ebben a pillanatban kezdődött el.

Már több mint három éve annak, hogy útjára indítottuk a Szalonnát. Voltak terveink, céljaink és titkolt vagy nem annyira titkolt álmaink, amelyeket szerettünk volna elérni. Hittünk abban, hogy a kitartó munka meghozza azokat az eredményeket, melyek szükségesek a terveink megvalósításához. Reméltük, hogy lassan fel fog épülni egy olyan stabil támogatói kör, amelynek segítségével tovább tudunk lépni, és fejleszteni is tudunk. Szerettünk volna több cikket publikálni. Sőt, olyasmivel is kacérkodtunk, hogy esetleg megjelenési/túlélési lehetőséget is kínálhatunk olyan újságíróknak, olyan publicistáknak, akik nem fértek be a hagyományos szerkesztőségek egyikébe sem, akik nem adták el a gerincüket a biztos megélhetésért és akik így kiszorultak a publikálási – és a megélhetési – lehetőségekből, pedig fontos és értékes mindaz, amit elmondhatnak.

Rengeteget dolgoztunk azért, hogy létrehozzunk egy olyan virtuális közösségi teret, ahol mindenki hallathatja a hangját, aki akarja. Azt gondoljuk, e tekintetben nincs miért szégyenkeznünk. Nem csak a saját hangunkat hallattuk, hanem teret adtunk olyan embereknek, akik máshol nem juthattak volna publikálási lehetőséghez vagy eszükbe sem jutott volna időt szánni arra, hogy leírják a gondolataikat. Bebizonyítottuk nekik, hogy fontos mindaz, amit gondolnak és hogy nem kell sem diploma, sem érettségi, sem újságíróigazolvány ahhoz, hogy eljussanak a szavaik másokhoz. Feltéve, hogy azok a szavak senkinek a becsületébe nem gázolnak, nem sértőek, nem rágalmazóak.

Létrejött a Szalonna körül egy közösség, mégpedig egy olyan közösség, amelynek tagjai el merik mondani, le merik írni a véleményüket. Egy olyan közösség, melynek tagjai figyelnek egymásra, tudnak egymásról, tanítják egymást és tanulnak egymástól. A vállalkozásként működő, nyereségorientált, reklámbevételeket maximalizálni igyekvő média világában összeraktunk valamit a semmiből. Egy helyet, ahol nincs reklám, nincs tehetős mecénás, ezért senki nincs, aki bármit, bármikor megszabhatna nekünk. Mi vagyunk itt egy maroknyian, akik legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint dolgozunk és ti vagytok, akik olvastok, olykor írtok és akik támogatjátok a munkánkat. Létrejött egy viszonylag stabil csoport, melynek tagjai nem veszik természetesnek a reggeli kávéhoz kapott cikket, akik értik és értékelik azt a munkát, amit végzünk. Nekik nagyon köszönjük az anyagi hozzájárulást, nélkülük nem érhettük volna meg ezt a három évet sem. Azonban az utóbbi hónapokban megrekedtünk, nagyságrendekkel kiszámíthatatlanabbá vált a létünk, mint korábban, ezért el kellett döntenünk, merre tovább. Három lehetőség állt előttünk.


Az egyik, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk az adománygyűjtésre, az agresszív, arcba belemászó marketingre, a kuncsorgásra. Ezt azonnal elvetettük, mert bár tudjuk, hogy másként sok olvasónak eszébe sem jut, hogy az ő támogatása is nagyon fontos lenne – nem azért, mert nem futja havonta néhány száz vagy ezer forint, nem is azért, mert sajnálja rá a pénzt, hanem mert egyszerűen nem gondol arra, hogy amihez ő ingyen hozzáfér, azért mások fizetnek -, de ha elég gyakran találkozik a felhívással, akkor megérti. Tudjuk, hogy ez a fajta agresszív, pénzgyűjtés működik, de azt is tudjuk, hogy ehhez nincs elég időnk, nincs energiánk. És ami ennél is fontosabb: nem hisszük, hogy helyes (könyör)adományként, támogatásként beszélni valami olyasmiről, ami a becsülettel elvégzett munka ellenértékét jelenti.

A második lehetőség az lett volna, ha minden átmenet nélkül egyszerűen fizetőssé alakítjuk a Szalonnát. Hiszen van egy stabilnak mondható, elkötelezett olvasótáborunk, akik reményeink szerint értik, hogy a munka ellenértéke nem a támogatás/adomány, ezért természetesnek tartják, hogy havi néhány kávé árával hozzájáruljanak ahhoz, hogy holnap is legyen olvasnivaló a soros reggeli kávé mellé. Aki pedig nem akarja megfizetni azt a bizonyos havi összeget, az egyszerűen lemond a Szalonnáról, nincs harag, nincs semmi gáz.

A harmadik opció pedig az, hogy egyszerűen feladjuk az egészet, éljük a civil életünket, kevesebb erőfeszítéssel és időráfordítással csináljuk egyenként azt, amit a Szalonna indulása előtt is.

Mi a három lehetőség közül egy negyediket választottunk. Úgy döntöttünk, hogy még mindig nem adjuk fel. Nem kezdünk agresszív támogatásgyűjtésbe. Nem tesszük fizetőssé a Szalonnát. Viszont elindítunk egy új portált. A Szalonna továbbra is ingyenesen hozzáférhető lesz, változatlanul az a szabadszájú, olvasóknak, vendégszerzőknek is teret adó beszólogató portál marad, ami eddig is volt, csak az alapító szerzők – részben – átköltöznek a másik oldalra. Részben, mert vannak olyan támogatóink, akik több hónapra, vagy akár egy egész évre szánják az egyösszegű támogatást. Márpedig az úgy becsületes, hogy nem csak elfogadunk, hanem meg is dolgozunk azért, amit kapunk. Ezért marad a Szalonna, nem fognak csalódni azok, akik nélkül nem ment volna a talponmaradás. Ez a megoldás nekünk, szerzőknek nem jó egyedül, hiszen az eddigieknél is többet fogunk dolgozni, holott már most is eléggé csapágyas mindenki. Az elkerülhetetlen, hogy változások legyenek a portálon, mert össze kell hangolnunk a megduplázódó munkát. Majd menet közben fogjuk látni, min kell változtatni pontosan.

Tehát a Szalonna működik tovább és ingyenesen hozzáférhető. Van néhány olyan olvasónk idén is, aki nem havi, hanem egyösszegű nagyobb támogatással segíti a munkánkat. Amennyiben ők úgy gondolják, kérünk e-mailben egy nevet, az utalás időpontját, összegét és annak arányában ingyenes hozzáférést biztosítunk az új portálhoz.

Az új felület viszont és tehát már előfizetéshez kötött lesz, mert a jelenlegi helyzetben más lehetőség nem maradt. Itt fogjuk – terveink szerint – megvalósítani mindazt, amit elhatároztunk, aki szerette csapatunk egyik, vagy másik szerzőjének írásait, már itt is meg fogja találni azokat (természetesen nem a Szalonnán megjelent cikkeket, egyik portál sem fog másodközléseket lehozni). Nem az a célunk, hogy minél kevesebb olvasóhoz jussunk el, hanem mert kiszámíthatóvá kell tennünk a napi munkánkat. Mert a lehetőleg egyenletesen magasabb színvonalat úgy nem lehet hozni és úgy fejlődni sem lehet, ha nem tudjuk, hogy holnap mi lesz. Másrészt valaminek változnia kell annak a mentalitásnak a tekintetében is, hogy ami szabadon hozzáférhető, az alanyi jogon jár, bárki bármikor a sajátjaként adhatja tovább és egyáltalán nem szükséges belegondolnia, hogy azon valaki esetleg dolgozott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése