2019. július 7., vasárnap

ÍGY NÉZ KI AZ ORBÁNI NEMZETI KULTURÁLATLANSÁG: TÁNCSZÍNHÁZ TÁNCOSOK NÉLKÜL, SZÍNHÁZ NÉZŐK NÉLKÜL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.07.07.


Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

A színházbarátok-, rajongók rendkívül finnyás emberek. Ragaszkodnak a saját értékeik mentén előadott darabokhoz, ragaszkodnak társulatokhoz, rendezőkhöz, színészekhez. Joguk van hozzá, hiszen szabad választás van, amibe ne szóljon bele senki. Ne kérje számon senki azt, hogy megengedhetik maguknak, hogy azt tartsák színvonalasnak, amiben nem nagyon szoktak csalódni. Színházba járni öröm, színházba járni jó és olyan élmény, amivel a hétköznapi kifordult világ pillanatokra feledhető.

Ahhoz nem kellett nagy jósnak lenni, hogy amikor a Nemzeti Színházból elbúcsúzott Alföldi Róbert, vele búcsúzott ezernyi rajongója is. Az is borítékolható volt, hogy a Nemzeti Vidnyánszky Attilával már nem lesz olyan, amilyennek megszerették, és nem csak azért, mert az új igazgató új elképzelésekkel köszönt be a teátrumba, hanem azért is, mert ez egyben másik irányt is jelentett. Művészileg, de főleg a vezetése megalapozásában kapott új, narancssárga színt a Nemzeti Színház.

Ha emlékeznek rá, 2013-ban pályázatot írtak ki a Nemzeti élére. Alföldi nem pályázott. A pályázatot elbíráló bizottság kilenc tagból állt, ebből kettő a munkáltatói jogkör gyakorlójaként a miniszter két szakreferense; Törőcsik Mari, a nemzet színésze; a Színházi Dolgozók Szakszervezetét Konrád Antal színművész képviselte. Ott volt még a szakmai bizottságban a miniszter jelöltjeként Révész Mária miniszteri főtanácsadó. Az Előadóművészeti Iroda Színházművészeti Bizottságának jelöltjeként a pályázatokat Kerényi Imre rendező, fideszes kultúrember, az alkotmány asztalának kitalálója (tényleg, hol van, mármint az alkotmány asztala), Nagy Viktor rendező; Szigethy Gábor színháztörténész és Ókovács Szilveszter (akkor még nem afroamerikai), a Magyar Állami Operaház megbízott főigazgatója bírálta el.

Nem volt meglepetés az eredmény. Ami több, mint pikánssá teszi az az, hogy a Színházművészeti Bizottság elnöke éppen az a Vidnyánszky Attila volt, aki megkapta a Nemzetit – csak semmi elfogulatlanság.

Megmondom őszintén, hogy azóta nem igazán követem a színház sorsát, nem az én ízlésvilágomnak való, ami ott történik. Minden bizonnyal, mások is így lehetnek ezzel, mert elég rossz hírek érkeznek a Nemzetiről. Amit én gondoltam – és nem azért, mert olyan okos és hozzáértő vagyok, hanem azért, mert egy szabad szellemű, gondolkodású színházat nem überelhet egy nemzetieskedő, magyarkodó, kereszténykedő vezető. Ami akár lehetne népszerű, de nem az. Minden adva volt a Vidnyánszkynak, csak néző nem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése