Szerző: BORBÁS BARNA
2026.04.15.
A NER utolsó napjainak és bukásának aláfestő zenéje a kifulladásig közösen ordított „Ruszkik, haza!” lett. Ami amellett, hogy szép hagyományőrző tevékenység az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulója felé közeledve, igazi Macbeth-i sorstragédia a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak. A leköszönő kormányfő politikai karrierje a „Ruszkik, haza!” jelszavában fogant 37 évvel ezelőtt. Akkor az ő személyes bátorságának szimbóluma volt, 2026-ban tízezrével kiabálják ellene az utcákon.
Vasárnap éjfél körül gyalog mentem végig a Jászai Mari tértől a Margit hídon át Dél-Budáig. Láttam a sokezres ünneplő tömeget, a spontán leálló forgalmat, a táncot, az ölelkező embereket. Nem volt ilyen se 2010-ben, se előtte. Talán a Gyurcsány Ferenc elleni tüntetések ömlöttek így ki az utcára 2006 körül, de ott nem az öröm hajtotta a népet, hanem a tehetetlen düh. Amikor tíz éve Szalai Ádám berúgta az osztrákoknak a győztes gólt a franciaországi Eb-n, és ünneplők órákra megállították a körúti közlekedést, akkor volt ilyen hangulat.
Sokfélét lehet mondani arról, kik voltak, milyenek voltak, miket skandáltak a választási népünnep éjszakáján. Volt „Mocskos Fidesz”, volt „Árad a Tisza”, volt „Ria-Ria…”, de egyetlen rigmus volt, ami tértől, helyzettől és korosztálytól függetlenül aláfestette az egészet:
„Ruszkik, haza!”
Megtörtént eset, Margit híd budai hídfő, vasárnap éjfél után: négy-öt egyetemista korú lány áll az oroszlános Przemyśl-emlékmű talapzatánál, és mint vezérszurkoló beinti a híd felől ömlő, zömmel szintén legfeljebb harmincasokból álló tömegnek a jelszót: – Ruszkik…! – mire azok: – …haza! – így ment oda-vissza percekig.
Ugyanez zúgott két nappal korábban a Hősök terén, a Puzsér-féle koncerten. A miniszterelnöki kampánykörúton Győrben, Szombathelyen és máshol. Magyar Péter kiskunlacházi fórumán, ahol megjelent az Izvesztyija tudósítója. Lényegében mindenhol, ahol tíznél több ellenzéki köztéren együtt tartózkodott.
A NER utolsó napjainak és bukásának betétdala a kifulladásig közösen ordított „Ruszkik, haza!” lett. Ami amellett, hogy szép hagyományőrző tevékenység az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulója felé közeledve, igazi Macbeth-i sorstragédia a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak.
Az embernek, akinek 37 éve tartó politikai pályafutása ebben fogant, és most ebben ér véget. Csak most már ellene és miatta szól a jelszó.
1989. június 16-i híres beszédét mindössze 26 évesen mondta el a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén „az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről” és a magyar fiatalok „európai polgári demokrácia megvalósításáért” vívott küzdelméről. Idősebb közönsége szerint Orbán vakmerő volt és túlzó, mert a követeléssel túl messzire ment. Maga a rétor ezt soha nem fogadta el. „Az a beszéd rendkívül összefogott, bizonyos vonatkozásban cizellált remekmű, elsőrangú politikai szónoklat volt” – értékelte szerényen saját magát már nem sokkal a rendszerváltás után Láng Zsuzsa kérdésére...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.