Szerző: KISS ANDREJ
2026.04.19.
A Fidesz összeomlásán ezzel akár túl is léphettek volna, de nem, a magyar történéseket Európa egészére ható forradalomként értékelték. Voltak, akik még ennél is tovább mentek. Barack Obama korábbi amerikai elnök például a demokrácia olyan diadalát látja a magyar választók döntésében, ami hatással lesz az egész világra. Hogy igaza van-e Obamának, azt a nem túl távoli jövőben meglátjuk. Az viszont már most bizonyos, hogy Magyar Péter azt az Orbánt taszította le a trónjáról, aki mögött támogatóként ott tornyosult Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök is. Egy ilyen csapatot összehozni rendkívüli mutatvány, másoknak eddig nem is nagyon sikerült. Hogy mi kellett hozzá? Egyszerű lenne ráfogni a szerencsére, a szereplők képességétől független történelmi pillanatra. Ez nem csak igazságtalan lenne Orbán Viktorral szemben, de egyben rejtve hagyná a valódi okát annak, hogy mitől lett érdekes, majd egy rövid időre fontos az Alcsútdobozról magát a világpolitika zárt klubjának előszobájáig feljuttató pártvezér-miniszterelnök.
A titok összetett, és mégis egyszerű. Ne vitassuk el a tehetséget, a tanulási képességet, azt, hogy mindig felismerte a kínálkozó lehetőséget. Felismerte, és élt is vele. De valljuk be, mindez kevés lett volna ahhoz a mutatványhoz, amit Orbán az utóbbi másfél évtizedben véghez vitt.
Ezzel eljutottunk a valóban látványos, több évtizedes politikai karrier legfontosabb eleméhez, ahhoz, ami eldöntötte, hogy végül mire használja az előbb említett tulajdonságait.
Ez pedig az árulás. Nem egyszeri, nem véletlenül belesodródott, nem az önvédelemből elkövetett. Tudatos, ridegen átgondolt, a pillanat diktálta érdek alapú árulásról van szó. És még csak nem is egyszer elkövetettről.
Ilyen volt, amikor öt évvel a párt alapítása után 1993-ban a kezdetek kezdetén elárulta pártalapító társait, kisöpörte a neki nem tetszőket és arra a pályára állította a liberálisnak indult Fideszt, amivel végül egy zárt, bolsevik típusú pénzcsináló gépezetté formálta azt. A konzervatív, nemzeti fordulathoz szükséges lépés akkor „csak” a liberális eszmeiség elárulását jelentette.
Jó pár évvel később, viszont, olyan döntést kellett hoznia Orbán Viktornak, ami őt a korábbiakhoz képest az árulásnak sokkal összetettebb, a mostani bukásához vezető pályára állította. 2009 novembere után az európai konzervatív értékeket valló, Oroszországgal kritikus demokrata politikus éles fordulatot vett, és rászánta magát élete legdrámaibb döntésére. Szentpétervári találkozója Putyinnal beindította azt a folyamatot, ami végül elvezetett a 2015 februári G-naphoz. Akkor Orbán Viktor nem csak azt a Simicska Lajost árulta el, aki a középiskolai évek óta volt a leghűségesebb barátja és harcostársa.
A Fidesz-birodalom építése a kezdetek óta azzal a munkamegosztással volt hatékony, hogy a politikai rész Orbán Viktor feladata volt, a pénzcsinálás, a gazdasági gyarapodás a koncepciótól, a kézivezérelt döntésekig pedig Simicska Lajoshoz tartozott. Mindezek ismeretében valóban sorsfordító lépésre szánta el magát a magyar miniszterelnök annak a furcsa együttműködésnek a kiépítésével, ami Vlagyimir Putyin Oroszországához kötötte a következő tíz évre. Ennek a orbáni döntésnek a motivációi hivatalosan nem ismertek, a következményei annál inkább. Az elárult baráton túl
Orbán Viktor mindennemű választói felhatalmazás nélkül szembefordult Magyarország teljes történelmi környezetével, azzal a gazdasági és védelmi szövetségi rendszerrel, amelynek tagjait a demokrácia, a jogállamiság, a gazdasági érdekek és a közös biztonság értékei kötik össze.
Úgy árulta el a vezetésére bízott országot és európai szövetségeseinket, hogy tette gazdasági hasznát egy szűk üzleti érdekkörnek juttatta.
Mindennek azért van jelentősége, mert Orbán Viktor árulásai nyomán a Fidesz kormányzása nem zárulhatott másképp, csak egy ilyen, a világpolitikai történésekre is hatással levő bukással...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.