TÖRLEY KATALIN: AZ ISKOLA SZÓLJON VÉGRE A GYEREKEKRŐL! ÉS ŐK NEM VÁRHATNAK TOVÁBB… NYÍLT LEVÉL A LEENDŐ KORMÁNYHOZ

WMN
Szerző: TÖRLEY KATALIN
2026.04.17.

A magyar közoktatás válságos állapota ma több millió ember közös valósága. A rendszer nem hibás, a rendszer összeomlott. Az tehát, hogy jobb irányba fordítsuk a közoktatást, és minden gyerek a számára legmegfelelőbb, magas minőségű, 21. századi oktatást kaphassa meg, nem tűrhet halasztást! Mert „az oktatás nem egy ágazat a sok közül. Nem költségvetési sor, nem politikai eszköz, hanem a jövő alapja” – hangsúlyozza Törley Katalin pedagógus, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója, SzuperWMN-díjasunk, aki most összefoglalta: mit várnak a hamarosan megalakuló Tisza-kormánytól. A héten fontos témák képviselőitől publikálunk nyílt leveleket, amelyek címzettje az ország leendő vezetése: a gyerekvédelemről dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember, a nőjogokról Mózes Zsófi újságíró, az egészségügyről pedig Lelkes Viktória aneszteziológus szakasszisztens írt a WMN-en.

Április 12-én a magyar társadalom kilépett egy bántalmazó hatalommal való kapcsolatból és új erőt bízott meg az ország irányításával. Sokan reméljük, hogy az ígéreteknek megfelelően nem egyszerű kormány- és elitváltásról van szó, hanem valódi rendszerváltásról, ami elhozhatja a rendszerváltást a közoktatásban is.

Nem érdemes finomkodni: a magyar közoktatás válságos állapota ma nem vita tárgya, hanem milliók közös tapasztalata. Aki benne dolgozik, aki oda jár, aki oda küldi a gyerekét – pontosan tudja, miről beszélünk. Nem egy hibás, hanem egy összeomlott rendszerről.

Ezért nincs idő, nem lehet tovább halogatni, azonnal hozzá kell fogni a közoktatás rendszerének jobb irányba fordításához, hogy minden gyerek a számára legmegfelelőbb, magas minőségű, 21. századi oktatásban részesülhessen. Ez jár nekik!

Legyen ez a levél iránytű az új kormány döntéshozói számára. Az oktatás nem egy ágazat a sok közül. Nem költségvetési sor, nem politikai eszköz, hanem a jövő alapja. Az, ahogyan ma bánunk az iskoláinkkal és a gyerekekkel, meghatározza, milyen országban fogunk élni holnap.

Nem a levegőbe beszélünk. Az elmúlt években pedagógusok, szakmai műhelyek és civil szervezetek – köztük a Tanítanék Mozgalom és a Civil Közoktatási Platform – részletes, kidolgozott javaslatokat tettek le az asztalra. Nem az ötletek hiányoztak eddig sem, hanem a politikai akarat.

Nem lehet tovább elodázni azokat a lépéseket, amelyek nélkül a rendszer egyszerűen nem működik!

- A pedagógushiány nem „kihívás”, hanem válság. A bérek rendezése nem politikai alku kérdése, hanem minimumfeltétel. A nevelést és oktatást segítő szakemberek (NOKS és más segítők) bérrendezése nem tűr halasztást, a pedagógusok kapjanak garanciát fizetésük értékállóságának megőrzésére, bérük pedig érje el a diplomás átlagbért.

- A gyerekek és a pedagógusok túlterheltsége nem egyéni probléma, hanem a rendszer következménye. Nem lehet egyszerre tanítani, nevelni, motiválni, adminisztrálni, túlélni és még lelkesnek is maradni. És nem lehet kibontakozni, fejlődni, ha agyonnyom a tananyag.

- Az iskolák nem végrehajtó egységek, az autonómia nem luxus, hanem a szakmai munka alapja. Ezért elengedhetetlen a túlzott központosítás oldása, a fenntartói rendszer újragondolása, és az iskolák működési szabadságának visszaállítása.

- Nem utolsó sorban: nincs biztonságos iskola addig, amíg az elhallgatás rendszerszintű. A bántalmazás elleni fellépés nem kampánytéma, hanem napi gyakorlat kell legyen. S ehhez nem iskolarendőrökre, hanem képzett szakemberekre van szükség kellő számban.

És még valami, amit nem lehet tovább megkerülni

A pedagógusok sztrájkjoga nem kedvezmény, hanem alapjog. Egy demokratikus rendszerben nem korlátozható kiüresítésig. Elvárjuk a sztrájkjog helyreállítását, valódi érdekérvényesítési lehetőségekkel.

S ugyanígy: nem lehet továbblépni anélkül, hogy ne néznénk szembe azzal, ami történt.

A polgári engedetlenség miatt elbocsátott pedagógusok, valamint a státusztörvény következtében pályát elhagyók ügye nem zárható le csendben. Szükség van a rehabilitációjukra, erkölcsi, anyagi és szakmai jóvátételükre, és arra, hogy világos üzenet szülessen: a szakmai kiállás nem lehet retorzió alapja.

Mi az, ami már rövid távon eldől?

Az, hogy elindul-e végre valami.

Lesz-e valódi párbeszéd. Nem egyeztetésnek nevezett monológ, hanem valódi dialógus.

Lesz-e bátorság kimondani, hogy a tananyag túl sok és korszerűtlen, a gyerek túlterhelt, a tanár kimerült.

Lesz-e akarat arra, hogy a pedagóguspálya ne elhagyott terep legyen, hanem választott hivatás. Kreatív, értelmiségi munka.

És lesz-e végre figyelem arra,

hogy a gyerek nem teljesítményegység, nem közjószág, nem darabáru, hanem ember.

Csökken-e a túlzott szelektivitás, amely túl korán zár le karrier- és életutakat.

Elindul-e a jelenleg elégtelen, uniós szinten elmaradott finanszírozás érdemi és átgondolt növelése, amely nélkül minden reform csak ígéret marad a papíron...

ITT OLVASHATÓ