„NEM GYŰLÖLETBŐL KELL MEGÖLNÜNK ŐKET. A GYEREKEINK IRÁNTI SZERETETBŐL” – ÍGY DARÁLJA BE A HÁBORÚPÁRTI GÉPEZET AZ OROSZ IFJÚSÁGOT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2026.01.21.

Nem látunk lerombolt városokat, összedőlt épületeket, holttesteket, robbantást, pusztulást, mégis húsbavágóbban beszél a háborúról, mint bármi – mi az? A Senki tanár úr Putyin ellen. A filmet, amelyet a hétvégén induló Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál tűzött műsorára, Oscar-díjra is jelölték. Nem véletlenül. Alkotójának, egy orosz kisváros tanárának el kellett hagynia hazáját azért, hogy megmutathassa nekünk, mi folyik ma Putyin Oroszországában. Amit elénk tár, arra lehetetlen megfelelően erős kifejezést találni. Személyes hangú filmkritika Sashegyi Zsófiától.

Ritkán fordul elő velem ilyen, de már fél órája ülök a gép előtt és fogalmam sincs, hol kezdjem. Nincsenek szavak, amelyek kifejeznék, amit ez a film kivált az emberből. Kavarog bennem rengeteg gondolat a propagandáról, a gyerekekről, az életről, a boldogságról, a félelemről, az árulásról, a bátorságról, az ostobaságról, Oroszországól, Magyarországról, az autokráciáról és a halálról. Az értelmetlen, erőszakos, rettenetes halálról. Tehetetlen düh és kétségbeesés, szorongás, féltés, együttérzés, rémület, hányinger kerülget. És a döbbenet.

Ezt a filmet mindenkinek látnia kell, aki szerint van olyan szempont, amely indokolttá tette a „különleges katonai művelet” elindítását. Mindenkinek, aki szerint van olyan háború, amely jogos és elkerülhetetlen. És egyáltalán, mindenkinek. Ezzel párhuzamosan érzem azt is: bárcsak ne láttam volna!

helyszín, a szereplők, a szituációk nem is lehetnének banálisabbak. Semmi extra, de tényleg. Egy szovjet típusú kisváros az Urál gyomrában. A légszennyezéstől fekete hegyek közt gyárkémények füstölögnek, szürke, lepukkant panelházak, játszóterek, fények, arany kupolák, tél és nyár, teljesen átlagos élet. Ebbe enged bepillantást a film főszereplője és alkotója, Karabas I. Számú Általános Iskolájának rendezvényszervezője, Pavel (Pasa) Talankin, aki egyszersmind az iskola kameramanja is. Feladata, hogy megörökítse az iskolai eseményeket, így a gyerekek és a tanárok a világ legtermészetesebb dolgának tekintik, hogy kamerával a kezében járkál közöttük. A korábbi, az iskolai élet idilljét felvillantó snitteken túl konkrétan két és fél év történetét kísérhetjük végig a kameráján keresztül. A hétköznapi helyzetek, a random kisvárosi közösség életének kérlelhetetlen torzulását figyelve joggal érezhetjük úgy, hogy választ kapunk a kérdésre: mi történik most Oroszországban?

Oroszországot felperzseli a háború. Na, nem szó szerint. De nem is átvitt értelemben.

Pasa munkája Ukrajna megtámadásának napjával egy csapásra megváltozik. Az iskolába – más orosz oktatási intézményekhez hasonlóan – megérkezik az új, szövetségi hazafias nevelési irányelveket tartalmazó utasítás, amelyet pontról pontra be kell tartani. A tanárok ettől fogva ezen utasítások szerint folytatják az oktatást, amelyben háttérbe szorulni látszanak a hagyományos tanulmányok. Ezekből idővel a gyerekek egyre nagyobb százaléka bukásra is áll, hiszen a rájuk szánható időt és energiát kiszorítja a háborút támogató hazafias képzés...

ITT OLVASHATÓ