Szerző: HAJDU MIKLÓS
2025.01.21.
Kulcskérdés a saját lakás
A rövid távú gondolkodás okai jórészt a lakhatási válságban gyökereznek a Chicagói Egyetem és a Northwestern Egyetem kutatói szerint. Az amerikaiak kártyatranzakcióira, vagyonára és attitűdjeire vonatkozó adatok szerint a munkával kapcsolatos erőfeszítések csökkenése mellett a szabadidős kiadások növekedése és a kockázatos pénzügyi eszközökbe (például kriptovalutákba) fektetés viszonylag gyakori a fiatal felnőtteknél, ha kevés vagy semmilyen esélyük nincs saját ingatlan vásárlására. Kevesebb kockázatot vállalnak, és keményebben dolgoznak azonban azok, akiknek a lakásvásárlás realitás lehet középtávon, vagy már vettek ingatlant.
Hasonló megfigyelésre jutott a brit fiatalokat vizsgálva a Financial Times újságírója is: akiknek kevés reményük van arra, hogy egy lakáshitel önerejét összegyűjtsék, sokkal nagyobb valószínűséggel vállalnak pénzügyi kockázatokat – például online fogadásokkal –, mint azon kortársaik, akik számára az ingatlanhoz jutás elérhető közelségben van. A jelenségre jól illik a „pénzügyi nihilizmus” fogalma, amit Demetri Kofinas vezetett be, többek között azt a kérdést is firtatva, hogy miért erőlködne bárki a tudatos spóroláson, ha reménytelen, hogy hosszú évek múltán célt érjen vele.
Mindez idehaza az Otthon Start Program miatt is érdekes, amely elvileg kifejezetten a fiatalok saját lakáshoz jutását hivatott segíteni, gyakorlatilag azonban mások is igénybe vehetik, ez pedig hozzájárul a lakásárak ismételten nagyon gyors emelkedéséhez. A fentiek alapján, ha valakinek a 3 százalékos hitel elérhető közelségbe hozta a saját lakást, eltávolodhat a pénzügyi nihilizmustól. Aki viszont most látja végképp elúszni ennek az esélyét (például mert még csak a közeljövőben kezd el dolgozni, a lakásárak viszont már elszálltak), annál felerősödhetnek a fenti jellegzetességek...
A rövid távú gondolkodás okai jórészt a lakhatási válságban gyökereznek a Chicagói Egyetem és a Northwestern Egyetem kutatói szerint. Az amerikaiak kártyatranzakcióira, vagyonára és attitűdjeire vonatkozó adatok szerint a munkával kapcsolatos erőfeszítések csökkenése mellett a szabadidős kiadások növekedése és a kockázatos pénzügyi eszközökbe (például kriptovalutákba) fektetés viszonylag gyakori a fiatal felnőtteknél, ha kevés vagy semmilyen esélyük nincs saját ingatlan vásárlására. Kevesebb kockázatot vállalnak, és keményebben dolgoznak azonban azok, akiknek a lakásvásárlás realitás lehet középtávon, vagy már vettek ingatlant.
Hasonló megfigyelésre jutott a brit fiatalokat vizsgálva a Financial Times újságírója is: akiknek kevés reményük van arra, hogy egy lakáshitel önerejét összegyűjtsék, sokkal nagyobb valószínűséggel vállalnak pénzügyi kockázatokat – például online fogadásokkal –, mint azon kortársaik, akik számára az ingatlanhoz jutás elérhető közelségben van. A jelenségre jól illik a „pénzügyi nihilizmus” fogalma, amit Demetri Kofinas vezetett be, többek között azt a kérdést is firtatva, hogy miért erőlködne bárki a tudatos spóroláson, ha reménytelen, hogy hosszú évek múltán célt érjen vele.
Mindez idehaza az Otthon Start Program miatt is érdekes, amely elvileg kifejezetten a fiatalok saját lakáshoz jutását hivatott segíteni, gyakorlatilag azonban mások is igénybe vehetik, ez pedig hozzájárul a lakásárak ismételten nagyon gyors emelkedéséhez. A fentiek alapján, ha valakinek a 3 százalékos hitel elérhető közelségbe hozta a saját lakást, eltávolodhat a pénzügyi nihilizmustól. Aki viszont most látja végképp elúszni ennek az esélyét (például mert még csak a közeljövőben kezd el dolgozni, a lakásárak viszont már elszálltak), annál felerősödhetnek a fenti jellegzetességek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.