Szerző: DR. GYURKÓ SZILVIA
2026.04.14.
Dr. Gyurkó Szilvi gyerekjogi szakember nyílt levele az új kormányhoz.
1. Elég az ígérgetésből. Cselekedjetek!
A gyerekbarát Magyarország szlogenjét harsogó plakátok nem jelentenek valódi cselekvést és nem helyettesítik a szakmai döntéseket. A gyerekek jólléte nem szlogenek kérdése, hanem döntéseké, felelős beruházásoké, valódi figyelemé, a jól megválasztott prioritásoké. Ha valóban számítanak a gyerekek, akkor annak látszania kell a költségvetésben, a szakemberek bérében, az intézmények működésében és abban, hogy a közbeszédben minden kimondott szó mögött ott van az a hit és elköteleződés, hogy ami elhangzik, az segít a gyerekeknek (vagy legalábbis nem hozza őket rosszabb, szorongatóbb, kiszolgáltatottabb helyzetbe).
Nem akarjuk többet azt hallani, hogy a „gyerek a jövő záloga”, nem akarunk üres szlogenekkel találkozni. Azt akarjuk látni, hogy a gyerekek a jelen, és hogy az „itt és mostban” mindent megtesztek azért, hogy ők jól legyenek.
A RENDSZERVÁLTÁS MÉG CSAK MOST JÖN. ÉS EHHEZ MI IS KELLÜNK!
A magyar demokrácia visszaépítése most kezdődik. Az új kormány egyelőre sötét ló, a WMN dolga viszont biztos. Továbbra is függetlennek maradni és ellenőrizni a hatalmat. Felemelni a szavunkat a nőkért, gyerekekért, civilekért, kisebbségekért. A haza nem lehet ellenzékben, de nekünk abban kell maradni, hogy ne váljon az országunk újra egy abszolút hatalomra éhes kormány játszóterévé. A WMN 11 éve építi a magyar demokráciát. Kimondjuk azt is, amit más nem. Maradj velünk. Támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk! Legyél WMN-Tag! https://tagsag.wmn.hu
2. Elég a kirekesztésből. Vegyétek komolyan, hogy minden gyerek és minden gyerekkor számít.
Magyarországon ma túl sok minden dől el a születés pillanatában. Az, hogy egy gyerek milyen iskolába járhat, kap-e fejlesztést, hozzáfér-e orvoshoz, van-e esélye kitörni, lesz-e, aki meghallja a hangját, mind attól függ leginkább, hogy hova született és hol él.
Ma azoknak van valódi mozgástere, akik „jó helyre” születtek. A többieknek alkalmazkodniuk kell egy rendszerhez, amely nem rájuk van szabva.
Ez nem természetes állapot. Ez politikai döntések következménye. És ezen változtatni kell. Nem jövőre. Nem a ciklus végére. Most.
3. Elég a félrenézésből. Vegyétek végre észre, hogy a gyerekek nincsenek jól!
Egyre több gyerek küzd szorongással.
Egyre több gyerek marad ellátás nélkül.
Egyre több gyerek nő fel tartós szegénységben.
Egyre több gyerek tapasztal bántalmazást.
Egyre több gyerek tűnik el a rendszer radarjáról.
Ez nem a gyerekek hibája. Ez a mi felelősségünk. És különösen azoké, akik döntéseket hoznak róluk.
Magyarországon ma túl sok minden dől el a születés pillanatában. Az, hogy egy gyerek milyen iskolába járhat, kap-e fejlesztést, hozzáfér-e orvoshoz, van-e esélye kitörni, lesz-e, aki meghallja a hangját, mind attól függ leginkább, hogy hova született és hol él.
Ma azoknak van valódi mozgástere, akik „jó helyre” születtek. A többieknek alkalmazkodniuk kell egy rendszerhez, amely nem rájuk van szabva.
Ez nem természetes állapot. Ez politikai döntések következménye. És ezen változtatni kell. Nem jövőre. Nem a ciklus végére. Most.
3. Elég a félrenézésből. Vegyétek végre észre, hogy a gyerekek nincsenek jól!
Egyre több gyerek küzd szorongással.
Egyre több gyerek marad ellátás nélkül.
Egyre több gyerek nő fel tartós szegénységben.
Egyre több gyerek tapasztal bántalmazást.
Egyre több gyerek tűnik el a rendszer radarjáról.
Ez nem a gyerekek hibája. Ez a mi felelősségünk. És különösen azoké, akik döntéseket hoznak róluk.
4. Elég a látszatintézkedésekből. Vállaljatok felelősséget!
Nem lehet tovább úgy beszélni gyerekvédelemről, hogy közben nincs elég szakember. Nem lehet rendszert működtetni túlterhelt pedagógusokkal, hiányzó pszichológusokkal, alulfizetett szociális szakemberekkel és túlzsúfolt intézményekkel. Ha valóban fontos a gyerekek biztonsága, akkor meg kell erősíteni a jelzőrendszert, csökkenteni kell az esetszámokat, vissza kell adni a szakma autonómiáját, és versenyképes béreket kell biztosítani azoknak, akik nap mint nap a gyerekekért dolgoznak
Működő rendszerekre van szükség. Ehhez stratégia, a szakma békén hagyása, nyugalom (értsd: az átpolitizáltság vége) kell. Meg persze sok pénz.
Amit úgy kell elkölteni, hogy a „haszna” nem fog látszódni a következő választásokig. Mégis meg kell tenni.
Nem lehet tovább úgy beszélni gyerekvédelemről, hogy közben nincs elég szakember. Nem lehet rendszert működtetni túlterhelt pedagógusokkal, hiányzó pszichológusokkal, alulfizetett szociális szakemberekkel és túlzsúfolt intézményekkel. Ha valóban fontos a gyerekek biztonsága, akkor meg kell erősíteni a jelzőrendszert, csökkenteni kell az esetszámokat, vissza kell adni a szakma autonómiáját, és versenyképes béreket kell biztosítani azoknak, akik nap mint nap a gyerekekért dolgoznak
Működő rendszerekre van szükség. Ehhez stratégia, a szakma békén hagyása, nyugalom (értsd: az átpolitizáltság vége) kell. Meg persze sok pénz.
Amit úgy kell elkölteni, hogy a „haszna” nem fog látszódni a következő választásokig. Mégis meg kell tenni.
5. Elég abból, hogy a gyerekeket hülyének nézik. Adjatok nekik teret, adjatok nekik hangot!
A jognak asztalához a gyerekeket is oda kell engedni. Biztosítani kell nekik, hogy a rájuk vonatkozó ügyekbe ők is beleszólhassanak, hiszen a gyerekek nem díszletei a társadalomnak, hanem aktív alakítói. Joguk van ahhoz, hogy meghallgassák őket. Joguk van ahhoz, hogy számítson a véleményük. Joguk van ahhoz, hogy ügyeket kezdeményezzenek és képviseljenek.
A gyerekek részvétele nem kedvesség, hanem alapjog. És ezt a jogot biztosítani kell az iskolában, az intézményekben és a közéletben is.
6. Elég a közterek és a közélet összeszemeteléséből. Legyen vége a propagandának!
A gyerekek abból tanulnak, ahogyan a felnőttek beszélnek egymással. Ha a közélet agresszív, a gyerekek ezt tanulják meg. Ha a propaganda hangosabb, mint a párbeszéd, azt tanulják meg. Ha a felelősséget mindig másra toljuk, azt tanulják meg.
A múltat nem tudjuk meg nem történtté tenni, de önmagában az idő múlásától várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak, nem lehet. Túl régóta látjuk a gyerekek jogainak figyelmen kívül hagyását. Pedig a gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen. Nekik nincs még 4 évük, vagy még 16, hogy változás történjen.
Senkinek nem olyan fontos az idő, mint a gyereknek. Akinek most kell megkapnia a támogatást, figyelmet, gondoskodást – az nem nyugtatja meg, hogy egyszer majd jobb lesz a helyzet. Úgyhogy elég a vacakolásból, elég a félrenézésből, elég a megúszásból, elég abból, ami eddig volt. Cselekedjetek! Tegyetek jót!
Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy olyan felnőttek vegyék körül, akikre fel tud nézni. Legyetek ti ilyen felnőttek.
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.