Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.04.17.
1989-90-ben Hankiss Elemér azt javasolta, találjuk ki az országot. Nem megjavítani akarta, nem visszaállítani, hanem kitalálni. A javaslat egyszerre volt naiv és radikális. Naiv, mert feltételezte, hogy egy társadalom képes közösen gondolkodni önmagáról. És radikális, mert azt állította, nincs kész válasz, nincs helyes modell, csak döntések vannak – és felelősség.
Azóta eltelt néhány évtized, és a kitalálás megtörtént, csak nem úgy, ahogyan ő elképzelte. Az országot nem közösen találták ki, hanem egymással versengő történetekben. Nem egy jövőkép született, hanem több, egymást kizáró világ, mindegyik teljesnek és véglegesnek hitte magát. És amikor egy ilyen párhuzamos valóság hosszabb időre berendezkedik, hajlamos elhinni, hogy maga az ország (még tegnap is nemzeti oldalnak aposztrofálta magát a bukott ner vezetője).
Vasárnap azonban nem egyszerűen kormányt váltottunk, hanem (legalább egy időre) visszavettük a jogot arra, hogy újraértelmezzük, mi is az a közös keret, amiben élnénk. A részvétel is ezt a tétet jelezte, szinte népszavazássá vált arról, merre tartson az ország.
Lesz-e türelem végigcsinálni azt, amit egyszer már elmulasztottunk: nem csak eldönteni, ki vezeti az országot, hanem közösen végiggondolni, hogy egyáltalán mi az az ország, amit vezetni érdemes? Nem tudom, de ahogy a ner leváltásába is beletettem a magam tízmilliomod részét, ebbe is megpróbálom. Az új sorozatban leírom, én hogyan képzelem a változást, lehet vitatkozni, hiszen demokrácia van (de jó ezt leírni). Nyilván nincs sem akkora elérésem, sem akkora tudásom, mint Hankissnak volt, de kezdjünk el beszélgetni, vitázni. És ne arról, ki legyen a miniszter, hanem hogy mi legyen a program.
Lesz-e türelem végigcsinálni azt, amit egyszer már elmulasztottunk: nem csak eldönteni, ki vezeti az országot, hanem közösen végiggondolni, hogy egyáltalán mi az az ország, amit vezetni érdemes? Nem tudom, de ahogy a ner leváltásába is beletettem a magam tízmilliomod részét, ebbe is megpróbálom. Az új sorozatban leírom, én hogyan képzelem a változást, lehet vitatkozni, hiszen demokrácia van (de jó ezt leírni). Nyilván nincs sem akkora elérésem, sem akkora tudásom, mint Hankissnak volt, de kezdjünk el beszélgetni, vitázni. És ne arról, ki legyen a miniszter, hanem hogy mi legyen a program.
Az első rész természetesen az oktatásról szól. Az új kormány egyik legfontosabb és legnehezebb feladata lesz az oktatási rendszer 21. század követelményeinek megfelelő átalakítása. Eddig Balog püspök, Kásler orvos és Pintér rendőr felelt a területért, ez meg is látszik a helyzetén.
A romok felmérése után a pedagógusbérek rendezése (az előző kormánynak az EU támogatásával sikerült a diplomás bér 80%-ára növelni), a tankerületek megszüntetése (szerencsésebb történelmű országokban a tankerület dolgozik az iskolákért), az iskolák autonómiájának visszaadása, az önkormányzatoknak visszaadás például a helyi igényekhez igazodó, rugalmasabb oktatást tenne lehetővé.
A tankönyvmonopóliumot fel kell számolni, mert egy egészséges rendszerben a pedagógusnak joga van megválasztani, mivel tanít. A tehetséggondozást újra kell gondolni, mert jelenleg a tehetséges gyerekek sorsa attól függ, milyen iskolába járnak.
Az egyházi intézmények kérdése kényes, de nem megkerülhető. Az elmúlt tizenhat évben az állami iskolák szisztematikus kivéreztetése párhuzamosan zajlott az egyházi fenntartású intézmények látványos felduzzasztásával és finanszírozásával, nem feltétlenül pedagógiai megfontolásból, hanem politikai és gazdasági logika mentén. Az új kormánynak nem az egyházi oktatással van dolga, hanem azzal, hogy helyreállítsa az egyenlő finanszírozás elvét: ugyanannyi állami pénz jusson ugyanannyi diákra, függetlenül attól, ki tartja fenn az iskolát, és hogy ezt a pénzt valóban oktatásra költik-e.
A Nemzeti Alaptanterv újraírása elkerülhetetlen, mert a jelenlegi NAT nem oktatási, hanem ideológiai dokumentum. Az újnak kevesebb kötelező tartalmat, több tanári szabadságot és a kritikai gondolkodás fejlesztését kell középpontba helyeznie, mert egy ország hosszú távú versenyképessége nem az enciklopédikus tudáson, hanem az önállóan gondolkodni képes polgárokon múlik.
A mesterséges intelligencia az oktatásban nem fenyegetés, hanem egy régi kérdés új formában: mire való az iskola, ha a tudás egyre könnyebben elérhető? A válasz ugyanaz, mint mindig volt, csak most sürgetőbb: nem az ismeretek átadására, hanem az összefüggések felismerésére, az értékelés képességére és a folyamatos tanulás igényének kialakítására. Aki ezt megérti, az az MI-t pedagógiai szövetségesnek tekinti, aki nem érti, az betiltja a diákoknak, miközben ők otthon úgyis használják.
Hogy ezt Rubovszky Rita valósítja meg, mint oktatási miniszter, vagy más, az másodlagos kérdés. Ha lesz oktatási miniszter (lesz), és bevonja a munkába a szakmai szervezeteket, én megadom a bizalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.