Szerző: SZÉKY JÁNOS
2026.04.17.
Amikor 1989 novemberének végén, a bársonyos forradalom győzelmének napjaiban beállítottam pozsonyi barátomékhoz, azzal a kiáltással fogadtak az ajtóban: „Szabadok vagyunk!” Nagyon irigyeltem őket, mert ilyen pillanatot abban az időben itthon nem éltem át.
Nem volt olyan eset, amikor a tömeg – a nagyvárosi utcákra kivonuló, több százezres, alapjában véve békés tömeg – akarata érvényesült az elnyomó hatalommal szemben. A hatalom kooperált, fokozatosan hátrált, egyre többet engedett, miközben valakik a jövőnkről tárgyaltak a nevünkben, csukott ajtók mögött, megbíztunk bennük, és a sokaság nem azért ment ki az utcára, hogy elkergesse a zsarnokot. Akárhogy is próbálták belemagyarázni utólag.
Volt diadalmas pillanat – amikor Németh Miklós bejelentette a vízlépcső építésének felfüggesztését. Volt néhány megrendítő óra – az újratemetés. Volt pár ünnepélyes perc – amikor Szűrös Mátyás volt moszkvai nagykövet és KB-titkár kikiáltotta a köztársaságot. No meg volt az az esemény, amihez a 2011-es Alaptörvény a magyar szuverenitás helyreállását köti – az első szabadon választott Országgyűlés összeülése. De 1988–90-ben soha nem éltem át azt, hogy mi, a nép megszabadultunk elnyomóinktól. És őszintén szólva nem is bíztam benne, hogy belátható időn belül lesz ilyen élményem.
Mostanáig.
Meg voltam győződve, hogy ez a rendszer annyira ellenőrzi az emberi tevékenység minden ágát, hogy választásokon nem lehet megváltoztatni. Pontosabban: a rendszer békés megváltoztatásához kétharmados többségre van szükség, és ahhoz, hogy valaki ezt választáson elérje, már eleve forradalom kell.
Tévedtem. Vagy mégsem? Az ember utálja, ha az elméletei nem válnak be, de az, ami Magyarországon most és már tavaly óta történik, nem erőszakmentes forradalom-e véletlenül? A népnek elege lett a politikai, gazdasági, társadalmi, magánéleti, gondolati szabadságot arcátlanul korlátozó hatalomból. Amelyik önmaga fenntartása és továbberősítése érdekében nem átallja porig alázni bárgyú alattvalóként kezelt polgárait. Van mersze az emberkísérlethez, hogy bezárja előttük jövőjüket és európai jelenüket, hogy kinevelje belőlük a józan észt és elemi emberi tisztességet, hogy szegénységben és romos testi állapotban tartsa őket.
2026. április 12-én nemcsak a folytatólagos Fidesz-kormányok tizenhat éve zárult le, hanem az a huszonnyolc év is, amikor, bárki volt kormányon, Orbán Viktor diktálta a napirendet a magyar politikában.
Akárhogy alakul az Orbán-korszak utáni jövő, Magyar Péter kétéves száguldása történelmi cselekedet volt. Nagyon kevesen tettek annyit valaha is az országért, mint ez az Orbán hátországából jött ember – teljesen irreális azt képzelni, hogy a következő rendszert ki lehet építeni olyan személyek nélkül, akik a múlt vasárnapig vagy 2024-ig az előző rendszer elitjéhez tartoztak –; és vélekedjünk akárhogyan MP nézeteiről vagy a személyiségéről, az energiáját, céltudatosságát, ellenálló-képességét és a jó cél megvalósításának hatásfokát csak bámulni lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.