Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2026.04.21.
A múlt vasárnapi választási eredmény hatalmas megkönnyebbülést hozott a kivéreztetett gyermekvédelem dolgozói körében. A kegyelmi ügy indította el hazánkat azon az úton, amelynek végén sikerült felszámolni a megdönthetetlennek hitt Orbán-rendszert és a társadalom felháborodása volt hozzá a felhajtóerő, amelyet az ártatlan gyerekekkel visszaélő pedofil bűnelkövetőt segítő K. Endre számára adott felmentés váltott ki. Most, amikor ismét úgy tekint ránk a nemzetközi közvélemény, mint ’56-ban – magáért kiállni képes, sorsáért felelősséggel fellépő nemzetként –, tudatosítanunk kell azt is: abban a pillanatban magyar emberek millióiban ébredt fel a felelősségtudat a magukat megvédeni képtelen, állami gondozásban felnövő gyerekek iránt. És ezzel együtt azelőtt soha nem tapasztalható empátiával fordultak az emberek a rossz anyagi körülmények között, vagy egyenesen nyomorban élő honfitársaink felé. A kegyelmi botrány okozta felháborodást a felülről a jelek szerint mindvégig védett Juhász Péter Pál bűntetteivel való szembesülés csak tovább fokozta. Ez volt a kezdőlökés, amelynek hatására a magyar társadalom sok évtizedes álomból ébredve aktivizálódott, kiment az utcára, majd szigetekbe szervezte önmagát és hatalomba segített egy új politikai erőt, amelytől azt várja, hogy véget vessen az államra bízott gyerekek kiszolgáltatottságának.
Arra, hogy a gyermekvédelmi rendszert egy-egy kirívó eset által kiváltott közfelháborodás miatt újítja meg az aktuális hatalom, világszerte sok példa van. Finnországban egy súlyos, halállal végződő gyermekbántalmazás nyilvánosságra kerülése vezetett ahhoz a társadalmi felzúduláshoz, amelynek folyományaként a kormány teljesen átalakította az állami gondozás szisztémáját. New Yorkban egy hatéves kislány brutális bántalmazása és halála hívta fel a figyelmet a rendszer hiányosságaira, amelyeket aztán a kislányról elnevezett törvénnyel orvosoltak 1996-ban. Az Egyesült Királyságban is egy kislány hatalmas médiavisszhangot kiváltó halála verte ki annyira a biztosítékot az embereknél, hogy egyként kiálljanak az átfogó reformért a kétezres évek elején. Sorolhatnánk még a hasonló eseteket, amelyekben egy közös van: egy rettenetes eset ébresztette rá a társadalom széles rétegeit arra, hogy aki „senkié”, az mindenkié, értük mindannyian, egyformán felelősséggel tartozunk. Az Orbán-kormány nem ismerte fel a feladatát. Szőnyeg alá söpörte a problémát, látszatintézkedéseket hozott és megpróbálta a szociális munkásokra és a gyerekekre terhelni a visszaélések felelősségét. A dolgozókat értelmetlen és megalázó átvilágításnak vetette alá, a Szőlő utcai igazgató tetteit álhírbotrányként próbálta beállítani, a veréssel fegyelmezett javítósokat börtönbe küldte. Most, amikor sokan keresik a Fidesz–KDNP koalícióban a történelmi vereség okait, szembe kell nézniük azzal, mennyit nyomott a latba az az érzéketlenség és cinizmus, amivel a gyermekvédelem kérdéséhez álltak.
Tudta, hogy a magyar gyermekvédelem leginkább a finnhez hasonlít? A baj az, hogy csak papíron
A rendszerváltás, amelyet a kollektív társadalmi lelkiismeret ébredésének köszönhetünk, most lehetőséget teremt az átfogó, gyökerekig ható változásra. Azonnal lépni kell. Az alulfizetett, megalázó átvilágításoknak kitett, állami gúzsba kötött gyermekvédelmi szakemberek széles köre a pszichológusoktól a gyógypedagógusokon, a nevelőkön át a gyermekfelügyelőkig ugyanis soha nem látott léptékben hagyta el a gyermekvédelmet az Orbán-rendszer kegyelmi botrány után hozott döntéseinek következtében. Csak 2024-ben a dolgozók egyharmada lépett ki a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által fenntartott gyermekotthonokból, úgy, hogy már azelőtt is súlyos létszámhiánnyal küzdött az ágazat. A KSH adatai szerint 2023-ban a szakellátásban engedélyezett 12 034 álláshely közül 945 volt betöltetlen, ma ez az arány még ennél is rosszabb, 1200-1400 férőhely áll üresen, miközben közel 3000 gyerek vár arra, hogy helyet kapjon a rendszerben. A Belügyminisztérium közlése szerint a nevelőszülők száma 113 fővel csökkent a kifogástalan életvitel vizsgálatának megtagadása miatt, ma körülbelül kétezren hiányoznak ahhoz, hogy a törvényben megszabott feltételt teljesíteni tudja az állam. A súlyos szakemberhiány nemcsak a gyerekek ellátását tette bizonytalanná, de tovább növelte kiszolgáltatottságukat is.
Ahhoz, hogy a pályaelhagyó gyermekvédelmi szakembereket képes legyen visszavonzani az állam az ellátórendszerbe, az első és legfontosabb feladat a megbecsültségük felépítése, az elmúlt években sérült renoméjuk helyreállítása, a szociális munka elismertségének deklarálása lesz. A gyermekvédelem körüli botrányok jócskán megtépázták a benne dolgozók társadalmi megítélését, pedig akik a rendszerben maradtak, annak ellenére tartottak ki, hogy legtöbbjüknek rendre nagyon nehezek a hónap utolsó napjai. Van, hogy ennivalóra sincs pénzük, nem tudnak feltöltődésre pénzt fordítani és 12-24 órában dolgoznak saját maguk és a családjaik rovására.
Mondjuk ki: azok a gyermekvédelmi szakemberek, akik nettó 240 ezer forintos fizetésekért máig vállalták mindezt, éppúgy hősök, mint az esküjükhöz hűen a nyilvánosság elé lépő századosaink.
Nemcsak a bérük felzárkóztatása, munkakörülményeik javítása, egyáltalán, a munkafeltételeik megteremtése elsődleges tehát, hanem önbecsülésük visszaadása is. A szociális szférában az ember a munkaeszköz és ha ő nincs jól, nem fog tudni jó munkát végezni. Elengedhetetlen, hogy a megújuló gyermekvédelemben az anyagi mellé szakmai megbecsülés is társuljon, hogy képzésekkel és szupervízióval, ha szükséges, a pszichológia eszközeivel mentálisan is támogassa a munkáltatójuk azokat, akik a családjaikból kiemelt gyerekek nevelésén dolgoznak.
Ezzel együtt a megfelelő szakmaiság érdekében szükség lesz a gyermekvédelem hozzá nem értőktől való megtisztítására is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.