Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.03.10.
Sajnos ez nem így működik.
Orbán nem valami marslakó zsarnok, aki rátelepedett egy amúgy egészséges, öntudatos, demokratikus társadalomra. Azért tudott ennyire tartós rendszert építeni, mert ráérzett nagyon is létező magyar beidegződésekre. A tekintélyelvű reflexre, a vezérvárásra, arra a szomorú igényre, hogy majd jön valaki, aki rendet tesz, megvéd, megmondja, kit kell utálni, és leveszi a vállunkról a gondolkodás terhét.
Ez a ner egyik legnagyobb bűne. Nemcsak kihasználta ezeket a mintákat, hanem rájuk is erősített. Az iskolában, médiában, propagandában, közbeszédben, mindenhol azt tanította, hogy az állampolgár ne partner legyen, hanem alattvaló. Ne kérdezzen, hanem higgyen. Ne ellenőrizzen, hanem azonosuljon. Ne vitatkozzon, hanem drukkoljon.
És ebből lett a politikai infantilizmus.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az emberek buták. Hanem azt, hogy úgy viszonyulnak a közélethez, mint a gyerek a szigorú apához. Fél tőle, panaszkodik rá, néha gyűlöli, de közben mégis azt várja, hogy ő mondja meg, mi lesz. Nem autonóm polgárként él, hanem függőségi helyzetben. Nem azt kérdezi, hogyan tudnánk közösen jobb intézményeket építeni, hanem azt: ki lesz az új főnök?
És itt van a csapda. Ha Orbánt csak lecseréljük egy másik vezérre, aki majd normálisabban parancsol, akkor a probléma lényege nem változik, csak a stílus. A díszlet. A hangerő.
Ugyanúgy megmarad az a szerkezet, amelyben az állampolgár nem cselekvő alany, hanem fogyasztója a politikának. Szurkoló. Rajongó. Csalódott hívő.
A demokrácia viszont nem vezércsere. A demokrácia felnőtt állapot. Fárasztó, lassú, idegesítő, sokszor unalmas, néha kifejezetten ronda dolog. Nincsen benne tévedhetetlen ember, nincsen nemzeti megváltó, nincsen atyai pofonokkal kiosztott történelmi igazság. Intézmények vannak.
Szabályok vannak. Fékek és ellensúlyok vannak. Kellemetlen kérdések vannak. És állampolgárok vannak, akik nem imádják a politikust, hanem alkalmazzák. Szabad emberek vannak.
Ezért nem elég Orbánt leváltani, mert ha ugyanaz a néplélek marad, amelyik újra és újra apukát keres, akkor előbb-utóbb jön egy újabb ügyes szélhámos, aki megint megígéri, hogy majd ő mindent elintéz helyettünk. Ez a csapda nem kizárólag a ner terméke, és nem tűnik el automatikusan a ner bukásával.
Le kell váltani azt a reflexet, hogy az erő önmagában erény. Le kell váltani azt a hitet, hogy a vita gyengeség, a kompromisszum árulás, a pluralizmus káosz. Le kell váltani azt az ostoba vágyat, hogy legyen mindig valaki, aki odacsap. Mert aki odacsap, az előbb-utóbb neked is odacsap.
Nem megmentő kell, hanem működő ország. Nem hős kell, hanem elszámoltathatóság. Nem karizma kell, hanem korlát. A jó politikus nem az, akinek mindent elhisznek, hanem akitől bármit számon lehet kérni.
68. Kérd számon a politikusokat.
Igen, neked is ezt kell tenned. Elég a sértett toporzékolásból, hogy ezek mind ugyanolyanok, meg hogy oldják meg mások. Nem, a közügy attól közügy, hogy rád is tartozik. Ha kivonod magad belőle, attól még hat rád. Csak akkor már beleszólásod sem lesz.
Már többször írtam: A ner bukása, ha egyszer megtörténik, nem a történet vége lesz, hanem a nehezebb rész eleje. Mert utána már nem lehet mindent Orbánra fogni. Ki fog derülni, tudunk-e végre felnőtt társadalomként működni. Tudunk-e szabályokat tisztelni akkor is, ha a mi oldalunknak kellemetlen. Tudunk-e intézményeket védeni akkor is, ha épp nem a kedvenc politikusunk ül bennük. Tudunk-e különbséget tenni erő és erőszak, vezetés és uralkodás, közösség és nyáj között.
Ne csak új vezetőt akarj. Új politikai kultúrát akarj.
Még 33 nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.