ÉLET ÉS IRODALOM / INETRJÚSzerző: J. GYŐRI LÁSZLÓ2026.06.05.
...Ez volt a taktikájuk: a nímandok közé kevertek egy-két olyan művészt is, aki valóban megérdemelte a díjat, ezzel próbálták legitimálni és felértékelni a saját embereik kitüntetését. És aki itt élte le ezt a korszakot, annak valahogy alkalmazkodnia kellett, vagy vállalnia a számkivetettséget és az egzisztenciális nehézségeket. Te ebből a szempontból kivételes helyzetben voltál, hiszen nem függtél a rezsimtől.
– Az íróasztalomon ott hever azoknak a beszédeknek a gyűjteménye, amelyeket Thomas Mann amerikai emigrációja során beolvasott a rádióban, és amelyekben a németeknek üzent. Micsoda emberi tartás volt benne, és milyen fontos volt ez a kiállás. Nézd meg Toscaninit vagy Bartókot, akik nagyon gerincesen viselkedtek. Vagy minden idők legnagyobb zenei előadóművészét, Pablo Casalst. Őt felháborította, hogy Franco felett a nyugati világ gyorsan napirendre tért. Ezért nemcsak hogy Spanyolországba nem volt hajlandó visszatérni, de azokat az országokat is bojkottálta, amelyek elismerték Francót. Nem ment soha többé sem az Egyesült Államokba, sem Nagy-Britanniába. Tisztában volt vele, hogy ettől semmi sem változik, de tartotta magát az elhatározásához. Nekem ők jelentik a mércét. Az alkalmazkodás például Furtwängler esetében súlyos következményekkel járt. Ő aztán végképp nem volt náci, de maradt. Rengeteg zsidót védett meg, soha nem bizonyult opportunistának, mint Karajan, aki ellen eljárás is folyt. De például Karl Böhmnek, aki virtigli náci volt, a haja szála sem görbült a háború után, míg szegény Furtwänglert alaposan meghurcolták. A helyzet most itt is hasonló. Jönnek majd a felelősségre vonások, és nagy kérdés, kit és milyen kritériumok alapján fognak elszámoltatni, és kit nem. Furtwänglernek azért a hírhedt és filmen is megörökített kézfogásért kellett bűnhődnie, amikor Goebbels az első sorból felpattan és kezet nyújt neki. Ezt később soha semmi nem mosta le róla.
– Ugyanez történt Dohnányival is, aki kénytelen volt kezet fogni Szálasival, ezért kellett aztán emigrálnia…
– Állítólag Zathureczky a kézfogás elől menekülve bezárkózott a vécébe. Dohnányi gyanútlan volt, nem zárkózott be.
– Csodálkoznék, ha az Orbán-rezsim veled nem próbálkozott volna. Akit csak tudtak, megvettek. Kertész Imrét például élete végén sikerült megvenniük.
– Hogyne. Több ilyen kísérlet is volt. Én magával a nagyfőnökkel soha nem találkoztam, de igyekeztek. A milánói Scalában például Kurtág operájának ősbemutatóján ott voltam, és megjelent Orbán is. Emlékszem, a Via Manzoni le volt zárva, nem lehetett közlekedni, Orbán pedig a királyi páholyban parádézott a Scala igazgatójával, Pereirával. A szünetben kerestek, de akkor én időztem hosszasan a férfivécében. Gyuri bácsi akkor már nem volt olyan állapotban, hogy személyesen jelen legyen, úgyhogy ő is megúszta a kézfogást. Kertésznek ez annak idején nem sikerült. Én hál’ istennek elkerültem. Az ember vigyázzon, kivel fog kezet. De persze tényleg történtek kísérletek. Prőhle Gergely például, aki különböző magas posztokat töltött be Orbán idején, és amúgy nagyon kedves ember, vitatkozott velem, mondván, hogy szerinte marhaságokat nyilatkozom a sajtóban, és rosszul látom a helyzetet. Ez az egyik fülemen be, a másikon ki...
