Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2026.06.07.
Az Orbán-rendszer Orbán Viktor személyes autokráciájának messianisztikus tömegvonzására épült, aki felhasználta a többség zsarnokságát a kisebbségek felett. Már korábban megírtam a Magyar messiások című cikkemben, hogy az ezredforduló után a magyar társadalom messiásváróvá vált. „Jöjjön a politikai valláspótlékot, nem-hívő társadalomnak hitet adó vezető, aki nemcsak szóban, hanem tettekben is elvisz az ígéret földjére, megteremti a földi paradicsomot. A huszonegyedik századi magyar messiások, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy Magyar Péter nem túlfeszített lényeglátók, mint Kossuth Lajos volt, mert éppen a lényeg, az egész, az összkép hiányzik világlátásukból, ellenben a társadalmi vágyakat, sérelmeket, szenvedélyeket fogalmazzák, feszítik hitté. Együtt mozognak, együtt éreznek azzal a magyar új világgal, amelyben az elszigetelt individualista, hitetlen, önérdekét pontosan számontartó elkezd hitbéli, érzelmi közösséget, valláspótlékot és védelmet keresni a maga számára a hiteltelen intézmények fölött az Istenné vált emberben, egy nyelvét beszélő, sérelmét értő és felkaroló Messiásban.” Az Orbán-rendszer bukása részben-egészben Orbán személyes varázsának megöregedéséből, elkopásából következett. A bukdácsoló, működésképtelen és korrupt rendszert már régen csak Orbán varázsa, trükkjei tartották a felszínen. Az új korban új nemzedékek új csodákra, új messiásra vártak.
A bársonyos forradalom igazi kérdése: vajon a messiás-igény változatlan maradt, és a „meghalt a király, éljen a király” világa jön az új messiással, vagy az Orbán-rendszer bukása egyben a messiás-rendszer bukása is, s a forradalom a „nincs király” („No King”) jelszóval győzött? Ha a messiás-igény inkább nőtt, mert a társadalom úgy érzi, hogy a világ megoldhatatlan káosz, Európának és ezen belül Magyarországnak csak egy csodatevő tudja megoldani a problémáit, s miként egy új messiással véghez vittük a lehetetlent, letaszítottuk trónjáról a régi királyt, a hamis messiást, most kormányozzon az új messiás. Ne merjen senki útjába állni! Joga van bárkit leváltani és kinevezni! Mindent tud! Mindenhez ért! Bízzuk rá magunk! Ám, ha ez mégis rendszerváltás, akkor ez annak felismerése, hogy nincs veszedelmesebb a messiásvárásnál, és bizony Montesquieu-nek van igaza, hogy még az erénynek is szüksége van korlátokra, és „még a szertelen nagy ész sem mindig kívánatos”...
