2026. március 13., péntek

EZEK AZ EMBEREK ELKÉPZELHETETLEN MEGPRÓBÁLTATÁSOKON MENTEK KERESZTÜL, DE NEM SAJNÁLATRA VAN SZÜKSÉGÜK. HANEM LEHETŐSÉGRE

TELEX
Szerző: BÁNÁTI ANNA, AJPEK ORSI (fotó)
2026.03.13.


„Jártam már Budapesten, gyönyörű város. Persze nekem most már nem lenne annyira izgalmas, de kulináris szempontból még felfedezhetem.”

Iván Sosztak 2023 tavaszán vakult meg. Úgy tűnik, az azóta eltelt három év elég idő ahhoz, hogy bármikor elejtsen egy nem várt poént a sérüléséről. Az ukrán exkatona a Bahmutért folytatott küzdelmes csatában, a rettegett Wagner csoport zsoldosainak támadásában vesztette el látását, most a Kijevtől 250 kilométerre délnyugatra lévő városkában, Vinnicjában él.

A mostani élete kevés dologban hasonlít a korábbira: másképp telnek a mindennapjai, mások a barátai, a családi élete a feje tetejére állt, és ha utazna, egy-egy új várost ma már leginkább az ízek és az illatok mentén tudna megismerni. A legnagyobb változást hozó különbség viszont az, hogy kitanulta a fazekasságot, sőt ma már van, hogy ő tart foglalkozásokat más látássérült veteránoknak a vinnicjai Ethnochary nevű műhelyben.

„Miután megsérültem, teljesen bezárkóztam. Nyolc hónapot töltöttem otthon, a négy fal között, szinte teljes elszigeteltségben. Aztán a rehabilitáció alatt szép lassan megtanultam, hogy az ember képes arra, hogy elfogadja a sorsát. Képes arra, hogy bármihez alkalmazkodjon.”

Ebben a cikkben két olyan látássérült katona, Iván és Szerhij történetét meséljük el, akik a leszerelésük után úgy döntöttek, fazekasként nyitnak új fejezetet.

Nem csak arról van szó, hogy nem látnak többé

Január végén több mint egy hetet töltöttünk Ukrajnában, ahol az energia-infrastruktúra elleni intenzív és folyamatos orosz támadások miatt az ország szinte minden területét érintették az áramkimaradások. Az egyik legnehezebb helyzetben a főváros, Kijev volt, ahol több százezer háztartás maradt áram és gyakran fűtés, víz nélkül, általában hetekre, komoly mentális terhet róva a lakosságra.

A helyzet Vinnicjában sem volt sokkal könnyebb: érkezésünkkor ez a város is sötétbe borult, a különbség Kijevhez képest annyi volt, hogy itt nem váratlan éjszakai orosz támadás, hanem karbantartások és a rendszer tehermentesítése miatt tartottak előre bejelentett, többórás áramszünetet. Ukrajna az ütemezett áramszünetek rendszerét már régebben bevezette, de a súlyos orosz támadások miatt idén télen lett igazán bevett. Ma már a civilek külön applikációban tudják követni, az ő háztömbjükben melyik napszakban várható áramkimaradás, illetve sokszor inkább fordítva: melyik az a két–három óra, amikor lesz áram. Vinnicjába érkezve magunk mögött hagytuk a -10, -15 fokos hideget is, a relatíve enyhének számító fagypont körüli hőmérsékletnek viszont komoly ára volt: intenzív, két napon át tartó ónos eső nehezítette a helyiek egyébként sem könnyű mindennapjait...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.