Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.04.26.
Éveken át csak írtam, írtam, a rezsim meg röhögött és egyre gonoszabb lett. Volt értelme egyetlen mondatnak is? Álltam volna inkább az ablakban, az utcát bámulva. Tüntetésről tüntetésre jártam a hiábavalóság biztos tudatával. Mi voltunk Camus abszurd hősei, akik egy kősziklát görgettünk fel a hegytetőre, mint Sziszüphosz, csak azért, hogy az újra és újra leguruljon, mi meg kezdtük az egészet elölről, csakhogy valami értelmet találjunk egy értelmetlen világban. A mi értelmetlen világunk azonban ezekben az években leszűkült arra, amit a rezsim határozott meg számunkra. Akik nem ők, azok nem voltak.
Camus javaslata a túlélésre: „képzeljük el Sziszüphoszt boldognak”, amiért egyáltalán vívhatja értelmetlen küzdelmét a sziklával, nálam süket fülekre talált, én maradtam boldogtalan, miközben sorstársaimmal az utcákat róttam. A tüntetéseken nem az emberi létezés abszurditása járt a fejemben, hanem saját tehetetlenségünk, ötlettelenségünk. A szónokok ismétlődő intelme: viselkedjetek européer módon! Tehát tűrjünk. Éljünk majd haljunk ebben az ocsmányságban. Úgy másfélmillióan meg is haltak, mire két hete végre érvénytelenné vált az ostoba intelem.
Így teltek a gyászos évek. Soha nem szűnő hazugságaival Orbán a saját híveit minden igazságtól elvágta, szellemileg kasztrálva őket, akiket viszont nem nyelt el a kormánymédia pöcegödre, azok tudták, hogy egy patologikus, tehát korrigálhatatlan hazudozót hallanak, és magukat érezték fejjel belenyomva a pöcegödörbe. Mindvégig tisztában voltam vele, és valósággal megbetegített, hogy valódi parlamenti ellenzék híján semmi remény a változásra. Orbán a demokrácia jogrendje helyébe állított szakgárda söpredékkel abszolút szabad kezet kapott, büntethetetlenné tette magukat. Ezekkel a bábokkal vajon most mi lesz?
Végül befutott Magyar Péter, akivel történelmi léptékű szerencsénk volt. Nélküle Orbán még a temetőből is uralkodott volna. Ő viszont immár leendő kormánya minisztereinek megnevezésénél tart, mi pedig annyi év után végre tisztességes, józan szavakat hallunk politikusoktól, miután életünk nem éppen jelentéktelen hányadában kizárólag otromba hazugságokkal tömték a fejünket. Ők most rettegnek, a sebeiket nyalogatják, de azért mindegyikből továbbra is Orbán beszél. Nem bocsánatos bűnök, amiket elkövettek, ezért muszáj lesz felelniük a kirabolt országért, a mi sziszüphoszi kínokban telt éveinkért.
Amíg Fidesz van, nem lehet normalitás. Ez a párt Orbánnal együtt fokozatosan vált egyre ártalmasabbá. Mi legyen vele? Hagyni, hátha magától szétesik, megoldásnak kényelmes lenne, de akkor elmarad a jövőnek szóló, példát teremtő büntetés. A hitleri náci párttal tudjuk, mi történt. Azt is, ami a Renault autógyárral. Mivel a gyár a II. világháborúban kiszolgálta a német hadsereget, a háború után De Gaulle államosította, míg a két másik nagy autógyárat nem.
Vagyis, ha van van bűn, akkor van bűnhődés is, és most majd nálunk is lennie kell. Márpedig a Fidesznek nincs második, harmadik vonala, és ha lenne, az is Fidesz lenne. Bennük már rögzült a bűn DNS-e. De ahogy a gyomnövénynek nem elég csak a leveleit levágni, mert akkor gyorsan visszanő, akképp az egész pártot, lényegében magát a rezsimet kell törvényes úton felszámolni. Elvették tőlünk az országot, és ne volna jogunk visszavenni, de már nélkülük?
A nagy kérdés Orbán, a főgonosz, az ország leigázásának megalkotója. De erre is akad példa. A császári japán kormány tagjait és katonai vezetőit, ugyancsak a II. világháború után, bíróság elé állították szörnyű bűneikért, és közülük hetet ki is végeztek. Hirohito császár ellen azonban nem emeltek vádat, mert őt tekintették a nyugodt átmenet kulcsfigurájának.
Kompromisszum egy magasabb cél érdekében. És a monarchia isteni intézményből valóban békés, demokratikus állammá alakult át. Na de van-e egyetlen ember Magyarországon, aki úgy gondolja, hogy Orbán Viktor segítene saját maffiaállamából újra tisztességes országot, demokráciát csinálni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.