Szerző: GYŐRY CSABA
2026.04.29.
A magyar választók április 12-én immár az ötödik (!) egymást követő választáson adtak alkotmányozó többséget a győztes pártnak. A magyar rendszerben ez az alkotmány tartalma feletti csaknem teljes kontrollt jelent, ezért a hatalomba lépő Tisza Pártnak különös felelősséggel kell mérlegelnie, miként él ezzel a felhatalmazással.
Abban egyetértek Tordai Csabával, hogy nincs szükség új alkotmányra, és hogy a Tisza-kormány sikere nem alkotmányozási kérdéseken fog múlni, hanem a kormányzás minőségén: a közszolgáltatások javulásán, a korrupció visszaszorításán, az uniós források értelmes felhasználásán és a centralizált állami túlhatalom enyhülésén. Abban is szkeptikus vagyok, hogy egy részvételi alkotmányozás szimbolikus gesztusától társadalmi megbékélés várható volna: a mai végletesen megosztott politikai közegben ennek nincs valós esélye.
Közvetlen elnökválasztást! – avagy mire jó, és mire nem jó a kétharmad
A NER ráadásul nem az alkotmány szimbolikus lecserélésének eredménye, ezért a lebontása sem elsősorban alkotmányos feladat. Nem az Alaptörvény szövege tette lehetővé, hogy a rendszer áthassa a magyar állam működését a közbeszerzésektől az ügyészségen át a közigazgatás alsóbb szintjeiig. Ebben
sokkal inkább szervezeti működésmódok, személyi függések és politikai kultúrák játszottak szerepet, mintsem a jogalkotás önmagában.
A változás kikényszerítéséhez persze jogalkotási lépésekre is szükség lesz, de legalább ilyen fontos lesz a szervezetek belső működésének megváltoztatása, valamint az, hogy kik kerülnek pozícióba a minisztériumokban, hivatalokban, vagy a fegyveres tesületeknél.
Egy lényeges pontban azonban nem értek egyet Tordai Csabával. Ez pedig az, hogy a szerintem a felhatalmazás nem csupán a NER lebontására, hanem egy új NER megelőzésére is szól. Ha a NER alkotmányos alapjai másfél hónap alatt lebonthatók, akkor ugyanennyi idő alatt később vissza is építhetők. A gyors alkotmányos bontás ezért önmagában csak félmunka. A probléma rendszerszintű: a fékek és ellensúlyok tényleges működése, a kinevezési szabályok, a sarkalatosság, a helyi autonómia, a választási rendszer, végső soron az alkotmánymódosítás rendje mind hatnak egymásra. Ezeket nem másfél hónap alatt, egymástól elszigetelt silókban, hanem összefüggő alkotmányos rendszerként kell újragondolni.
Ezért kétlépcsős alkotmányos stratégiára van szükség. Az első szakaszban lebonthatók a NER alkotmányos utóvédjei. De ez csak az első lépcső. Az új többségnek már a ciklus elején nyilvánvalóvá kell tennie, hogy egy-két éven belül szélesebb alkotmányos reformra is készül, amelynek célja, hogy megakadályozza – vagy legalábbis megnehezítse –, hogy Magyarországon bárki, Magyar Péter kormányát is beleértve, egy NER-szerű rendszert építsen ki.
E reformnak három központi kérdése van: az Alaptörvény ideológiai tartalmainak eltávolítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének újrakalibrálása, valamint – mindenekelőtt – az alkotmánymódosítás szabályainak átalakítása.
Ennek a második lépcsőnek, bár több idő kell rá, úgy kell lezárulnia, hogy ne csak a jövőbeli többségeket, hanem a mostani Tisza-többséget is érdemben korlátozza a ciklus jelentős részében. Ettől lesz hiteles...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.