Szerző: BORBÁS KATA
2026.03.15.
A közelmúltban több sajtóorgánum és portál is foglalkozott az iskolák mindennapos testnevelésével, amely a bevezetése óta eltelt több mint egy évtizedben látványosan nem hozta meg az eredményt, amit vártak tőle. A mérések nem mutatnak jobb fittségi-erőnléti értékeket. Az iskolai mozgás feltételei ez idő alatt pedig csak kismértékben javultak. Továbbra sincs elegendő tornaterem, az egyéb alternatívák, mint például az úszásoktatás csak nagy kompromisszummal férnek bele a diákok órarendjébe. Az iskolák néptáncoktatás bevezetésével, külsős edzők bevonásával próbáltak megfelelni a törvényi előírásnak.
Különös módon az irányított mozgásos játékok, amelyeket egy szabadidős foglalkozáson is meg lehetne tartani az iskolaudvaron vagy a közeli parkban, nem kerültek be a lehetőségek közé. Így éppen a legkisebb diákokat kedvetlenítették el leghamarabb az iskolai mozgástól.
Azokat a gyerekeket, akiknek néhány hónappal ezelőtt, óvodásként természetes volt a szaladgálós udvari játék. Egy testnevelésórán ritka, hogy 10-15 percnél több mozgási lehetőség jusson egy-egy diákra, és az sem biztos, hogy örömet jelent. Öröm nélkül pedig a fejlesztő hatás csak töredéke annak, amit egy erős belső motivációval elérhet.A felsőbb évfolyamokon az órarend nehezíti meg a mindennapos testnevelést. Olyan kevés a lehetőség a gyakran egy szem tornaterem kihasználása miatt, hogy legtöbbször a nulladik vagy a nyolcadik órába kerül. Ráadásul az olyan intézményekben, ahol sok a sportoló diák, a délutáni edzésekkel is ütközhet, ezért előfordulhat, hogy valaki azért hagyja ott a sportot, mert a mindennapos testnevelés miatt nem lesz ideje részt venni az edzésen. Fából készítenek vaskarikát...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.