Szerző: KENESEI ISVÁN
2026.04.30.
Az állami felsőoktatás szinte eltűnt a hazai színtérről: 2018 óta (amikor egyébként a CEU-t is elüldözték) előbb lassabb, majd egyre gyorsabb tempóban foglalták el a Fideszhez kötődő személyekből összeállított kuratóriumok, továbbá felügyelőbizottságok (FB) és vagyonkezelők, először a kisebb, majd a nagyobb egyetemeket is, kivéve kettőt: az ELTE-t és a BME-t, továbbá két művészeti egyetemet az ötből: a Képzőművészetit és a Zeneakadémiát. A Közszolgálati Egyetemet (NKE) eleve állami kezelésben kívánták tartani, ott csak a rektorokat választották az engedelmes szolgák közül (mint a hírhedett „bírságbajnokot”, a ma már alkotmánybíróként bólogató Patyi Andrást, aki hajdan saját különleges rektori egyenruhát is szabatott magának).
A Tisza programjában kiemelt helyen áll, hogy megszüntetik a kekva-modellt, és visszaállítják az egyetemi autonómiát. A gyakorlati megvalósítás azonban nem megy egyik napról a másikra. Először is a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, vagyis a kekva fogalmát bevezető törvény mellett annyi külön (szintén 2/3-os) kekva-törvény van, ahány egyetem, és bennük felsorolják mindazokat az ingatlanokat és vagyontárgyakat, amelyeket átadtak a tulajdonukba (sőt azóta is bőven ellátta őket a kormány továbbiakkal). De ez a kisebbik gond.
A nagyobbik az, hogy gazdálkodásuk, napi rutinjuk teljesen átalakult: az Államháztartási tv. (Áht.) alól kikerülve már nem vonatkoznak rájuk azok a pénzügyi megszorítások, amelyek állami egyetemekként megkötötték a kezüket. Ha tehát az Áht.-t és a mozgásukat korlátozó többi törvényt, mindenekelőtt a (hamisan nemzetivé átminősített) Felsőoktatási törvényt érintetlenül hagyják, éppen a szabadságukat fogják korlátozni. Úgy vélem, más úton kellene elindulni, akármelyik cél álljon is az út végén: az állami vagy az alapítványi egyetem.
A legsürgetőbb lépés a kuratóriumoktól, pontosabban a Fidesz által kijelölt tagságuktól való megszabadulás (beleértve az FB-t és a vagyonkezelőt) – már csak azért is, mert máris megkezdődött a Fidesz-káderek menekülése egyetemi adminisztratív vagy oktatói állásokba. Az államnak mindenekelőtt vissza kell vennie az alapítói jogait, és első lépésként saját magának kell kijelölnie az érintett egyetemek átmeneti kuratóriumait, FB-it stb. – amíg az autonóm döntésekre meg nem érik az intézményi közösség. Ha a továbbiakban maradunk az alapítványi modellnél, akkor a kuratóriumoknak az európai mintát kell követniük, amiről korábban elég sokszor írtam itt.6 Vagyis a képzésben, kutatásban érdekelteknek, idegen szóval a stakeholdereknek kell képviselethez jutniuk: a finanszírozó államnak, a kutatáshoz értő MTA-nak, a helyi önkormányzatnak, az ipari-kereskedelmi kamarának, az oktatói és diákszervezetnek stb. – határozott időre megbízva és nem havi milliós juttatásokért. Már ez az első lépés vissza fogja adni az egyetemek jogosultságát a Horizon és Erasmus programokra.
A jelenlegi szenátusokat, kari stb. tanácsokat, amelyek tagságát a kekvásítás után számos intézményben az új szabályzatok (SZMSZ) alapján és felső nyomásra az adott vezetők igényei szerint és nemegyszer a hivatalban lévők közül „választották meg”, újra kell választani, miután az SZMSZ érintett részeit jóváhagyta az ideiglenes kuratórium. A választás alulról fölfelé több fordulóban (jelölés, választás a legnépszerűbb jelöltek közül) zajlik le, mind a dékán-, mind a rektorválasztás esetében is. Remélhetőleg a választók nem azokat fogják a bizalmukra érdemesíteni, akik a NER engedelmes kiszolgálói voltak. A leköszönő vezetők pedig térjenek vissza szakmai pályafutásukhoz, és arassanak ott sikereket. Ezt az átalakulást mind az alapítványi, mind az állami opció esetében jó lenne véghez vinni. Ugyanakkor meglehetősen pesszimista vagyok, hogy azokban az egyetemi közösségekben, melyekben még a leginkább érinthetetlen professzorok sem merték felemelni a hangjukat az elmúlt másfél évtizedben, van-e igény erre a megújulásra.
Az SZFE egyébként megint megmutatta magát a változás élcsapataként – és ez már a Vidnyánszkyval kekvásított egyetem, nem az elüldözöttek és száműzöttek Free SZFE-je!7 A jelenlegi tanáraik alkalmatlanságával szintén többször foglalkoztam, beleértve azt, ahogy elengedték a Doktori Iskolájuk új tagjainak a végzett doktoranduszok és a habilitáció kötelezettségét.8 Mellesleg éppen az SZFE-t lehetne állami egyetemként tovább működtetni – viszont az állami egyetemekről el kell tüntetni a kancellárokat.
Itt kell továbbá felhívnunk a figyelmet arra a gyarló szerepre, amit az elvileg komoly jogosítványokkal bíró MAB játszott a NER uralma idején. Ebben ugyan közrejátszott, hogy egyre többet vettek vissza az autonómiájából, például egyre több tagját jelölte a miniszter, már saját elnökét sem választhatta meg, és a költségvetése is beolvadt a minisztériuméba. A koronát végül a legutóbb kinevezett elnök személye és teljesítménye tette föl a MAB dicsőséglistájára.9 Mindez azonban kevés lett volna, ha az oda delegált tagok adott esetben a sarkukra mertek volna állni. Ugyanez vonatkozik a MAB-nál szimbolikusabb (azaz kevésbé hatalmi) funkciót ellátó Magyar Rektori Konferenciára is, amelynek 60 körüli tagsága szinte a kádári időket visszaidézve vált engedelmes hajbókoló kutyusfigurává, és hallgatott a Lex CEU-ról vagy szavazta meg vezetőinek a kormányfő kedvenc rektorát, korábban pedig a díszdoktorból lett kézilabda-professzort. Amiből megint az következik, hogy ilyen rektorokkal nem képes megújulni a magyar felsőoktatás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.