VARÁZSLATOS HELY, DE INGATLANJOGI NONSZENSZ AZ EGYKORI ZSIDÓ ÜDÜLŐTELEP CSILLEBÉRCEN

HVG ONLINE
Szerző: DACZI DÓRA
2018.08.28.

A csillebérci üdülőtelepen a zsidótörvények értelmében csak osztatlan közös tulajdont lehetett nyilvántartásba venni, máig ez a status quo. Az eredeti tulajdonosok többsége vagy odaveszett a háború alatt, vagy alijázott, de nem csak ez az oka annak, hogy az elbájoló hangulat és a megfizethető ingatlanárak ellenére foghíjas a telep. Újabban vállalkozó kedvű kisgyerekes családok és művészek fedezték fel maguknak a telepet, a közműproblémákra és a rendezetlen tulajdoni viszonyokra viszont nehezen születik, vagy egyáltalán nincs is megoldás.

Imaház, közösségi épület és színház is szerepelt azokon a terveken, melyek az 1942-ben a Csillebérci Üdülőtelep Kft. által felparcellázott, a saját ingatlantulajdon szerzését korlátozó zsidótörvények miatt osztatlan közös tulajdonba vett csaknem 500, egyenként 70 négyzetméteres telekről készült. Bár az imaházat végül nem építették meg, egy elveszett, de a lakók emlékezetében még őrzött fénykép tanúsága szerint rabbi is volt a telepen, az alapítók pedig saját buszjáratot üzemeltettek, melyen gondnokuk a fogaskerekű végállomásáig vitte őket. Azon telepesek többsége, akik nem vesztek oda a deportálások során, épp a Csille téri buszgarázstól indulva vándorolt ki, alijázott együtt Izraelbe 1947-ben. (A telep történetéről részletesebben itt olvashat.)

ITT OLVASHATÓ