Szerző: Határátkelő / Margit
2018.06.11.
„A váltótársak kapcsolatáról, egymás közötti versengésről, a váltással járó problémákról szeretnék írni.
A legfőbb problémának tartom, ha a váltótársak között versengés alakul ki. Mindenki a saját szokásaira, életvitelére, tapasztalataira esküszik. Gyakran csak az egók mérkőznek és elvész a lényeg; az ápolt személy csak egy eszköz lesz a konkurenciaharcban, és nem pedig a közös cél, a hosszú távú munkakapcsolat alanya.
Németországban egy házaspárt kellett gondoznom, a bácsi demens volt, a néni volt fizikailag betegebb, lassan, nehezen mozgott, rollátorral közlekedett. A néni meglehetősen elkényeztetett volt a család részéről, így ráadásul őt megkülönböztetett módon kellett gondozni, kezelni.
Nem vasalunk
Váltótársam a cégvezető ex-felesége volt. Érkezésem után, a munkakör átadásánál határozott hangon közölte velem, hogy mi nem vasalunk. Mosás után csak kisimítjuk a ruhákat.
Az idős 86 éves néni egész életében vasalta a bácsi ingeit, az ágyneműket, konyharuhákat. Váltótársam képes volt vasalatlan ágyneműt felhúzni nekik, a házaspár csak forgolódott a szokatlan ágyban, sehogy sem találta a helyét.
A néninek el kellett viselnie, hogy mennyire rendetlenül van felöltöztetve a férje, minden reggel vasalatlan inget kapott. Természetesen nem értettem egyet a már kialakított rendszerrel, és öntörvényűen kivasaltam mindent, ami szükséges volt.
Nem tetszett a váltótársamnak, de én kimagyaráztam magam, hogy az időmbe belefér és különben is szeretek vasalni. Remélem, nem tilos vasalnom? Erre nem tudott, mit válaszolni kolleganőm"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.