ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG Szerző: jotunder 2018.10.05.
Munkámmal kapcsolatos nemtetszését fejezte ki az intézmény vezetőjének is, ugyanakkor a mellemmel kapcsolatos tetszésének szemtől szemben adott hangot. A gimnazista diáklányok megnyugtattak, hogy ezt velük is meg szokta tenni. Mármint ez utóbbit. (hvg) Az milyen lenne, ha Takaró Mihály hashtagmetooba bukna bele. Mondjuk nem tud ilyesmibe belebukni Macsóházán, de hátha megpróbálja.
Prőhle lojális orbánista volt, de egy kultúrlény. Takaró Mihály pedig. Lesz itt még vidulás.
Dr. Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője számolt be arról, hogy ezen a héten a Fidesz újabb fontos állásfoglalást szavazott le az EP plenáris ülésén. A Fidesz által leszavazott, de a Parlament által amúgy megszavazott javaslatok a korrupció megfékezésére és az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra vonatkoztak. Ujhelyi szerint „lassan nincs olyan nap, amikor a Fidesz ne bizonyítaná, hogy bármire képes az állami korrupció elfedése és a lopások feltárásának megakadályozása érdekében.”
Az Európai Parlament csütörtökön tárgyalta a vámcsalások elleni küzdelemről és az Unió saját forrásainak védelméről szóló állásfoglalást. Az állásfoglalás kiváltó oka alapvetően az OLAF, az EU csalás elleni hivatalának a 2011 és 2017 között Kínából az Egyesült Királyságba szállított textilek és cipők körüli vámcsalásokkal kapcsolatos vizsgálata volt, amely megállapította, hogy a britek összesen 2,7 milliárd eurónyi vámmal tartoznak az EU-nak.
A 410 igen, 84 nem és 77 tartózkodó szavazattal elfogadott állásfoglalás értelmében az EP megbízta az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a be nem fizetett EU-s források begyűjtéséhez, valamint összehangolt adminisztratív szankciókat szorgalmaz a vámokkal történő jogsértésekkel szemben. Az állásfoglalásnak nincs jogi következménye, csupán politikai támogatást nyújt az Európai Bizottságnak, hogy lépéseket kezdeményezhessen a témában...
A szenátus megszavazta Brett Kavanaugh kinevezését az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságába. A szavazás eredménye 50-48 lett, a republikánusok mellette, a demokraták ellene szavaztak. Kavanaugh jelölését a demokraták már a kezdetektől ellenezték szerintük túl konzervatív nézetei miatt, de az egész vita új szintre lépett, amikor egymás után három nő vádolta meg névvel, eskü alatt azzal, hogy szexuálisan zaklatta őket, illetve részt vett csoportos nemi erőszak előkészítésében. Az ügyben az FBI is lefolytatott egy nagyon furcsa, nagyon korlátozott vizsgálatot, ami több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.
De sokan úgy érveltek, és nem csak a demokraták, hogy Kavanaugh a zaklatási vádaktól függetlenül is alkalmatlanná vált erre a nagyon fontos szerepre. A meghallgatásai során ugyanis olyan fékevesztetten támadott mindenkit, aki szembe helyezkedett vele, és olyan nyilvánvalóan állt be a republikánusok mellé és esett neki a demokratáknak, hogy ez kétségeket ébresztett, be tudja-e tölteni elvileg pártokon felül álló hivatalát...
Lassan többet foglalkozunk a gyártó szektorban a jövővel, mint a jelennel. Ebben sok a hype és a kiforratlan gondolatok adásvétele, de elég világosan lehet látni, ahogy az üzleti érdekek hajtják az innovációt a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és az alkalmazott digitalizáció egyéb formái felé. A változások iránya eléggé egy irányba mutat és a magam részéről nem látok semmit, ami fenyegetné vagy módosíthatná, a változás sebességét pedig mindössze a technológia rendelkezésre állása és a gazdaságosság korlátozza. Valamennyire ismerem a helyzetet, mert a cégem a mai vállalatirányítási rendszereket (ERP-MES mainframe) és a digitalizáló frontline-t összekapcsoló menedzsment digitalizációban dolgozik, amelyek mindösszesen (összekapcsolódva) azt fogják eredményezni, hogy teljesen megváltozik a gyárak pozíciója nemcsak az értékláncokban, hanem az emberi ökoszisztémában is. A mi menedzsment platformunk - ami kvázi autonóm, emberi beavatkozást nem igénylő szervezeti intellektusként fog működni az erőforrás-felhasználás irányításában - egy-másfél év múlva alkalmas lesz arra, hogy tervezzen, ütemezzen, gyártást indítson, monitorozza a gyártási folyamatot, újraütemezzen, jelentsen és biztosítsa közben a folyamatos egységköltség-csökkentést. Ne csak támogassa az emberi döntéseket, hanem sokkal pontosabban döntsön odáig menően, hogy adott források mellett lehetővé teszi a közel veszteségmentes értékteremtést...
NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ Szerző: R. HAHN VERONIKA 2018.10.06.
Túlélte Dachaut és öt magyarországi rendszerváltást, a rendszerváltás hajnalán még kétszer is nemet mondott az amerikai meghívásra, de aztán jött Csurka István. A 88 éves gazdaságtörténésszel egyebek mellett a „Nyugat alkonyáról” és az EU-ról is beszélgettünk.
Rövidesen napvilágot látó interjúkötetben tekint vissza mozgalmas életútjára Berend T. Iván akadémikus. Az Éghajlat Kiadó gondozásában ez év novemberében megjelenő, Naplementékcímű kötet sajátos műfajt képvisel: a kilencvenes évek eleje óta Los Angelesben élő, 88 éves, egészen néhány hónappal ezelőttig a világ egyik legtekintélyesebb egyetemén, a UCLA-n dolgozó gazdaságtörténész hosszú hónapokon keresztül válaszolt a kiadó igazgatójának kérdéseire. A válaszok hol személyes vonatkozásúak, hol közérdekűek, múltról, jelenről, Magyarországról és a világról szólnak. Különlegességét az adja, hogy az interjún kívül egy tucat kis írást, bensőséges visszaemlékezést is tartalmaz. Köztük a megrendítő Eperdzsem címűt, amelyben 1944 karácsony estéjének történetét írja le. A komáromi Csillag erőd internálótáborából hatnapos, lezárt marhavagonban megtett utazás után érkezett meg 14 évesen a dachaui koncentrációs táborba és részesült ritka emberi gesztusban. Életének csaknem kilenc évtizede alatt Magyarországon öt rendszerváltás zajlott le, érzése szerint a hatodik most van folyamatban. Ahogy a kiadónak, Berend T. Iván lapunknak is e-mailben nyilatkozott.
– Ha Dachau a kezdet, hetvennégy éve él együtt a történelemmel. Változott az évek során az egyes eseményekről, jelenségekről megfogalmazott véleménye? – Az ember élményei, benyomásai a világról megváltoznak az új történelmi közegben. Másként látja a világot 20, mint 80 évesen, nagy élettapasztalattal a háta mögött. A történelem eseményei sokszor kerülnek új megvilágításba. Vegyük példaként a munkásosztály szerepét. Egyetemi tanulmányaim során, de utána is, magától értetődőnek vettem, hogy a munkásság, amely a modern történelemben a rövidebbet húzta, természetesen törekszik a jobbra és áll a pozitív változtatást akarók közé. Napjainkban viszont a továbbra is hátrányos helyzetben lévő munkásság nagy számban sorakozik fel a legrosszabb populista demagógok mögé. Ez a tömeg mindig hajlott a radikalizmusra, de sajnos időről időre a rossz, negatív radikalizmusban is hajlandó hinni. Ez nem újdonság, hiszen Hitler pártja tagságának egyharmada munkásokból állt és a "vörös Csepel" szavazóinak többsége is a Nyilaskeresztes Pártra voksolt 1939-ben. Napjainkban nagy munkástömegek állnak a Brexit mögött Angliában, Le Pen szavazói között Franciaországban és hisznek Donald Trump esztelen uszításaiban is, együtt menetelve a fehér szupremácia rasszista híveivel. Ma másként látom a nagy történelmi változások kérdését is. Korábban erősebben hittem a nagy fordulatok lehetőségében. A hosszú történelmi folyamatok (melyeket a francia Annales-iskola "longue durée-nek" nevezett) mélyebb értelmezése világossá tette, hogy miközben léteznek nagy történelmi változások, a történelem a változás és változatlanság dialektikája alapján alakul. A múlt mindig belemosódik a jelenbe, vagyis gyengítheti a "nagy" változást és sok mindent konzerválhat a múltból. – Mennyiben érzi úgy, hogy családja és saját története, életútja tipikus példája a magyar történelemnek? – Nem érezhettem másként, hiszen az életem során eddig lezajlott öt magyarországi rendszerváltás mindegyikének vagy szenvedő alanya, vagy cselekvő részese voltam. Mindegyik erősen befolyásolta családom életét. A II. világháború súlyos megrázkódtatásai megtizedelték a magyar társadalmat, az én kiterjedtebb családomat még inkább: létszámunk 32-ről 9-re csökkent. Az 1989-es rendszerváltás átalakította a magyar társadalom létfeltételeit. Ebben magam is közreműködtem, ahogy erről a most megjelenő interjú-kötetben beszámolok, de a végén egész közvetlen családommal, összesen vagy egymillió magyarral együtt külföldre "tántorogtunk"... ITT OLVASHATÓ
A Marslakó lesöpörte mindhárom bajszáról a morzsákat, megigazította a gallérjait, s úgy találta a tükörben, hogy rendben van. Közben az űrhajó kis zökkenéssel megállt és Marslakó elindult a kijárat felé, miközben egy recsegő hang a megafonból azt ismételgette: Felcsút, Felcsút állomás. Kérem vigyázzanak, a felszállópályáról űrhajó indul. Tralalalalala. A Marslakó frissen, üdén leugrott a lépcsőn, körülnézett és megállapította, hogy ilyen szép űrkikötőt még nem is látott. A fogadóépület oldalában egy nagy tábla hirdette, hogy épült az Európai Unió támogatásából, kivitelező, beruházó, ellenőr és hallja kend: Mészáros Lőrinc.
Marslakó elégedetten bólintott, hogy mégiscsak jó dolog ez az Európai Unió, ha ilyen szép dolgokra költi a pénzét, és bizony ez a Mészáros Lőrinc is remek ember lehet, nyilván az elsők közt is a legjobb, krém, de la krém, ahogy a vörös bolygón mondják, s érdemes lenne nála is tisztelgő látogatást tenni, s megkérdezni, hogy nincs e kedve pályázni egy két beruházásra a Marson, ott most nagy építkezések folynak, hogy a Földről rengetegen költöznek át oda, bizonyára remek dolgokat tudna ott is csinálni.
Miközben ezen elmélkedett egy borízű hang kiáltott rá valamit. Marslakó, aki azért tanulmányozta a földi, különösen a felcsúti emberek szokásait, de még nem tudott mindent, mert egy pár éves útikönyvé volt csak, az is alapvetően Budapestről szólt, szóval Marslakó azt hitte, köszön neki az ember. Szíveit melegség járta át és barátságosan visszamosolyogva mondta mindegyik szájával amit köszönésnek tanult a régi könyvből: Kisztihand kisnagysád!
Mire a borízű hang tulajdonosa, ki kerek, úgynevezett svájci sapkát viselt, kék, hosszú köpenyt és bakancsot, valahogy eféleképpen folytatta:
A te anyádat te gyüttment homokos. Olvastam ám én rólad a Ripostban, te buzzancs sorosista, nem akarsz te mást, mint a leányainkat megbecsteleníteni, hívom is a rendőröket, hogy vigyenek innen el és csukjanak le. Szerintem te még zsiddancs is vagy te, te – rázta az öklét.
Marslakó még ezt is üdvözlésnek vette, ugyanis a kis fordítógépébe kimerült az elem, amit az előbb vett az Utasellátó restijében egy kis málnával, koszos pohárban – mert más nem volt két Sportszeleten és egy légyjárta fasirtos zsömlén kívül.
Azért az emberhatározójában megnézte: Homo Felcsúticus
– volt egy felkiáltójel mellette, hogy nem teljesen veszélytelen fajta. Néha harap is, lesből támad, sunyi, értelmi színvonala relatíve alacsony, falkában él, a falkavezért gondolkodás nélkül követi általában, különösen, amíg az hozzásegíti, hogy más falkák koncát elvegyék. Az önálló gondolkodás nem az erőssége, de fogságban jól szelídíthető, kézhez szoktatható. Érdemes fűszeres kolbásszal csalogatni, de estére se engedjük be a házunkba, mert ott könnyen nagy rombolást végezhet és tárgyaink is eltűnhetnek...
Márky-Zay Péter egyáltalán nem NER-kompatibilis. Sőt, olybá kell tekintenünk rá, ahogyan a csillagászok szoktak fogalmazni vizsgálódván a végtelent, és olyasmire bukkanva, ami meghaladja addigi tudásukat, valamint ellentmond az általuk ismert törvényeknek, hogy a felfedezett objektumnak ott sem szabadna lennie. Aztán csudálkoznak, hogy jé, ez meg hogy a tökömbe lehet. Ilyen értetlen csillagászok a fideszcsürhe mind. Ezeknek is szent meggyőződésük, hogy a polgármesternek mindenhol – a stelázsi polcán, a szoba sarkában vagy a fregolira csipeszelve – jobb helye lenne, mint az ő városuk élén. Tulajdonképpen Hódmezővásárhely az az állatorvosi ló, amelyik azt példázza, mi lenne várható az egész országban, ha ez a troglodita-horda ellenzékbe kerülne valami isteni csoda folytán. (Bár 2006-ban már megmutatták.)
Szétbarmolnának mindent, akár valami felbőszült bivalycsorda, kő kövön nem maradna. Voltaképp az is maga a csoda, hogy Hódmezővásárhely még egyben van, és nem valami füstölgő-gőzölgő kőhalom leledzik csupán a helyén. Az annyit is ér vezérük utasította a helyi fideszcsürhét, hogy gyűjtögessék a negatívumokat, terjesszék azokat, mert enélkül az a kényszerképzete támadhatna a halandónak, hogy az is bír működni, ami nem Orbán valagából lóg ki.
Zajlik egyébként az élet a bűnös városban. Az elmúlt héten elmaradt egy közgyűlés, amely a vízközmű-rendszer fejlesztési tervét fogadta volna el. Ez, ugye eléggé érinti a szavazópolgárok mindennapjait, a fideszcsürhe ezért persze, hogy nem jelent meg, így határozatképtelenség miatt a népek leshetik a csupasz csapjaikat. A panelprolik sorsáról való gondolkodás helyett a fideszcsürhe följelentette Márki-Zayt, hogy diktatúrát épít.
De történt más is arrafelé. A polgármester tárgyalásokat folytatott az ATEV Zrt. helyi fehérjefeldolgozó üzemének vezetőjével, mert miattuk – is – büdös van a városban, amit bájos eufemizmussal szagterhelésnek nevez a szakirodalom. Mint megtudtuk, az állami cégnek pár milliárdjába kerülne ezen segíteni, ami állami jóváhagyást és pénzt igényel. Összefoglalom: addig lesz büdös, amíg Márki-Zay polgármester marad. Ha száz évig, akkor addig.
Ezen kívül megszűnik az ottani helyi televízió is, mert a csődközeli helyzetben lévő városnak ilyen luxusra már nem futja. Ilyenek történtek az elmúlt héten a szakadároknál, de ezek közül egyikkel sem sikerült bekerülni az országos sajtóba. Azzal viszont már igen, hogy veszélybe került a labdarúgó NB III. középső csoportjában vitézkedő HFC – a helyi Barca – szereplése, mert a polgármester bezárja a városi stadiont, lévén, arra sincsen pénz.
Illetve nem zárja be, hanem azt mondta a helyi Messiknek, itt a kulcs, működjetek kedvetekre. A HFC azonban egyedül maradt a vérzivatarban, nincs egy Garancsija vagy Mészárosa, és még a szeme is rosszul áll – már ha antropomorfizálhatunk egy futball csapatot -, lévén, a nevében van a végzete, “Hódmezővásárhely”, ami a NER-ben máma egyet jelent a gonosz birodalmával. Az is. Márki-Zay eddig is bőséges bűnlajstroma most azzal bővül, hogy beszántja a helyi fodballt, és elveszi a gyerekek sportolási lehetőségét.
Ez pedig eredendő bűn a NER-ben, istenkáromlás vagy tagadás, hiszen, mint az tudvalévő, magyar hazánk két dolgon nyugszik, a keresztény hiten, és az abból sarjadzó labdarúgáson. Innentől és a stadion bezárásától Márki-Zay nem szimpla hitetetlen, hanem futballateista, aki halmozza a bűnöket, népünk vesztére tör, vagy nem tudom, milyen olvasata lesz ennek az egésznek, amikor a fideszcsürhe teleokádja vele az univerzumot...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Swan Edgar 2018.10.06.
Szép estét! Rajtam a sor(os) hogy kiosszam a jóéjt puszikat. Úgy vagyok ezzel, hogy aki akarta, követte a napi eseményeket, kivételesen nem szedegetem csokorba. Ellenben elalvás előtt mondok egy mesét. Kár, hogy nem mese. Luxusrepülőgép, focimeccs. Elugranak az urak szurkolni. Meg a hölgyek is, mert ezek szerint Schmidt Mária szintén nagy focirajongó. Mondjuk kell is, abban a körben kötelező lehet azt imádni, amit a főnök. Ha foci, hát foci. Azt mondta a puritánok védőszentje, hogy ő 30 éve így jár meccsre. Luxusrepülővel, gondolom. Biztosan így van, mert Orbán soha nem hazudik. Ezt onnan lehet tudni, hogy ő mondta. Most pedig kicsit kínos, de nem annyira. Kicsit. Majd tudomásul veszik az igavonók, ahogy minden mást is. Ahogy Rogánék rongyrázását, Vajnáné feneketlen ostobaságát, az arcunkba tolt gyémántokat, palotákat, autócsodákat, jachtokat, 12 milliós órákat, milliós táskákat, kastélyokat, miegyebeket.
Szegény gazdagok. Kikelt a tojásból az új generáció. Orbán apuka még jól elvan a susogós melegítőben, nem érzi szükségét a rongyrázásnak. Igénye sincs rá. Vénülő-dagadó fiacskája még tagadja az összeharácsolt vagyont, a vagyonbevallásában puritánnak igyekszik mutatni magát, de már természetes számára a luxus. A harmadik generációs Sajátláb pedig már nem is érti, mit és miért kellene titkolnia. Cili asszony sem érti, Vajna Timi sem érti. Ők már meg akarják mutatni a világnak – főleg egymásnak, de az alattvalóknak is – hogy mások, többek, fényesebbek, igényesebbek. Így van ez, amikor a külsőségekkel próbálja valaki leplezni a belső ürességet.
Ez történik, amikor valaki nem a teljesítményének, képességeinek megfelelő helyen van. Nem tud mit kezdeni a nyakába szakadt vagyonnal. Nagyjából olyan őket figyelni, mintha a Győzike sót nézném. Nem sok részt láttam abból sem, inkább csak dirib-darabokat. De a feeling hasonló volt. Hirtelen lett egy csomó pénz, de miután ízlést nem tud venni az ember, maradt, ami maradt. Annyiban mégsem Győzikés a dolog, hogy ameddig ez a család egy percig sem akart másnak látszani, újgazdagék belegebednek, hogy született arisztokratának tűnjenek.
De nem megy. Nem is mehet, ez nem így működik. A valóság nem a Koldus és királyfi modernkori átirata. A valóságban mindenki pontosan az, aminek látszik. A hazug gecinek kinéző szereplő azért néz ki hazug gecinek, mert hazug geci. A trampliként viselkedő hősnőből sem lesz balerina, éppen olyan trampli marad, mint amilyen volt. A balerinának tűnő buta liba sem okosodik meg a darab végére. A csoda ezúttal is elmarad. Ezt én tudom és sokan tudjuk, de éppen a szereplők, a színpadon parádézó ripacsok nem hajlandóak elhinni, hogy nem működik a varázslat. Minket, a közönséget kellene belevinniük egy illúzióba, de ahhoz tehetségtelenek. Önmagukat és egymást azonban remekül sikerül becsapniuk.
Egymásnak mutogatják a drága órát, cipőt, autót, felvarrt csöcsöket, kifeszített bőröket. Nem a kutyáét, sajátot. Egymásnak viszont kell mutogatni. Máshogy még az a satnya kis hazugság sem működne. Még nekik, egymás között sem működne. Márpedig erről szól az életük. Ők egymásnak játszanak. Van persze egy szereposztás, amin nem tudnak változtatni. A főrendező lánya a primadonna. Akkor is, ha a fejőlány szerepben lenne otthonos. A többi szereplő megpróbálhatja lejátszani a színpadról, de csak az ékszereiket zörgethetik, ám soha nem túl hangosan, nehogy megsértődjön a főrendező és elvegye a kellék-díszeket.
Nyomorult dolog lehet így élni. Otthon, titokban nézegetni a brilleket, amiket hazaloptak az előadásról, de nem viselhetik az utcán, mert lebuknának. Aztán eljön a perc, amikor nem bírják tovább, felveszik és megcsillantják a napfényben. Mivel nem történik semmi, megnyugszanak. A közönség ezt is remekül tolerálta, nem lesz itt semmi baj. Lassan előkerülnek a drágább holmik, a luxusabb autók. Már nem sunnyogva, hanem nyíltan használják az összelopott csecséket, már nyilvánosan élvezik a főúri életet. Elfelejtik, hogy azok kellékek és a darab nem a valóság. Egyszer véget fog érni és akkor jön a kellékes. Összegyűjti a Guccikat, Pradákat, toronyórákat, halkan suhanó bőrüléses batárokat, felcsavarja a bársonyszőnyeget, betolja a raktárba a repülőgép lépcsőjét és a végén nem marad más, mint a szálkás deszkapadló, az idegbeteg rendező és a díszeiktől megfosztott szereplők értetlensége.
És még valami, amire most kevesen gondolnak. A közönség dühe is ott lesz akkor. Azoknak az embereknek az indulata, akik megvették a méregdrága jegyet, akik fizették a díszletet, a kellékeket, a rendező gázsiját és rájönnek, hogy semmit nem kaptak a pénzükért. Semmit. Még illúziót sem...
ST22LACIKA VLOGJA Szerző: DAJKA LÁSZLÓ 2018.10.04.
Gyere, egy sör mellett dumáljuk meg;)
Videótartalom 00:00-- Bevezető
00:38-- 4 év alatt, Európa egyik legnagyobb kamionos csatornája lett a miénk!
01:19-- Nem vagyok tökéletes
01:37-- Álom kamion c videó. Erről szól. Tudtad?
-tanulj másoktól, mindig több embert hallgass meg-
03:02-- Reakció a régi videómra. Nekem nem tetszik...
03:57-- Rossz hangnem... nagyképű...elnézést!
05:20-- Nyissunk egy sört;)
05:49-- Így fejlődtem... ezért...
06:40-- Látod, ilyen hülye vagy...
07:18-- Más embereket szóltam le. Hiba volt.
-a legnagyobb újítás-
-megmondom a tutit-
-hitelesebb, mint más, aki leírja-
09:41-- Törlöm a negatív kommenteket?
-tetőkamera-dupla nézet
- Negatív komment vagy leszólás?-
14:07-- Xbox
14:33-- Mi a véleményed? Az angol kontroll videóm...
16:04-- Én vagyok a legjobb kamionos?!
16:35-- Minek tartom magam a kamionos világban?
17:40-- Van tőlem jobb kamionos?
19:30-- Tolatás. Tanultam.
20:10-- Több,mint kamionos?
21:10-- Nem vagy oktató, ne oktass! Hibás tacho videó!
-erre miért nem reagálsz?-
23:51-- Látsz egy képet és ítélkezel? Tacho oktatáson megy a videóm?
26:23-- Ha én megtudom csinálni, te is! Valóban?
27:13-- Bevételhez jutok a videókból. Könyvem. stb...
28:41-- Ne volt célom a youtube-al . Nem is ismertem
-feliratkozók-
29:20-- Támogassanak a nézők? Miért? Patrion? Reklám?
-havi 1 milliós megtekintés- bevétel és kiadás?-
-mire fordítom a bevételt?-
32:23-- Promóciós tartalom.Cégek bemutatása.
33:45-- Én csak egy kirakat kamionos vagyok...
-megélhetési kamionos-
37:53-- A héten majdnem meghaltam. A negatívról miért nem beszélsz?
39:19-- Mit néz a legtöbb néző? Ezért néznek ennyien.
40:30-- Milyen videók jönnek?
41:01-- Hogy kezelem a negatív kommenteket, trollokat?
Facebook profilokkal nem vitatkozom! Dark parkoló.
42:38-- Facebook? Használom?
Van életem, és az nem a facebook! ITT NÉZHETŐ MEG
A politika és a hazugság szoros kapcsolatáról szóló társadalmi vélekedést a rendszerváltás kezdetétől számtalan eset táplálta, igazolta. 1990-ben az új, demokratikus pártok nem ígértek kánaánt, de a hatalomért folytatott versengésben nem fejtették ki az igazság minden részletét sem az átalakulás várható gyötrelmeiről. Ez meg is pecsételte az MDF sorsát. A néhai SZDSZ kíméletlen elszámoltatást ígért, hogy aztán – akkori szövetségeséhez, a Fideszhez hasonlóan – számos kádercserét, igazságtételi törekvést igyekezzen blokkolni. Emlékezetes pillanat volt, amikor Orbán Viktor 1990 őszén a parlamentben, a taxisblokád után hazugnak nevezte az Antall-kormányt, a benzináremelés ügyében, egyébként tényszerűen. Az MSZP sem a Bokros-csomagot meghirdetve gyűjtötte a szavazatokat 1994-ben, a két választási forduló között meg Magyar Bálint nyilatkozta azt, hogy az SZDSZ nem lép koalícióra a szocialistákkal, ha Horn Gyulát jelölik miniszterelnöknek. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője pedig 1995 tavaszán, a Bokros-csomag bejelentése előtti napon szögezte le, hogy a Horn-kormány nem készül semmiféle megszorításra.
És így tovább. (Sokat elárul közéletünkről, hogy Medgyessy Péternek sokan máig azt róják fel főbűnéül, hogy miniszterelnökként nagyobb részt megvalósította rövid távú jóléti ígéreteit.) A felidézett történetek azonban csupán könnyed előjátékként szolgáltak a viharos 2006-os esztendő előtt. A hazugság ekkor vált a politikai viták központi témájává, kulcsszavává...
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE Szerző: FÖLD S. PÉTER 2018.10.06.
Mészáros Lőrinc sofőrjét látjuk a képen, amint felemelt középső ujjával éppen bemutat az őt fotó embernek. Mészáros Lőrinc úr sofőrje amúgy Orbán Viktor úr sofőrje. A két úr közül valójában egyik sem úr. Legföljebb uraság. Mondják, Mészáros vagyona valójában Orbáné, az egykori gázszerelőnél csak megőrzésre van letéve.
Orbán Viktor Mészáros Lőrinchez kihelyezett sofőrje azt hiszi, hogy az őt fotózó embert küldi el melegebb éghajlatra, neki mutatja, hogy kapja be. A sofőr, aki nyilván egyszerű ember, még tán gazdáinál is egyszerűbb, honnan is tudhatná hogy feltartott mutatóujjával nem az őt fényképezőnek üzen, hanem a nyilvánosságnak.
Ugyanazt üzeni a magyaroknak amit gazdái is számos alkalommal: Közöd?
Magánrepülőgépen utazgatok kedvenc csapatom meccsére? Harminc éve így utazom, és a jövő héten is így fogok. Nekem ez jár, mert engem annak idején a zongora örül kergettek, ha nem magánrepülőgépen mentem a Vidi meccsére. Vagyis, hát, tényleg kergettek, de nem a zongora körül, hanem a tyúkól és a disznóól között, mert a nálam is bárdolatlanabb apám szíjat akart hasítani a hátamból.
Közöd?
Mészáros Lőrinc sofőrje gazdájának a gazdája, Orbán Viktor már 2006-ban megmondta, amikor választási csalásra buzdította az övéit: elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jó napot. Mert nekünk ezt is szabad, mert magyarok vagyunk, és aki magyar, az mindent megtehet. Szabad rablás van az országban – mindenki annyit rabolhat, amit megengedünk neki.
Közöd?
Amikor a Magyar Nemzeti Bank el akarta titkolni, hogy az alapítványaiba átmentett pénzek elvesztették közpénzjellegüket, ám ez végül nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság elkaszálta a szándékot, a kormány szóvivője ezt válaszolta az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre: De sikerült? Mészáros Lőrinc sofőrjének felemelt mutatóujja azt üzeni a magyaroknak: Hello röfik, ha nem tetszik, dögöljetek meg!
Index: ötmilliárdos kiszervezés Szlovák-Panamába Az MVM egy frissen alapított magyar és panamai hátterű szlovák céget bízott meg egy különös informatikai fejlesztéssel. Az MVM Zrt. 4,89 milliárd forintot juttatott az MVM International AG nevű zürichi leányvállalatának, hogy az szerezzen be neki egy informatikai rendszert, hivatalos nevén, a Központi Termelés Megjelenítő és felügyeleti rendszert. Az egy munkavállalós, apró svájci MVM-cég a legnagyobb titokban továbbadta a megbízást Szlovákiába, a révkomáromi Scadex s.r.o.-nak. A társaságnak 15 százalékban egy Budakeszin lakó magyar ember, Fürlinger Gyula a tulajdonosa, míg 85 százalékban egy másik szlovák cég, a Constructline s.r.o. Utóbbi pedig teljes egészében a panamai Bearberry (medveszőlő) SA tulajdonában áll. A KPMG könyvvizsgálócég ezért nem írta alá az MVM állami energetikai cégcsoport éves beszámolóját.
A tömeges bevándorlás kezelésére minden eddiginél több pénzt költött a kormány tavaly. Az úgynevezett tömeg 1045 fő. 2017-ben mindössze 100 millió forintnyi kiadást tervezett be a kormány a tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadásokra a büdzsé összeállításakor. A tényleges kiadás azonban ennek sokszorosa lett. A tervezett 100 millió helyett ugyanis 155,1 milliárdot költött el a kormány a bevándorlás kezelésére, ami az elmúlt évek legmagasabb tétele ezen a soron.
A sajtóból értesült a divatszakma arról, hogy az Orbán Ráhelhez kötődő Magyar Divat- és Designipari Ügynökség képviselte Magyarországot a londoni biennálén a Kiss in Budapest nevű installációval. Holott az állami Magyar Turisztikai Ügynökségtől elvárható lenne, hogy ilyen esetben nyílt pályázat útján dőljön el, melyik műhely munkája a legalkalmasabb arra, hogy reprezentálja az országot. Az ügynökség egy éve jelentette be, hogy egységes divat- és dizájnipari stratégia készül, erről azonban máig szinte semmit sem lehet tudni. Az akció alig titkolt célja volt az újabban a divatiparban is utazó Orbán Ráhel és a köreihez tartozók helyzetbe hozása.
Nem történhetett meg egy beteg műtéti előjegyzése, Székely László főorvos elbocsátása miatt – a férfi már nem él. Az 55 éves férfinak átszakadt a főverőere. Pedig akár meg is operálhatták volna. Július közepén vizsgálták meg az Országos Kardiológia Intézetben. Kiderült, hogy a betegnek speciális egyedi gyártású érimplantátumra van szüksége. Az orvosa elindította az eszköz legyártásához és beültetéséhez előírt engedélyezési folyamatot, ám mire a papírok megérkeztek, Székely László elbocsátása már zajlott. Így a beteg műtéti előjegyzése sem történhetett meg. Magyarországon eddig öt ilyen eszközt ültettek be, ebből négyet Székely doktor végzett. Úgy tudjuk: a főorvos elbocsátásakor jelezte a kórház vezetésének, hogy a férfi és még két hasonló állapotú és ugyanilyen eszközre váró betege műtétre vár. Eddig 54 kollégája, és több mint 1100 beteg írt alá petíciót, követelve a szívsebész visszahelyezését az intézetbe.
A Fidelitasból indulva Mihalovics Péter volt már országgyűlési képviselő, önkormányzati képviselő, miniszteri biztos és kabinetfőnök, most pedig egy Budán exkluzív lakásokat építő ingatlanfejlesztő cég egyik tulajdonosa. A szerződésben a fideszes politikus több mint 90 millió forintos beugró összeget villantott, miközben az utolsó vagyonnyilatkozata szerint több adóssága volt, mint megtakarítása.
Az új magyar gyülekezési törvény „kétemberes tüntetés” passzusa szó szerinti másolata a Lukasenko diktatúrájában 20 éve bevezetett gyakorlatnak. De Orbán Viktor elbízta magát, amikor azt reméli, ez is letolható az emberek torkán. Fel kell ismerni a blöfföt ebben a félelmetes fázisban – állítja Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiabiztosa, aki szerint a polgári engedetlenségre való hajlam váratlan erővel fog visszatérni. Szabadságjogokat számon kérő táblák a Putyin orosz vagy Erdogan török elnököt fogadó sorfalak között? Bayer párttag-publicista szerint „taknyukon és a vérükön” kirángatást érdemlő, tiltakozó civilek a parlamenti bizottság előtt? E hónaptól elhárult minden akadály az elől, hogy ilyen kellemetlenségek egyre kevésbé legyenek. Gumibotszabályok
Az 1989-es szabályozást váltó, október 1-je óta hatályos új gyülekezési törvény arról híresült el, hogy két ember már utcai beszélgetésében sem szapulhatja a kormányt jogkövetkezmények nélkül. Ez persze nem így van. Sőt, ez a törvény kimondja, hogy akár spontán és sürgős gyűlést is lehet tartani, és ott érdemei szerint értékelni a kormányt, hangosan. Mégis kijelenthető, hogy súlyos visszalépés a jogszabály.
Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyülekezési jogi szakértője a VH-nak úgy fogalmazott: a korábbi jogszabály, amivel kétségkívül akadtak gondok, tízes skálán nyolcas színvonalú volt, ezt a mostanit viszont elégtelenre értékeli, ami szerinte megbukik. A régi törvényben elég lett volna kiigazításokat végrehajtani. „Az új gyülekezési törvény a különféle kacifántos jelzős szerkezeteivel indokolatlanul nagy mérlegelési lehetőséget ad a rendőrségnek, hogy gyűléseket előre betiltson” – mondja a jogász...
Céljuk az, hogy a magyar egyetemek „hatékonyabban, versenyképesebben és egyszerűbben” működjenek.
Szombaton Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője elutazott Pécsre beszédet tartani a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának pécsi tisztújító közgyűlésén, és elejtett egy megjegyzést arról, hogy az Orbán-kormány a magyar felsőoktatás egészében bevezetné a Corvinus-modellt – derül ki a Szabad Pécs cikkéből. A tárcavezető – aki korábban az Emmi oktatási államtitkára volt – azt mondta, felgyorsítanák a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett folyamatot, és kiterjesztenék a magyar felsőoktatás egészére a versenyképesebb környezet megteremtése érdekében. Céljuk az, hogy a magyar egyetemek „hatékonyabban, versenyképesebben és egyszerűbben” működjenek, mint a jelenlegi helyzetben, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy-egy magánegyetem működik.
Ezzel egyetértett Bódis József jelenlegi oktatási államtitkár is, de részleteket egyikük sem árult el az elképzelésekről.
Palkovics László kijelentése feketén-fehéren azt jelenti, hogy az Orbán-kormány növelné a fizetős szakok számát, és radikálisan csökkentené az államilag finanszírozottakét. A Corvinuson – írtuk meg a Népszava nyomán – 2020-tól már nem hirdetnek állami férőhelyet, és jelentősen növelni akarják a fizetős és a külföldi hallgatók arányát. Az egyetemen jelenleg 60:40 százalék az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzésben tanuló diákok aránya, amelyet meg akarnak fordítani. Ezen túl nemzetközivé akarják tenni a Corvinust, amelyen nemzetközi kollégium építésébe kezdenek, hogy ezzel csábítsanak külföldi oktatókat és kutatókat...
24.HU / POSZT-ITT Szerző: GYARMATI ANDREA 2018.10.06.
Vajon túl sok vagy túl kevés bennem az alázat? Tudom, sok a baj az egészségügyben, divat panaszkodni, szidni az orvosokat, én azonban, épp egy saját egészségügyi problémám – hónapok óta fáj a térdem – kapcsán inkább mesélek pár mulatságos, elgondolkodtató epizódot.
Van vagy húsz éve, hogy egyszer, minden előzmény nélkül dagadni kezdett a térdem. Sebaj, majd elmúlik, gondoltam. Sérülés nem ért, hiszen az úszás épp arról nevezetes, hogy nem terheli túl az ízületeket, és terhelés nélkül jól bemozgatja még a sérült rendszert is. Mindezt nem én találtam ki. Az urat, aki először beszélt erről, Arkhimédésznek hívták, és ugyan nem az ízületek kímélése volt a fő profilja, de a róla elnevezett törvény értelmében a vízben a beteg ízület is kíméletesen mozgatható.
Szóval dagadt és fájt a térdem, én meg úgy gondoltam, majd megoldom, és szépen, otthon megcsapolgattam a felgyűlt folyadékot.Mi az nekem, van egy ortopéd szakvizsgám is! Csináltam nem egyszer másnak, megy ez saját magamnál is. Nem is a szúrással volt a baj, az tényleg jól ment, de csak nem akart szűnni a duzzanat.
Orvosnak lenni nagyszerű dolog, de a betegek oldala nem olyan élvezetes. Bennem meg külön ellenállás volt mindig, hogy egyáltalán lehet valami bajom.
Talán az élsport, tán alkati adottság miatt, mifelénk nem divat betegnek lenni. Azzal sem igen foglalkoztunk, ha valakinek mégis támadt valami nem túl komoly baja. Majd meggyógyul, ez volt a családi hozzáállás, és szerencsénkre a dolgok elrendeződtek, az érintettek jobbára maguktól lábra álltak.
Szépen kezelgettem magam otthon, vagyis kuruzsoltam, igaz, szakértőként, de nem akart javulni, úgyhogy kénytelen voltam egy kollégát keresni, remélve, ő majd megmondja, mi a teendő.
Mindez három évvel azután történt, hogy megszereztem az ortopéd szakképesítést, vagyis mindenkit jól ismertem, s a kollégák szeretettel fogadtak, amikor mégiscsak rászántam magam a vizsgálatra.
– Ez bizony nem szép, és nem biztos, hogy jót tettél magaddal a sok csapolással – mondta komoly arccal egyikük. – Jó lenne megnézni, mi a helyzet belül, arthroscopozzuk meg...
A legfontosabb érintett amerikai techcégek, köztük az Amazon és az Apple váltig tagadják, hogy bármit tudnának a készülékeikbe ültetett, szabad szemmel alig látható kínai adattolvaj chipekről, a Bloomberg ugyanakkor több bizalmas forrására hivatkozva azt állítja: a most nyilvánosságra hozott ügy az utolsó szóig igaz, és az utóbbi néhány évben Kína valóban minden eddiginél jelentősebb kibertámadást hajtott végre az Amerikai Egyesült Államok, illetve annak stratégiai, nemzetbiztonsági szempontból legfontosabb vállalatai ellen. Mivel az amerikai technológiai cégek túlnyomó részt Kínára támaszkodnak az alkatrészek beszerzésénél, a szoftveres hackertámadások helyett újra a hardveres kémkedést helyezték előtérbe a kínai titkosszolgálatok. Az elmúlt években a világ legnagyobb techcégei mellett bankok, kormányzati szervezetek és még a hadsereg szerverparkjaiba is beszivárogtak a ceruzahegy nagyságú kémchipek – írja a Bloomberg Businessweek nagy oknyomozó cikke, kormányzati és vállalati forrásokra hivatkozva.
Egy startup átvizsgálásán bukott le a chip
Az egész azzal kezdődött, hogy 2015-ben az Amazon felfigyelt az Elemental Technologies nevű, videofájl-tömörítő szoftvereken dolgozó startupra, annak reményében, hogy az egy későbbi felvásárlással segítheti a streaming szolgáltatását, az Amazon Video Prime-ot. De ezt a startupot ne egy közösségi irodákban szorgoskodó, három programozót foglalkoztató lelkes csapatként képzeljük el: az olimpia online közvetítésétől a Nemzetközi Űrállomással való kapcsolattartáson keresztül a CIA drónfelvételeinek kezeléséig rengeteg fontos, akár nemzetbiztonságilag is jelentős szerződésük volt.
Amikor a felvásárlásra került a sor, az Amazon felkért egy külső céget, hogy végezze el az Elemental biztonsági átvilágítását, a cég pedig arra lett figyelmes, hogy az Elemental szervereinek összeszerelését egy San Jose-ban bejegyzett vállalat, a Super Micro Computer (vagy egyszerűbben Supermicro) végezte – a Supermicro a világ egyik legnagyobb olyan cége, amely kifejezetten adatközpontoknak szolgáltat szervereket.
A biztonsági céghez eljuttatott tesztszerverekben aztán egy olyan mikrochipet találtak a szakértők, amely körülbelül akkora volt, mint egy rizsszem, viszont gyárilag nem volt az alaplap része. Az Amazon ezt jelentette az amerikai hatóságoknak, és egyből ráállt az ügyre a titkosszolgálat, mivel az Elemental szerverei többek közt a Pentagon adatközpontjaiban, a CIA drónhadműveleteiben és a haditengerészet hajóin is megtalálhatók voltak.
Mivel az Elemental csak egy a Supermicro sok száz ügyfele közül, az ellenőrzések a mai napig tartanak: a nyomozók szerint a chipek egy titkos kapuként szolgáltak a gyártó és a chipekkel ellátott szervereket használó hálózatok között. A Bloomberg forrásai szerint a mikrochipeket nem Kaliforniában, hanem a Supermicróval szerződésben álló kínai gyárban rejtették el az alaplapokban.
Olvasgatok, böngészgetek. Igyekszem rajta tartani kezem, s szemem a nemzet ütőerén. Okokat és okozatokat kutatok. Néha megkísérlek némi adrenalin löketet bejuttatni a zsibbadt, fáradni látszó ellenállás keringési rendszerébe. Több-kevesebb sikerrel. Celebekkel általában nem szoktam foglalkozni, nem érdekel jobban Liptai Claudia toalettje vagy a csúnya hangja – mint Rozi nénié, a sarki fűszeres feleségéé. Merthogy az sem érdekel. Nem foglalkoztat Bochkor Gábor újabb hisztije, Kelemen Annácska bugyija, Győzike vicces beszólása vagy Rákóczi Feri (nem a fejedelem, a szakállas) műbunkósága. Nem nézem a túlélőműsor marcipánkukac-evőit és a nagy négyesnek nevezett művetélkedő izzadtságszagú ripacsait sem (csak azt nem értem, hogy Alföldi Róbert mit keres ott – persze tudom, nem mit, hanem mennyit).
Most azonban mégis felfigyeltem egy édes esetre.
Újabb „Simicska-buli” van kialakulóban?
A kisméretű kegyúr nemi végtermékkel, finomabb szóval testnedvvel történő azonosítása még ugyan nem hangzott el, talán nem is fog, de lehet, hogy valami jobb vagy kevésbé vulgáris, könnyebben lenyelhető (bocsánat, ha félreérthető a fogalmazás) jelző már formálódik a propagandista agytekervények rejtekén. A definíció nyilván nem hordoz majd olyan tartalmat, hogy Orbán egy hazug, tolvaj csirkefogó, betegek halálának árnyékában focirajongó, nemzetáruló, Putyin-ügynök. Ez ugyanis nehezen, ha éppen sehogyan sem lenne védhető. Olyasmire gondolok, hogy „becsapott, ártatlanul szenvedni hagyott, megrendült bennem a bizalma” – mármint Orbánnak. Ez persze nem feltétlenül és minden körülmények között jó. A bizalom megrendülése egy orosz oligarcha esetében például egyértelműen egy halálos kimenetelű betegség semmivel össze nem téveszthető tünete. Magyarországon jelenleg még csaka sajtó-, a TV-, a vagyon-, a magánrepülő- és a jószágvesztés veszélye fenyeget. Feltéve, hogy nem tervszerű visszavonulásról és vagyonkimentésről beszélünk. Mert akkor ezek csak a ködösítés részei. Mindössze és leginkább ismét csak a nemzet hiszékenyebb hányadának megtévesztésére, félrevezetésére szolgálnak.
Elárulom most már. Leemelem a véka fedelét. Vajna G. Andrásról futtatom én itt ezt az eszmét.
A G.-ről, bár sejtem, de nem tudom biztosan, hogy mit jelent a népszerűen csak Andynak nevezett öreg csirkefogó nevében (Vajna András György – huppaszerk.). Az az én jól megokolt véleményem ugyanis, hogy a hajdani prodjúszer, korunk mágnása és kaszinótojása bemondta az unalmast. Nem gondolom, hogy véletlen lenne a bulvársajtó hírverése arról, hogy valami baj van körülötte, nem bírja már a főni bizalmát. De azt aztán végképp nem hiszem, hogy feketén-fehéren és napnál világosabban az igazi okokat tárnák a mi színünk elé. Ezzel a szegény országgal és néppel a többséginek hazudott, nemzetinek álcázott kormány és a törpe, ám annál harsányabb minoritásra támaszkodó kishordó oly sok hazugságot megetetett már, hogy egy ilyen semmi kis füllentés alkalmasint– lássuk be –meg se kottyan. Vannak neki erre emberei is, pénze is. Elhint hát hamis, de hihetőnek tűnő dolgokat – oszt jónapot. Minden bizonnyal egyszerű habonyinggal állunk tehát ismét szemben...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: TÓTH ILONA 2018.10.05.
Csak a szememnek és a pénztárcámnak hiszek. Éppen ezért kapja be a műholdat Orbán Viktor. Rágódjon rajta, javasolnám a bioműholdak egyikét, azok élőlényeket visznek magukkal kísérletekre. Kínálja meg Novák Katalint, mert ő is simán bekaphatja mind az ezerötszáz forintjukat. Meg a többi, valóságtól iszonyodó díszpinty is. Napok óta büszkén verik a mellüket a nagy kormány adománytól: magasabb lesz a nyugdíjprémium, mint tavaly, várhatóan 18 ezer forint. Tessék örömtáncot járni azért, mert megdobják az időseket, ha visszamenőleg számolom, havonta 1500 forinttal. Köpködős pénz ez egy tisztességes nyugdíjemelés helyett. Még mielőtt Orbán a mennybe száll, elmondom, a nyugdíjprémiumot nem ő találta ki, hanem a Bajnai-kormány. Törvénybe foglaltatott. A tavalyival ellentétben a nyugdíjasok plusz inflációs kompenzációt nem kapnak, mert változatlanul dübörög a magyar gazdaság, és a statisztika szerint az év eleji emelés az inflációt bőven(!) fedezte. Úgy van, ha a tisztelt kormány és csókos barátaik elégedetten pöffeszkednek, tessenek megélni 50-60-70-80… 100 ezer forintból. Gyorsan megemelték a parlamenti képviselők fizetését (bocsánat, tiszteletdíj ez), sőt az állami vezetők rohadt sok, ötmillió forintot zsebelnek be. Mindenkinél többet érnek? Dehogy, Orbán seggét cirógatják milliókért. A nép tudatlanabbja tapsol, munkában megfáradt kezeit csókolgatják az úrnak, többségében azok, akik nem a küszöböt rágják, hanem rózsadombi villájukban kenegetik ráncaikat. Ők vannak kevesebben, de Orbán az ő hullámaikon ringatózik. Fejétől bűzlik a hal, és most már olyan iszonyatosan büdös van, hogy nem lehet kiszellőztetni. Ez a magyar szégyen, nem a Sorossal hülyítés.
Kapja be a műholdat a családbarát kormány. Hogyan merészelik elhinni, hogy a fiatalok segítik idős szüleiket? Ezt csak az elit teheti meg abból a közös vagyonból, amit közösen dolgoztunk össze ennek a hitvány hatalomnak. Lehet inflációt meg minden szart kiszámolni, trükközni, de felesleges. Ócska orbáni játékra vagyunk ítélve. Szóval, Orbán havi 1500 forintot hajít oda az időseknek, miközben hullanak ránk az élelmiszer drágulás számai: 15 százalékkal drágul a hús, a tej és a kenyér a következő hónapokban. A sertés hús 120-130 a baromfi 150-160 forinttal lesz több. Ennyit a nemrég bevezetett 5 százalékos áfáról. Semmi hatása. Csitt! A kereskedelmi szövetségnél nyugalomra intenek, mert szerintük a magyar vásárlók nagyon árérzékenyek. A fene az aszalódó bőrünket! Arról sem szól egyetlen kormányzati csahos sem, hogy több lett a munkanélküli az országban, hogy a közmunkásokkal már így is, úgy is kicsesztek: kevesebbet költ rájuk a kormány, így kevesebben is lesznek. Bedöglik a nagy projekt? Pedig Rétvári is megmondta, hogy a közmunka nyomor helyett tisztességes szegénységet kínál. Majd szólok a kolléganőmnek – éppen ma írt -, akit kiváló kulturális újságíró-szerkesztőként kirúgott a Liszkay-banda a megyei laptól. Megkapta a kulturális közmunkáért járó bérét, 54 ezer forintot. Diplomával, 33 évi munkaviszonnyal a háta mögött. Tíz évvel a nyugdíj előtt sehová nem veszik fel, hiába nyújt be pályázatot. Remélem, NER-hívők, boldogok vagytok? Bassza meg! (bocsánat, kijött)...
„Mintha direkt hergelne minket a repülőzéssel” – kommentálják sorra az ismerőseim a luxusgépes meccslátogatásokat. „Nyílt provokáció!” – biggyesztik oda az értelmiségiek annak margójára, hogy az április óta tartó rágalomhadjáratnak, amit a kultúrharc jegyében tolnak, immár eredménye is lett. Leváltották ugyanis az úgynevezett nemzetvesztő írók szekerét toló Fidesz-kádert, Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Ráadásul Prőhlét a hírek szerint Takaró Mihály váltja.
„Azt tesztelik, meddig mehetnek el, meddig tűrjük!” – sóhajt másvalaki.
„Nem tetszik” – írja a Facebookon a megjegyzés alá egy másik kommentelő, miután a dühös jelet is kitette.
Én pedig már valóban fel tudnék robbanni.
Érdekes, ami ezeknek a mondatoknak a hátterében áll, érdekes és szívszorító.Mert nem, szó sincs hergelésről.Annyira sem zavarja a hatalmon, a mi pénzünkön dőzsölőket a felháborodásunk, aminek ráadásul egyre kisebb felületen tudunk hangot adni, lassan már úgy, hogy mi magunk se halljuk a hangunkat, mint egy légy a dagonyázó vízilovat. (Aki ettől még, ha túl hangosan zümmög, le lesz ütve, ne legyenek kétségeink.)
Akit hergelünk, annak tulajdonítunk legalább egy kis hatalmat. Itt erről már nincs szó.
Aki nem hódol be, az immár nyíltan kivéreztethető, a testét is kint hagyjuk,de nem azért, hogy példát statuáljunk, hanem mert szarunk rá.Ha tényleg provokációról lenne szó, annak legalább egy kis tétje lenne. Az, hogy elhisszük, vissza tudtok csapni. Hogy lássuk, mi történik. De nálunk tudható, hogy semmi se.
Kiderült elég világosan, hogy ez nem megy. Úgy látszik, igaz, hogy ezeréves történelmünk ezt nevelte belénk. Fejet hajtani, hallgatni, kibekkelni, túlélni valahogy.
Az „egyszer élünk” életigenlése nálunk a „csak túléljük ezt is” gondolatára silányult.
És még azt nézzük idiótának, aki szót emel, aki szolidáris, aki öt forintért nem hajol a lehető legmélyebbre.
Takaró Mihály, a vállalhatatlan jelölt sem azért vetődött fel, hogy hadd dühöngjenek már egy kicsit írókámék. Hanem mert Kásler szerint ez jó ötlet. Kásler meg OV szerint volt jó ötlet.
Ez a Takaró olyan klassz dolgokat mond, amiket mi is mind gondolunk. Őrá bízzuk a szép feladatot, hogy legyalulja a Petőfi Irodalmi Múzeumot. És ha mégsem őt teszik meg igazgatónak, akkor az nem a lenézett és utált, kiszorítani és eltiporni vágyott írók miatt lesz. Hanem mert támadt másik idea. Mert csak.
Az értelmiségi felháborodás kimerül a ventillálásban. Kiírom én is a falamra, hogy mondjon le az egész tudományos testület!
Az ellenzék adja vissza a mandátumát! Rákosi-éra! Szovjetunió!
De nem mond le szinte senki, és ha valaki felveti, hogy ez így nem megy, így nem jutunk semmire, annak nekiesnek azzal, hogy legalább mi ne ítélkezzünk, mi ne állítsuk morális csapdák elé az ezen intézményben dolgozókat. Hiszen ez nekik a megélhetésük.
És itt a borzalom mélye: hogy idáig jutottunk. El kell fogadnunk a tézist, hogy munkát állami intézményben/nek csak szervilizmusért és hallgatásért lehet kapni. És mindenki hallgat tovább... ITT OLVASHATÓ
Az Olvasó bizonyára észrevette, hogy a bejegyzéseimhez fűzött kommentekre nem szoktam válaszolni, és ott semmit sem kívánok megmagyarázni, amit pedig szükségesnek kellene tartanom. Ezt azért teszem, mert az ilyen beszélgetések nagyon elvennék az időmet, amiből persze nekem is kevés van. Ehelyett választottam azt a módszert, hogy amikor olyan hozzászólással találkozom, amelyik úgymond megér egy misét, akkor arra egy külön blogbejegyzéssel válaszolok. Most hasonlóan cselekszem, mert ismét előkerült egy olyan probléma, amivel már túl sokat foglalkoztam én magam is és nyilván más is. Ez pedig azt az alapvető elméleti kérdést veti fel, hogy bizonyos politikai célok elérése érdekében lehet-e, és ha igen, akkor milyen mélységig a gazdasági folyamatokba beavatkozni? Vajon a kontinentális imperatív jogszemlélet feljogosít-e bármely politikai hatalmat arra, hogy negligálja a szokványos liberális demokráciákban kialakult és követett hatalmi viszonyt a gazdasági szereplőkkel szemben és azt megfelelően alakítva a saját politikai céljainak a megvalósítása szolgálatába állítsa? S itt most csupán a gazdaság főszereplőiről tehát a nagytőkésekről, az oligarchákról lesz szó, már csak azért is, mert ezekkel szemben kialakított egyedi Fideszes kapcsolat még mind a mai napig téma a közéletben. Elsőként jeleznem kell azt, hogy hazánk több más kelet-közép európai országgal egyetemben sajátos utat járt be a liberális demokráciánk kiépítése során. A Horthy-rezsim után ugyanis egy törés alakult ki, mivel az ún. létezett szocializmus politikai rendszere megszakította a liberális demokráciánk belső fejlődését. A korábban kialakult nagytőkés rendszer egyszerűen eltűnt, mivel a 40-es évek végén megvalósított államosítások során mindent elvettek tőlük és földönfutóvá tették őket. Ezek a vagyonok az állam kezébe jutottak, de annak működtetése nem volt elég hatékony. Ezért történhetett meg az, hogy a 80-as évek végére a létezett szocializmus gazdaságilag is a padlóra került és nem volt képes a fejlett nyugati tőkés országokkal szemben versenyképes gazdaságot sem létrehozni. A rendszerváltozásnak éppen ezért az volt az egyik mozgatórugója és célja, hogy a gazdaságot is talpra állítsuk és egy mindenki számára elfogadható és a liberális demokráciánk céljait hatékonyabban szolgáló piacgazdaságot hozzunk létre. Ennek alapjait az Antall-kormánynak sikerült leraknia, amivel a későbbi kormányok jól, rosszul tudtak élni. De megvolt az a jogi, politikai alap, amelyikre támaszkodva ki lehetett volna alakítani egy normális piacgazdaságot, amelyben az oligarcháknak is természetesen meg lett volna a maga szerepe. Azt ugyanis egyetlen liberális demokrácia nem nélkülözheti, hogy ne legyenek nagytőkések, akik kellő anyagi, technikai és szakemberi háttérrel rendelkezve a siker reményében indulhassanak el akár a hazai, akár pedig nemzetközi tendereken, amit megnyerve a saját és nyilván hazánk javára gyümölcsöztethetnének. Magyarán: igenis szükség volt a rendszerváltozás után kialakítani egy szűk nagytőkés csoportot, amelyik az igazán nagy beruházások kivitelezésére is képes és alkalmas lehet. Tehát nem ezzel volt a baj!
Az igazi probléma akkor adódott, amikor azt kellett eldönteni, hogy az éppen regnáló hatalom hogyan viszonyuljon ezekhez az oligarchákhoz? A normális liberális demokráciákban az a szokás alakult ki, hogy megfelelő távolságot tartanak velük szemben, a gazdasági folyamatokba közvetlenül csak végső esetben avatkoznak be. Ennek fő oka az volt, hogy eleve megakadályozzák azt, miszerint az oligarchák gazdasági hatalmukat ne konvertálhassák át politikai hatalommá. Tehát a politikusok maradjanak meg politikusnak, az oligarchák pedig maradjanak meg fő gazdasági szereplőknek, akikre rá lehet bízni a nagy beruházások kivitelezését. De ez még nem minden. A nagy kérdés ugyanis az, hogy ezeket a fő gazdasági szereplőket hogyan lehet piaci eszközökkel úgy visszatartani, hogy még eszükbe se jusson az, hogy a gazdaság főszereplőivé válásuk után befolyásolhassák a politikai hatalom intézkedéseit. Ezt úgy érték el, hogy egymás gazdasági riválisaivá tették őket, amivel a piaci verseny szabályai szerint egymást féken tudták tartani a mértéktelen meggazdagodás tekintetében. Ezért inkább a kisebb, de fejlődőképes vállalkozásokat támogattak úgy, hogy azok méltó ellenfeleivé válhassanak a nagyoknak. Ezzel a módszerrel, amit egyebek mellett az Egyesült Államokban alakítottak ki a 19. század végén (Sherman Law, 1890), nem történhetett meg az, hogy egyetlen, vagy csupán néhány cég uralhatta a gazdaságot, amivel egy trösztösödés után komoly ellenfelévé válhatott a politikai hatalomnak...
