A MAI MINISZTERELNÖK NEHEZEN NÉZHETNE A 2006-OS ORBÁN VIKTOR SZEMÉBE

MAGYAR HANG
Szerző: SZERETŐ SZABOLCS
2018.10.06.

A politika és a hazugság szoros kapcsolatáról szóló társadalmi vélekedést a rendszerváltás kezdetétől számtalan eset táplálta, igazolta. 1990-ben az új, demokratikus pártok nem ígértek kánaánt, de a hatalomért folytatott versengésben nem fejtették ki az igazság minden részletét sem az átalakulás várható gyötrelmeiről. Ez meg is pecsételte az MDF sorsát.

A néhai SZDSZ kíméletlen elszámoltatást ígért, hogy aztán – akkori szövetségeséhez, a Fideszhez hasonlóan – számos kádercserét, igazságtételi törekvést igyekezzen blokkolni. Emlékezetes pillanat volt, amikor Orbán Viktor 1990 őszén a parlamentben, a taxisblokád után hazugnak nevezte az Antall-kormányt, a benzináremelés ügyében, egyébként tényszerűen. Az MSZP sem a Bokros-csomagot meghirdetve gyűjtötte a szavazatokat 1994-ben, a két választási forduló között meg Magyar Bálint nyilatkozta azt, hogy az SZDSZ nem lép koalícióra a szocialistákkal, ha Horn Gyulát jelölik miniszterelnöknek. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője pedig 1995 tavaszán, a Bokros-csomag bejelentése előtti napon szögezte le, hogy a Horn-kormány nem készül semmiféle megszorításra.

És így tovább. (Sokat elárul közéletünkről, hogy Medgyessy Péternek sokan máig azt róják fel főbűnéül, hogy miniszterelnökként nagyobb részt megvalósította rövid távú jóléti ígéreteit.) A felidézett történetek azonban csupán könnyed előjátékként szolgáltak a viharos 2006-os esztendő előtt. A hazugság ekkor vált a politikai viták központi témájává, kulcsszavává...

ITT OLVASHATÓ