Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.10.06.
Celebekkel általában nem szoktam foglalkozni, nem érdekel jobban Liptai Claudia toalettje vagy a csúnya hangja – mint Rozi nénié, a sarki fűszeres feleségéé. Merthogy az sem érdekel. Nem foglalkoztat Bochkor Gábor újabb hisztije, Kelemen Annácska bugyija, Győzike vicces beszólása vagy Rákóczi Feri (nem a fejedelem, a szakállas) műbunkósága. Nem nézem a túlélőműsor marcipánkukac-evőit és a nagy négyesnek nevezett művetélkedő izzadtságszagú ripacsait sem (csak azt nem értem, hogy Alföldi Róbert mit keres ott – persze tudom, nem mit, hanem mennyit).
Most azonban mégis felfigyeltem egy édes esetre.
Újabb „Simicska-buli” van kialakulóban?
A kisméretű kegyúr nemi végtermékkel, finomabb szóval testnedvvel történő azonosítása még ugyan nem hangzott el, talán nem is fog, de lehet, hogy valami jobb vagy kevésbé vulgáris, könnyebben lenyelhető (bocsánat, ha félreérthető a fogalmazás) jelző már formálódik a propagandista agytekervények rejtekén. A definíció nyilván nem hordoz majd olyan tartalmat, hogy Orbán egy hazug, tolvaj csirkefogó, betegek halálának árnyékában focirajongó, nemzetáruló, Putyin-ügynök. Ez ugyanis nehezen, ha éppen sehogyan sem lenne védhető. Olyasmire gondolok, hogy „becsapott, ártatlanul szenvedni hagyott, megrendült bennem a bizalma” – mármint Orbánnak. Ez persze nem feltétlenül és minden körülmények között jó. A bizalom megrendülése egy orosz oligarcha esetében például egyértelműen egy halálos kimenetelű betegség semmivel össze nem téveszthető tünete. Magyarországon jelenleg még csaka sajtó-, a TV-, a vagyon-, a magánrepülő- és a jószágvesztés veszélye fenyeget. Feltéve, hogy nem tervszerű visszavonulásról és vagyonkimentésről beszélünk. Mert akkor ezek csak a ködösítés részei. Mindössze és leginkább ismét csak a nemzet hiszékenyebb hányadának megtévesztésére, félrevezetésére szolgálnak.
Elárulom most már. Leemelem a véka fedelét. Vajna G. Andrásról futtatom én itt ezt az eszmét.
A G.-ről, bár sejtem, de nem tudom biztosan, hogy mit jelent a népszerűen csak Andynak nevezett öreg csirkefogó nevében (Vajna András György – huppaszerk.). Az az én jól megokolt véleményem ugyanis, hogy a hajdani prodjúszer, korunk mágnása és kaszinótojása bemondta az unalmast. Nem gondolom, hogy véletlen lenne a bulvársajtó hírverése arról, hogy valami baj van körülötte, nem bírja már a főni bizalmát. De azt aztán végképp nem hiszem, hogy feketén-fehéren és napnál világosabban az igazi okokat tárnák a mi színünk elé. Ezzel a szegény országgal és néppel a többséginek hazudott, nemzetinek álcázott kormány és a törpe, ám annál harsányabb minoritásra támaszkodó kishordó oly sok hazugságot megetetett már, hogy egy ilyen semmi kis füllentés alkalmasint– lássuk be –meg se kottyan. Vannak neki erre emberei is, pénze is. Elhint hát hamis, de hihetőnek tűnő dolgokat – oszt jónapot. Minden bizonnyal egyszerű habonyinggal állunk tehát ismét szemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.