LENGYEL LÁSZLÓ: RENDSZERVÁLTÁS VAGY MESSIÁSVÁLTÁS? - AZ ORBÁN-KORMÁNY IS ELBUKOTT VOLNA 2010 UTÁN, HA AZ ELLENZÉK NEM NYER NEKI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2026.06.07.

Az áprilisi bársonyos forradalom „felszabadulás és egy olyan új ház felépítésének a vágya, ahol ellakhat a szabadság” (Hannah Arendt). A választók békés, bársonyos módon kétharmados bizalmat szavaztak meg az ellenzéknek, s ezzel forradalmi felhatalmazást adtak az ellenforradalmi, személyes egyeduralmi Orbán-rendszer alkotmányos lebontására és egy új liberális demokrata európai rendszer kiépítésére. Köztársaságra királyság helyett. Olyan rendszerváltásra szavazott tudva-tudatlan a magyar választók többsége, ahol az új rendszerben nem egyetlen korlátlan hatalom uralkodik – miként John Adams mondta: „hatalommal szemben hatalmat, kényszerrel szembe kényszert, erővel szembe erőt, érdekkel szemben érdeket kell állítani éppúgy, ahogy értelemmel szemben értelmet, ékesszólással szemben ékesszólást és szenvedéllyel szemben szenvedélyt”. E szembeállítás, az intézményes ellensúlyok révén lesz több hatalom, több értelem és több erő.

Az Orbán-rendszer Orbán Viktor személyes autokráciájának messianisztikus tömegvonzására épült, aki felhasználta a többség zsarnokságát a kisebbségek felett. Már korábban megírtam a Magyar messiások című cikkemben, hogy az ezredforduló után a magyar társadalom messiásváróvá vált. „Jöjjön a politikai valláspótlékot, nem-hívő társadalomnak hitet adó vezető, aki nemcsak szóban, hanem tettekben is elvisz az ígéret földjére, megteremti a földi paradicsomot. A huszonegyedik századi magyar messiások, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc vagy Magyar Péter nem túlfeszített lényeglátók, mint Kossuth Lajos volt, mert éppen a lényeg, az egész, az összkép hiányzik világlátásukból, ellenben a társadalmi vágyakat, sérelmeket, szenvedélyeket fogalmazzák, feszítik hitté. Együtt mozognak, együtt éreznek azzal a magyar új világgal, amelyben az elszigetelt individualista, hitetlen, önérdekét pontosan számontartó elkezd hitbéli, érzelmi közösséget, valláspótlékot és védelmet keresni a maga számára a hiteltelen intézmények fölött az Istenné vált emberben, egy nyelvét beszélő, sérelmét értő és felkaroló Messiásban.” Az Orbán-rendszer bukása részben-egészben Orbán személyes varázsának megöregedéséből, elkopásából következett. A bukdácsoló, működésképtelen és korrupt rendszert már régen csak Orbán varázsa, trükkjei tartották a felszínen. Az új korban új nemzedékek új csodákra, új messiásra vártak.

A bársonyos forradalom igazi kérdése: vajon a messiás-igény változatlan maradt, és a „meghalt a király, éljen a király” világa jön az új messiással, vagy az Orbán-rendszer bukása egyben a messiás-rendszer bukása is, s a forradalom a „nincs király” („No King”) jelszóval győzött? Ha a messiás-igény inkább nőtt, mert a társadalom úgy érzi, hogy a világ megoldhatatlan káosz, Európának és ezen belül Magyarországnak csak egy csodatevő tudja megoldani a problémáit, s miként egy új messiással véghez vittük a lehetetlent, letaszítottuk trónjáról a régi királyt, a hamis messiást, most kormányozzon az új messiás. Ne merjen senki útjába állni! Joga van bárkit leváltani és kinevezni! Mindent tud! Mindenhez ért! Bízzuk rá magunk! Ám, ha ez mégis rendszerváltás, akkor ez annak felismerése, hogy nincs veszedelmesebb a messiásvárásnál, és bizony Montesquieu-nek van igaza, hogy még az erénynek is szüksége van korlátokra, és „még a szertelen nagy ész sem mindig kívánatos”...

ITT OLVASHATÓ