Szerző: MELLÁR TAMÁS
2026.07.02.
A nagy kérdés az, hogy ha Magyar Péter hazahozza az EU-forrásokat, azokkal mit fog, illetve mit tud kezdeni. Óriási a kísértés és a társadalmi nyomás arra, hogy a régi rendszert tegye működőképessé, állítsa vissza a NER-t, persze Orbán kedvenc oligarchái és korrupció nélkül. Csakhogy a NER már akkor is zsákutca volt, amikor még sikeresnek látszott. Vajon Magyar Péterék hajlandók lesznek akár népszerűségük feláldozására is a szükséges reformok megvalósítása érdekében? Mellár Tamás írása.
A kétharmados parlamenti választási győzelem után most már mindenkinek az a vágya, hogy legyen egy jól működő demokráciánk és ugyancsak jól működő piacgazdaságunk. A Tisza-kormánytól az állampolgárok azt várják, hogy ezeknek a céloknak a teljesüléséhez szükséges feltételeket teremtse meg. Első lépésként le kell rombolni a Fidesz-kormányok által felépített NER-rendszert, és annak helyébe felépíteni végre valahára, negyvenévi várakozás után a polgári demokráciát és a hatékonyan működő gazdaságot.
A két feladat közül a közbeszédben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az elsőként említett feladat, a demokrácia helyreállítása. Mivel a nagyarányú választási győzelem reális lehetőséget teremtett az orbáni önkényuralmi rendszer lebontására, ezért a figyelem alapvetően arra irányult, hogy az új kormány vajon vissza tud-e, vissza akar-e élni a nagy politikai felhatalmazással és a korábbihoz hasonló hatalmi rendszert épít ki, csak más szereplőkkel. Ez a veszély kétségkívül létezik, realitássá válása attól függ, hogy a kormányfő és környezete valóban ezt akarja-e, vagy hű marad a választási ígéretéhez, illetve, hogy a társadalom mennyire lesz elszánt megvédeni a demokratikus vívmányokat.
A másik feladat, a hatékonyan működő piacgazdaság megteremtésének a feladata sokkal kisebb figyelmet kapott, mert kézenfekvőnek tűnik azt feltételezni, hogy ha a demokratikus rendszer jól működik, akkor ebből következően a piacgazdaság is jól fog működni. Kétségkívül van ennek az gondolkodásmódnak némi alapja, mert például a korrupció szintje biztosan csökken a törvény uralma alatt és a voluntarista állami beavatkozások száma is jelentősen megritkul a független nemzeti intézmények ellenőrzése mellett, s így a gazdaság jobban fog működni.
A gazdasági tevékenységeket azonban hús-vér emberek végzik, őket nemcsak a környezetük, az állami szabályozás, hanem a saját értékrendszerük is jelentősen befolyásolja.
És mint tudjuk az emberek értékrendszere csak nagyon lassan változik, jelentős változáshoz legalább két-három emberöltőre van szükség. A nemzetközi felmérések, például a World Values Survey szerint a magyarok értékrendje a létfenntartás és önkifejezés, valamint a tradicionális és világi-racionális értékek koordinátarendszerében a létfenntartás és a tradicionális értékekhez van közel. S ez bizony nem ahhoz az értékrendhez áll közel, amire a piacgazdaságoknak szüksége van.
Jól érzett rá Orbán Viktor erre, látta, hogy a magyar néplélek többre értékeli a biztonságot, mint a gazdasági szabadságot, és elnézi, hogy a nagyurak óriási mértékben meggazdagodjanak, ha egy kicsit ők is jobban élnek. A Kádár-rendszerben az emberek megtanulták, hogy miként lehet a bürokratikus szabályokat kijátszani, okosban elintézni dolgokat, és később is inkább ehhez ragaszkodtak, s nem a piaci versenyhez. Az is beidegződésükké vált, hogy kell egy erős politikai vezető, aki megvéd minket a külső fenyegetésektől (Horthy-, Rákosi-, Kádár-apánk), hozzá kell alkalmazkodnunk. Az osztó hatalomhoz és nem a változó piaci környezethez...
