Szerző: BALLA ISTVÁN
2026.06.12.
Lannert Judit – demonstrálva az oktatásvezetés általa hangoztatott egyik fő alapelvét, a gyerekközpontúságot – első interjúját oktatási és gyermekügyi miniszterként a Balzac diákújságnak adta. Az ott felvetett kérdések közül különösen a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokról, továbbá a középiskolai felvételi rendszerről szóló mondatai kerültek be a közbeszédbe – nem függetlenül a miniszter mondatait sajátosan félreértelmező Gulyás Gergely reakciójától. Lannert ugyanis leszögezte, hogy ezeknek a rangsorokban rendre elöl lévő iskoláknak a működése leginkább azt szolgálja, hogy az elit minél inkább elkülönítse magát a többségtől.
„Nem úgy akar egy iskola jó lenni, hogy megpróbálja minél jobban fejleszteni a gyerekeket, hanem az összetételt változtatja meg, és ugye minél jobb hátterű tanulói vannak, annál jobb az eredmény. A kompetenciamérésekben azonban nem látjuk azt, hogy gyorsabban fejlődnének ezek a gyerekek. A hat-nyolc évfolyamos gimnáziumban magasabb szintről indulnak, de aztán ugyanolyan tempóban haladnak” – fejtegette. A felvételi rendszer lassan idejétmúlt lesz a gyereklétszám csökkenése miatt, nincs értelme „azon kívül, hogy 15 gimnázium így tartsa fönn az elit pozícióját” – mondta a miniszter.
A magyar iskola nem csökkenti az esélykülönbségeket
Lannert korábban – számos kollégájával egybehangzóan – kutatóként is hasonlókat mondott, ám most már döntéshozóként különös súlya van a szavainak. Próbált is óvatosan fogalmazni, arról beszélt, hogy ezt a kérdést meg fogják vizsgálni egy széles körű társadalmi egyeztetés során, amelyben a fiatalokat is meg kell hallgatni.
Minden nemzetközi kutatás kimutatja évtizedek óta, hogy a magyar iskolarendszer a gyermekek közötti esélykülönbségeket nemhogy csökkenti, még időnként növeli is. Ebben több tényező szerepet játszik a kora gyerekkorban és kisgyerekkorban kapott szélsőségesen különböző esélyektől az egyre inkább szegregálódó iskolarendszerig – ezek közé tartozik a szabad iskolaválasztás lehetősége, és a túl korai szelekció is.
Az általános iskolából a negyedik, a hatodik évfolyam után is tovább lehet tanulni a nyolc és hat évfolyamos középiskolákban. Ezekbe – mint a szociológiai kutatások rendre kimutatják – általában a szerencsésebb családok gyerekei kerülnek be. Erre utalt Lannert Judit, amikor azt mondta, hogy ez a jelenség nem annyira oktatási, mint inkább társadalmi problémának tekinthető.
Társadalmi igazságosság vs. tehetséggondozás
A diagnózis tehát évtizedek óta ismert, megvoltak az elit iskolái már a Kádár-rendszerben is, és majdnem minden országban tetten érhető valamilyen mértékben ez a jelenség. Ám
eddig egyik kormány sem nyúlt hozzá érdemben. Most is nagy kérdés, hogy a Tisza-kormány mit tud ezzel kezdeni, hiszen egyelőre csak vizsgálatot, egyeztetést ígért a miniszter.
Mivel erősen a középosztály vélt érdekeivel szemben lépne fel a hatalom, ha az élen járó gimnáziumok szerepét megkérdőjelezné, ennek jelentős politikai aspektusa és politikai ára is lenne.
Néhány érintett iskolavezető véleményét kikérve látszik, hogy a társadalmi igazságosság követelménye és a tehetséggondozás igénye az iskolarendszer rendkívül komplex, szinte megoldhatatlannak tűnő dilemmája.
A HVG középiskolai rangsoraiban rendre az élbolyba tartozó ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium vezetője szerint nem lehet a miniszter gondolatait egy kiragadott mondat alapján értelmezni. Láng György sokkal inkább azt hallja ki Lannert szavaiból, hogy keresik a módszert a hazai oktatás jelenlegi problémáinak a megoldására. Ezek közül az egyik legnagyobb a szegregáció csökkentése, ezt Láng már ősszel, a HVG-nek adott interjúban is megemlítette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.