KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: SEBES GYÖRGY 2026.07.23.
Ihász Sándor volt fővárosi főügyész rávilágít a rendszerszintű korrupció és az ügyészségi szervezet hierarchikus felelősségének összefüggéseire, hangsúlyozva, hogy a törvényes elszámoltatás alapja a szakmai megtisztulás és a független vizsgálat. Az interjú részletesen elemzi a legfőbb ügyész elmozdításának jogi és etikai lehetőségeit, rámutatva a méltatlanság fogalmára és a jövőbeli jogállami működés garanciáira.
00:20 – Miért kellene Polt Péternek aggódnia a nyugdíjas évek küszöbén?
1:49 – Rendszerszintű korrupció: Miért nem csak egyedi esetekről van szó?
03:30 – Korrupciós veszélyhelyzet? Egy radikális javaslat a múltból.
05:33 – A piramis elve: Miért nem elég csak a legfőbb ügyész felelősségét vizsgálni?
07:05 – Hamis szólamok a Zeneakadémián: Egy szemléletes hasonlat az igazságszolgáltatásról.
09:30 – Hivatalvesztés három lépésben: Mik a jogi feltételek a menesztéshez?
11:15 – A „méltatlanság” mint kulcs: Hogyan váltható le egy vezető szubjektív alapon?
15:18 – Politikai szolgálóleány vagy független hatóság? Az ügyészség válaszút előtt.
17:21 – Miért késlekedik az elszámoltatás? Négy hónap várakozás mérlege.
19:05 – Megfoghatók Polt Péterék? Ihász Sándor egyértelmű válasza.
20:55 – Ne váljunk azzá, ami ellen küzdünk: A jogállami bosszú veszélyei.
22:55 – Lombkorona sétánytól a Belgrád-vasútig: A korrupció látható emlékművei.
24:03 – Az új Vagyonvisszaszerzési Hivatal: Valódi megoldás vagy újabb kérdőjel?
„A magyar társadalom túl van Orbán Viktoron” – mondja Lakner Zoltán az új Elemzőben. De mit jelent ez a Fidesz, Orbán Viktor és a közelgő tusványosi beszéd szempontjából? Van-e még olyan politikai vízió, amellyel a volt miniszterelnök képes lehet újra megszólítani a saját táborát?
Beszélünk a Polgár Judit jelölése körüli kommunikációs fiaskóról, a társadalmi egyeztetés zavarairól és arról, hogy nemzeti egységet képviselő vagy inkább rendszerváltó köztársasági elnökre van-e most szükség.
Szóba kerül a Fidesz különös jogállami fordulata, Gulyás Gergely három hónap utáni távozása a frakció éléről, valamint a Baross Gábor program és Vitézy Dávid egyre erősebb kormányzati pozíciója.
Az adás végén arról is beszélgetünk, miért lehet felszabadító, hogy ismét fontos közéleti kérdésekről zajlik nyilvános vita – és hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb értelme éppen a szabad véleményalkotás visszaszerzése.
00:00 Beköszön - Köztársaságielnök-casting: mi romlott el?
14:02 A Fidesz összeroskadása és különös jogállami fordulata
Beszélgetésünket szokás szerint egy aktualitással kezdtük. Arra kértük Ligeti Miklóst, kommentálja Magyar Péter adásunk előtt néhány órával, a kormányszóvivői tájékoztatón tett bejelentését, miszerint új jogköröket kap a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, hogy 20 évre visszamenőleg megvizsgálhassa a politikusok és családtagjaik vagyonát. Ezt követően áttértünk a Tisza-kormány eddigi tevékenységének értékelésére: a Transparency International Magyarország jogi igazgatója elmondta, mivel elégedett és miben vannak hiányérzetei. Ilyen az MNB-alapítványok ügyében tavaly elindult nyomozás, amely még mindig nem hozott eredményt. Valamint a magántőkealapokról szóló szabályozás, amely ugyan elvileg július 1-jétől lehetővé teszi a valós tulajdonosok megismerését, valójában azonban ezt nem mindenki teheti meg. De Ligeti Miklós elmondta a véleményét Szijjártó Péter BYD-hoz igazolásáról, a parlamenti mandátumok 12 éves korlátozásáról, a köztársasági elnök jelöléséről is, miközben arra a kérdésünkre is válaszolt, hogy ha pályázat útján választanák ki a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökét, akkor elindulna e ezért a posztért. A beszélgetés egyes fejezeteit a videó ezen részeinél találja:
KLUBRÁDIÓ / VÁGJUNK A KÖZEPÉBE Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY 2026.07.23.
A Vágjunk a Közepébe! újabb adásának vendége Stefano Bottoni történész, aki azonban évek óta rendszeresen elemzi a politikai élet eseményeit is. Azt kérdeztem tőle többek között, hogy a balsors után április 12. hoz-e ránk víg esztendőt. A válasza igen, amit azonban kiegészített azzal, hogy az Orbán-korszakkal következetesen le kell számolni. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az elmúlt 15 évben kiépült maffiaállam létrehozóit sürgősen felelősségre kell vonni, és erre nem szabad sokáig várni. Utalt a kilencvenes évek elején Olaszországban lefolytatott, Tiszta Kezek elnevezésű korrupcióellenes hatósági, kormányzati fellépésre, amelynek során több ezer embert börtönöztek be. Szerinte Magyarországon is ilyen határozottan és ilyen tömegesen kell eljárni, nem szabad félmunkát végezni.
Nagyon nehéz terület a családon belüli konfliktusok, a családon belül megjelenő akár verbális, akár fizikai agresszió jelenléte. Mert ha az ember közel kerül a családokhoz, ezekbe is belelát. De belelátni és beleavatkozni nem ugyanaz.
Az egyik legnagyobb kihívások között van ez is. Hol a határ, ameddig érdemes, vagy ameddig kell beleszólni? Jó-e, ha helyettük símitjuk el a konfliktusokat? Milyen a rendszerszintű, működő protokoll erre? Kik lehetnek partnerek? Számtalan kérdés…
Az első pont talán a prevenció szempontjából fontos… hogy helyettük nem érdemes megoldani a problémákat. Mert a tanult tehetetlenség itt is működik, és ez lesz a megoldás, szólni kell másnak, aki kívülről segít. Lehet az a rendőrség (“rád hívom a rendőrt”), vagy az Igazgyöngy munkatársai (“hiszen ők mindig segítenek”), vagy a családsegítő (“csináljon valamit, az a dolga”). Csak az nem alakul ki, hogy ők hogyan tudják megoldani a saját problémáikat.
Mert nincsenek konfliktuskezelési technikáik, ha kívülről jön segítség, az kényelmes megoldás. És más viszi el a balhét is. De nem fejlődik benne a felelősségvállalás, a saját erőforrásból megoldáskeresés techikája.
Ráadásul a kívülről megoldás sem egyszerű. Gyakran a rendőrség szemére olvassák, hogy csak akkor tesznek valamit, ha “vér folyik”. De amikor sokadjára mennek ki az életveszélyes fenyegetés hírére, és próbálják meggyőzni, nyugalomra inteni őket, ráadásul az első felindulásos feljelentéseket másnap gyakran visszavonják, mert helyreállt a családi béke, bennük is kialakul a felesleges munka érzése. Csak az adminisztráció marad egy-egy ilyen eset után, és azok a családok, ahol ez gyakori, egy idő után nem igazán várhatnak segítséget a rendőrségtől, még akkor sem, amikor tényleg szükség lenne rájuk.
A családsegítő sem szívesen áll bele ebbe a szerepbe, hogy kibogozza a pontos történéseket, ki ütött először és miért, ő többnyire a gyerekek helyzetét vetíti előre, hátha a veszélyeztetettség ténye jobb belátásra bírja a szülőket. Sok esetben félnek ők maguk is az agressziótól, hiszen az ilyen helyzetekbe történő beavatkozás ilyen irányt is vehet.
Egy biztos: mindenkinek púp a hátára a családon belüli konfliktusok témája.
Nekünk, segítő civileknek sem egyszerű. Mert bennünk meg az is felmerül, hogy mennyiben van jogunk ezen a szinten beleszólni a családok életébe? Gyakran érezzük, hogy a felelősség áttolása is megtörténik, na igen…ez is egy fontos pont. Hogy a végén legyen, aki elviszi a balhét, ha visszarendeződik a családi béke. És ez gyakran alakul így, nyugalom lesz több-kevesebb ideig, a következő cirkuszig, és a megnyugváshoz az is szükséges, hogy legyen, akit hibáztatni lehet, és az ne valamelyik konfliktusban érintett fél legyen.
Az, hogy kinek van igaza, megint elég szubjektív. Mert egy konfliktusnak mindig van előzménye. Egy félreértett szó, egy kielégítetlen vágy, egy gyanús mozdulat, egy elfojtott sérelem. Ezek általában halmozódnak, aztán a végén, amikor robban minden, elvész a kontroll.
No meg ott van, amit gyakran megtapasztalunk: az, hogy a maga igazát látja valósnak mindenki, akkor is, ha az nyilvánvalóan nem az, csak ő éli meg így, egy vélt, egy elképzelt dolog alapján, ám ez a tudatában mint valós helyzet jelenik meg. Meggyőzhetetlen lesz, holott amit mond, amit érez, az teljesen nélkülözi a valóságalapot.
A “kinek van igaza” játékba be sem érdemes tehát szállni, még akkor sem, ha több oldalról is ismerjük a helyzetet, és próbálunk egy objektív képet kialakítani magunkban az egészről.
Mi hát az, ami miatt mégis a “muszáj”, “kell” foglalkoznunk a kérdéssel. Természetesen a gyerekek miatt. Mert rájuk is hatnak a felnőttek közötti konfliktusok. Félnek, traumatizálódnak akkor is, ha közvetlenül nem ők kapják a vállalhatatlan szavakat, a fenyegetéseket, vagy pofonokat. Mert sajnos ez is egy nagyon kényes terület. A félelmet, annak fokát és hatását nem tudja kimutatni semmi. Az eljárások csak a közvetlen hatásokkal tudnak valamit kezdeni, sokszor azzal sem. A gyerekeken lecsapódó hatások pedig sokszor közvetettek. Mély nyomot hagy a fejlődésükben a szorongás, és van itt még valami, ami mellett szintén nem lehet elmenni.
Ez pedig az, hogy a konfliktuskezelési módokat így tapasztalják meg, ebben a női és férfi szerepeket is beépítik magukba, és felnőve ők is ezeket a mintákat alkalmazzák majd. Mert nem látnak mást, ez megy át, üvölteni a másikkal, hangosabb lenni nála, bántó, megalázó szavakat használni, ha kell, ütni. A félelem is átörökítődik ebben a leosztásban, ami szinte mindig a női szerephez kötődik, hiszen ő a gyengébb, ő marad alul, neki kell a végén meghunyászkodni, megbocsájtani mindenért, a pofonokért is. Mert neki nincs hova mennie, neki nincs keresete, támasza, az átörökített női szerepben mindig ő a vesztes.
Van még egy kockázata ennek az egésznek. Mivel az intézményrendszer nem ad megoldást, így gyakran megfogalmazódik az önbíráskodás, mint lehetőség arra, hogy pont kerüljön az ügy végére. Végérvényesen. A védekezés lehetőséget ad így az esetek agresszív lezárása is, erre felkészülnek eszközökkel is, főleg éjszakára, és a konfliktus elszenvedőjéből könnyen lesz a jog szerint büntetendő személy. Pedig csak magára maradt, eszköztelen, és próbálta a maga módján keresni a megoldást, abban az eszközkészletben, amivel rendelkezik.
Mennyire bonyolult ez az egész! És milyen sok család nem képes betölteni azokat az alapvető funkciókat, amiben gyerek nevelhető.
Mit tehetünk? Egyrészt jelezzük nekik, hogy mi a gyerekek miatt kötelességünknek érezzük, hogy beavatkozzunk. Másrészt összedolgozunk az intézményrendszerrel, és próbáljuk a hatósági és a pedagógiai eszközök megfelelő arányát megkeresni a családok egyedi problémahalmazának megoldásában. Erősíteni a nőket abban, hogy nekik is vannak jogaik, és nem kell mindent eltűrniük. És, ahol lehetséges, mert mindkét féllel partneri a viszony, ott leülünk a felekkel, mediáló szerepben egy beszélgetésre, amiben megpróbáljuk vázolni a kockázatait annak, ha a viszonyulások ilyenek lesznek, és ezeket párhuzamba állítjuk egy harmonikusabb családi élet ideájával.
Mindig hangsúlyozzuk, hogy mi csak a gyerekek érdekeit nézzük, és határt tartunk a magánéletük felé. Fontos, hogy érezzék: a döntés mindig az övéké marad. Ez nagyon fontos eleme a “képessé tevés” sziszifuszi munkájának. Mert nekik kell megtanulni felelősségteljesen dönteni. Ebben is.
Az elmúlt években gyermekvédelmi szakemberek név és arc nélkül próbálták lapunkon keresztül a nyilvánosság tudomására hozni, milyen sors vár azokra a gyerekekre, akik bekerülnek az egyre diszfunkcionálisabban működő szakellátásba. Most először azonban végre a minisztérium jóváhagyásával, hivatalosan is bepillanthattunk a működésbe. Ez a kettős interjú a kormányváltás óta az első, amelyben jelenleg is alkalmazásban lévő gyermekvédelmi szakemberek mesélnek a munkájukról és arról, milyen súlyos működési nehézségekkel kell megküzdeniük nap mint nap, hogy a felügyeletük alá kerülő, traumatizált gyerekek ne kerüljenek még rosszabb állapotba. Flóris Krisztina gyógypedagógus és Zsiros Krisztina pszichológus elsőként a rendszerbe kerülés előszobájába, a fővárosi TEGYESZ különleges meghallgató központjának mindennapjaiba és az – elvben – átmeneti ellátást biztosító befogadó gyermekotthon működésébe avatott be minket...
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: NÉMETH PÉTER 2026.07.24.
A beszélgetésben Parászka Boróka újságíró rávilágít arra, hogy Erdélyben a magyarországi közmédia és a kormányzati propaganda az elsődleges információforrás, amely jelentősen meghatározza a helyi közvéleményt. Sok idős ember még a szóhasználatot is átvette ezekből a csatornákból.
Információs függőség: Az erdélyi magyar választók érzelmileg erősen bevonódtak a magyarországi politikába a közmédia által közvetített narratívákon keresztül.
A változás kulcsa: Ha Magyarországon átalakul a közmédia és leépül a propagandasajtó, az közvetlen és mélyreható változást hoz Erdélyben is, mivel megszűnnek azok a csatornák, amelyek a jelenlegi világképet fenntartják.
Kiábrándulás és valóság: A helyi közösség már most is tapasztal bizonyos erkölcsi válságot (például a különböző támogatási botrányok kapcsán), de az igazi fordulatot a tájékoztatási rendszer megváltozása hozhatná el.
01:34 – Miért féltek az erdélyiek? Találgatások Orbán Viktor tusványosi látogatása előtt.
04:02 – Politikai elit vs. átlagember: Hogyan taktikáznak a vezetők, és mit érez a választó?
05:37 – Csalódások és megszégyenülés: Egy konkrét ügy, ami „átütötte az ingerküszöböt”.
09:28 – Székely bácsik és a Mandiner: Hogyan épült be a propaganda nyelve a mindennapokba?
10:13 – A közmédia átalakulása: Mi történik Erdélyben, ha megfordul a tájékoztatás iránya?
19:57 – A Tisza Párt és a határon túliak: Van-e új koncepció a láthatáron?
23:11 – Románia és a szélsőjobb: Mi lesz, ha a dominók elkezdenek dőlni a térségben?
A legfőbb ügyész lemondása, az ukrán aranykonvoj ügye és Orbán Viktor büntetőjogi felelőssége összefügg, és ez az ügy lesz az, ami a volt miniszterelnököt utoléri – állítja Horváth Lóránt, a sértett fél képviseletét ellátó ügyvéd, az Ügyvédkör elnöke. Véleménye szerint az új legfőbb ügyésznek újra kell majd nyitnia lezárt vagy ki sem vizsgált ügyeket. Szóba került a köztársasági elnök-választás is, hiszen az Ügyvédkörnek is van jelöltje Bárándy Péter személyében – a vendég szerint méltatlan vele szemben Magyar Péter elzárkózó magatartása.
Magyar Péter és Vitézy Dávid sajtótájékoztatón számolt be a Tisza-kormány vasútfejlesztési programjáról, a Lázárinfók körüli botrányokról, és arról, hogy átfogó vizsgálat indul Lázár János ellen. A miniszterelnök reagált arra is, hogy "egy fideszes láma" leköpte a Nyugati pályaudvaron.
VÁLASZ ONLINE / HÁTTÉR Szerző: ÉLŐ ANITA 2026.07.24.
A Vascular-csoport Bayerné Matusovits Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatójának távozása után felmondta az állammal 2029-ig érvényes szerződést a fagyasztott vérplazma megvásárlására. A cég a forint árfolyamváltozására hivatkozott. Tordai Attila, az új főigazgató – Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter kérésére – hivatalba lépésekor elrendelte a korábbi ügyletek vizsgálatát, januártól pedig új plazmaszerződést kötnek, és öt potenciális vevővel tárgyalnak erről. Közben a Válasz Online jogerősen megnyerte az Utolsó vérig – Bayerné újabb titokzatos plazmaüzlete című írásunk kapcsán a Vascular-csoport által ellenünk indított sajtópert. A cikk feltárta, hogy az OVSZ szerződések sorát kötötte azzal a cégcsoporttal, amely a nemzeti vérkincs részét képező plazmát korábban a világpiaci ár alatt vásárolhatta meg a magyar államtól...
