2018. július 16., hétfő

MIGRÁNSADÓ ÉS BÖRTÖN EGY SZENDVICSÉRT

MÉRCE
Szerző: KALMÁR SZILÁRD
2018.07.16.


A 2015-ös menekültválság egyik legfontosabb hazai pozitívuma az volt, hogy civilek emberbaráti szeretetből képesek voltak összefogni és hatékonyan segíteni azt a sok százezernyi embert, akik áthaladtak Magyarországon június és október között. A Segítsünk Együtt a Menekülteknek csoport egyik szervezőjeként egészen pontos rálátásom volt az ilyen jellegű tevékenység egészére.

Ma a kormányzati gyűlöletpolitika azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy ezen csoportokat valamiféle külső erők, külső forrásokból szervezték azzal a céllal, hogy minél több ember jusson be illegális bevándorlóként az Európai Unióba. Természetesen erről szó sem volt. A mi csoportunk – hasonlóan a tőlünk függetlenül működő Migration Aid-hez, vagy a szegedi MigSzol-hoz – önkéntes adományokat önkéntes munkával juttatott el a menekültekhez. Elsősorban élelmiszert, meleg ételt és szendvicset, igény esetén ruhát, pokrócot és hálózsákot osztottunk, mindenkoron ügyelve arra, hogy abból a magyar rászorulóknak is jusson. Esetünkben ráadásul ez a munka annak köszönhetően tudott elindulni, hogy hajléktalanokat már korábban is segítettünk, azaz megvolt a szükséges alapinfrastruktúránk.

Ezt azért hangsúlyozom, mert akkor is és azóta is sokan hangoztatták, hogy mi “hazafiatlan” módon magyar rászorulókat nem segítettünk, csak külföldieket.

Miként működtünk pontosan? Mi kikapcsoltuk ebből a rendszerből a közvetlen pénzadományokat. Online táblázatot vezettünk arról, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk és arra kértük támogatóinkat, hogy ezeket vásárolják meg online áruházakban és küldjék egyenesen hozzánk. A rendszer szinte tökéletes volt, minden segítő tudta, hogy készpénzt nem fogadunk el, mert az azonnal megkérdőjelezi a kezdeményezés hitelességét. A hazai segítés teljes időszaka alatt így jártunk el, internetes csoportunk tízezer fős lett, rendszeresen legalább százötven ember támogató munkájára számíthattunk. Mi elkészítettük alapanyagokból a melegételt és a szendvicseket, de sok helyen az is jól működött, hogy készételt rendeltek azokra a helyekre, ahol a menekültek hosszabb időn át tartózkodtak, pihentek.

Felfogni is nehéz, hogy mára odáig jutottunk, hogy börtönnel fenyegetheti azt a hatalom, aki egy tál ételt vagy egy szendvicset ad egy éhes embernek – köztük rengeteg gyermeknek is. A vészkorszak legszégyenteljesebb időszakát idézi az a törvény, amely börtönbüntetéssel fenyegeti a segítőket.

Ráadásul olyan törvényi szigorról van szó, amely puszta létével szinte felszólít minket arra, hogy ha úgy adódik, törvénysértő módon segítsünk, mert nincs az a törvény, amely felülírhatja a legmagasabb szintű emberi értékeinket, a társadalmi szolidaritást és a humanizmust...

NE TESSÉK ITT CIGÁNYOZNI! - IVÁN JÚLIA: NEM SZERETNÉM ELVESZÍTENI A BENNEM LÉVŐ SZENVEDÉLYT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.07.16.


Nehéz megőriznem a higgadtságomat és a derűlátásomat, amikor úgy érzem, mintha a falnak beszélnék, amikor azzal szembesülök, hogy a kormánypárti politikusokról lepereg mindenféle racionalitás – mondja Iván Júlia jogvédő, akinek szeptemberben lejár a mandátuma az Amnesty International Magyarország igazgatói posztján. Tervezett váltásról van szó, nem akar kivonulni a jogvédelemből. Korábban akár orvos is lehetett volna belőle, mivel mindig az izgatta, hogyan lehet segíteni a rászorulóknak. Beszél arról, hogy már kamaszként is nagyszájú jogvédő volt, jórészt a CNN-ből tanult meg angolul, és neki is folyamatosan meg kell küzdenie a saját előítéleteivel. Nem számít arra, hogy az orbáni modell belátható időn belül összeomlik, de ettől még nem adja fel az elveit. Most elfáradt, feltöltődik, de aztán kész visszatérni a frontvonalba.

Szóval elfáradt.

– Valóban mondtam ilyesmit, de azért az túlzás, hogy a magyar sajtó ebből valóságos drámát kreált.

Hát nem lép ki a jogvédelemből?

– Erről szó sem volt. Tavaly januárban eleve meghatározott ideig, 2018 szeptemberéig vállaltam el az Amnesty magyarországi vezetését, amíg a korábbi igazgató, Jeney Orsolya vissza nem tér a szülési szabadságáról. Nincs itt semmi szenzáció, egyszerűen lejár a szerződésem, Orsolya pedig visszaveszi az Amnesty irányítását.

Ettől ön még elfáradhatott.

– Persze hogy belefárad egy jogvédő, ha tizenegy éves működéséből nyolc esztendő Orbán Viktor Magyarországára esik. A jogvédők nem Soros-zsoldosok, nem katonák vagy gépek, óhatatlanul elfásulnak kissé, ha rendre olyan falakba ütköznek, amelyeknek létezésére semmilyen racionális magyarázat sincs. Rettenetesen fárasztó egy olyan térben mozogni, az érveinket az emberekhez eljuttatni, ahol kizárólag identitáson és érzelmeken alapuló politizálás folyik.

Miért, korábban súlya volt az érveiknek?

– Abszolút. Érdemi szakmai munkát lehetett folytatni. Még a második Orbán-kabinet idején is voltak olyan kormányzati egyeztetések, ahol kikérték a civil jogvédő szervezetek tanácsát, sőt figyelembe is vették. A hivatalosan még jelenleg is érvényben lévő kormányzati migrációs stratégia megalkotásában is részt vettünk. Aztán a 2015-ös menekültválság szétzúzta ezeket a kereteket. Európai módra is lehetett volna kezelni a migráció ügyét, ehhez minden feltétel adott volt, Orbán azonban, kicsinyes politikai céljai miatt, nem ezt választotta. A jogvédőkből partner helyett ellenség lett.

És ezt hogyan kezeli? Mármint hogy ellenség lett.

– Nem könnyű. Én például egyáltalán nem akarok politizálni, de a kormányzat megpuccsolta a jogvédelmet, behúzott minket a politikába. Mivel az ellenzék néma és béna, ott maradtunk védtelenül, és szakmai alapon próbálunk küzdeni egy politikai térben. Az a legnehezebb, hogy megőrizzem a higgadtságomat és a derűlátásomat, amikor úgy érzem, mintha a falnak beszélnék. Nem egyszerű szembesülni azzal, ahogy a kormánypárti politikusokról lepereg mindenféle racionalitás. Bár a másik oldalon nem tekintik ellenségnek a jogvédőket, azért az fáj, hogy az ellenzéki politikusok többsége mégiscsak beült a kormányzati hintába: fel sem merül bennük, hogy a határkerítés egy szimpla bűvésztrükk, amelynek kizárólag kommunikációs értéke van, miközben szakmai és jogi szempontból teljességgel elfogadhatatlan. Gyávák ahhoz, hogy ezt kimondják, kiálljanak egy népszerűtlen álláspont mellett...

ITT OLVASHATÓ

NŐ AZ ESŐBEN

HUPPA
Szerző: IMHO
2018.07.16.


...Ha a képet nézzük, Putyin előtt a horvát csapat vonul, még csak a játékosok, utánuk jöttek a többi mindenféle szakemberek, végül az edző. A jobb oldali képen már a franciák sorjáznak, tehát nem 2 perc telt el a szakadó esőben, és még mindig nem sikerült a vendégek feje fölé még egy rohadt nejlonzacskót sem kihúzni. Az már nem látszik a képen, hogy a fifás fószer (nő vagyok, nem kell tudnom a nevét) kezében ott az esernyő, mi több: közvetlenül Kolinda Grabar Kitarovic mellett állt, de még ez a közelség sem juttatta el abba a kegyelmi állapotba, hogy egy NŐ feje fölé tartsa az ernyőjét.

Lehet, hogy a nagypolitikában mindenkinek töke van, és jó is, hogy azért, mert nő, nem bánnak egy tárgyaláson másképpen egy hölggyel. De egy kurva esőben, ráadásul ország-világ szeme láttára egy sporteseményen csak megengedhető, hogy valaki egy tetves ernyőt fölé pakoljon.

Egyébként a csajt a dolog nem zavarta. Állt az esőben, szarrá ázott a frizura, a smink, a horvát mez – minden, és csak mosolygott és ölelgette a játékosokat hovatartozástól függetlenül.

Csak két másikat zavarta ez a cucc: Putyint és a világot. A faszi egyszer oldalra nézett, és látta, mi folyik (az esővíz), és mintha lett volna egy fél ráutaló mozdulata, de aztán jöttek a játékosok a parolára, és valahogy elhalt a kezdeményezés.

Pedig, ha valaki, ő megteheti, hogy azt mondja: állj, te paraszt, ott a hátam mögött, settenkedj már a Kolinda háta mögé, és őt védd avval az ernyővel, ne engem. De nem tette. Az meg külön vicces (nem az), hogy ahol 1, azaz egy darab ernyő van, miért csak késéssel kerül elő a többi, de ez bizonyára a szervezők töketlensége.

Kezd nagyon tetszeni a botrány, hogy a Pussy Riot megzavarta a meccset. Mert úgy tűnik, ezt a bazinagy maszkulin gépezetet már csak ezzel lehet megakasztani egy pillanatra, és még örüljünk, hogy nem voltak meztelenek…

Az uraknak meg, akik hagyták, hogy egy nő mellettük-közöttük szarrá ázzon: nos, önök egyszerűen büdös parasztok.

Kolindáért meg bazira irigyelem a horvátokat. Tegnap óta még jobban.

Ő AZ LMP SZIVÁROGTATÓ TROLLJA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BODA ANDRÁS, ZOLTAI ÁKOS
2018.07.16.


Ahhoz képest, hogy csak egy kamuprofil, van 400 – főleg politikus és újságíró ismerőse –, és elég jól értesült a párt belügyeivel kapcsolatban. És még interjút is adott, amelyben azt mondja: LMP-nek nincsenek állításai, csak azt csinálja, mint a Fidesz vagy az MSZP.

Kovács Aranka – ez az a név, amelyről minden LMP-s politikusnak, legyen a párt vezetője, vagy csak sima tagja, azonnal egy valós profilkép nélküli Facebook-oldal ugrik be. Noha Kovács Aranka szinte bizonyosan álnév, a „hölgynek” így is csaknem 400 ismerőse van – köztük rengeteg LMP-s politikus és újságíró. A 2016-óta létező Kovács Aranka posztjai, kommentjei szinte kizárólag az LMP-vel foglalkoznak: a párt ügyeiben jól értesültnek tűnik, erősen kritikus, olykor belső információkat tesz közzé. 

Több LMP-s politikus a Facebook 80 millió álprofiljához sorolja Arankát is. Olyan prominenssel nem beszéltünk, aki ne ismerte volna a Kovács Aranka-profilt. – Többen csinálják ezt az oldalt, a párt belső ügyeire nem látnak rá, valótlan információkkal dobálóznak csak – mondta egyikük. Egy másik LMP-s politikus viszont úgy vélte, Arankán látszik, hogy valódi információi vannak, még ha néha mellé is lő. Abban minden beszélgetőtársunk egyetértett, hogy egy álprofillal felesleges foglalkozni és amíg „csak” 400 ismerőssel büszkélkedhet, nem is tud ártani az LMP-nek. Nehéz megítélni, hogy ez-e Aranka valódi célja, vagy pedig - miként ő állítja -, az, hogy a párt lelkiismereteként jobbítson az LMP-n. Ha a „találatairól” beszélünk, akkor érdemes megemlíteni tavaly decemberi bejegyzéseit. Az LMP 2017 végén tartotta kongresszusát, ahol a párt országos listájáról is döntöttek. Aranka úgy vélte, hogy „lepacsizott” listáról van szó, és ki is rakta tippjeit a hivatalos döntés előtt két nappal. Később úgy kommentálta előjelzését az álprofil: „Jobban örültem volna, ha nem így lesz, de szinte teljes pontossággal bejött.”

Interjú egy kamuprofillal:...

BALLIBERÁLISOK? REFORMÉRTELMISÉG A KÁDÁR-KORSZAKBAN

MÉRCE
Szerző: SZALAI ERZSÉBET
2018.07.15.


Nyers Rezső és a balliberális értelmiség címmel Pinkasz András fontos cikket közölt e lap június 29-i számában. Ebben nem kevesebbet állít, mint hogy a mai balliberális értelmiség bölcsőjét Nyers Rezsőnek az 1968-as gazdasági reformot előkészítő bizottságaiban találhatjuk meg. Egyfelől mint résztvevő megfigyelő, másfelől mint a korszakot tudományosan feldolgozó és leíró szociológus, vitatkozom ezzel az állítással.
Pinkasz értelmezésében a Nyers körül gyülekező piacpárti közgazdászok és más szakemberek már a kezdet kezdetétől kizárólagosságra törekedtek, vagyis igyekeztek mindenkit kiszorítani a közgazdasági mezőből, aki más nézeteket vallott, mint ők. Ezzel szemben magam úgy láttam, és meg is írtam, hogy a paletta sokszínű volt. 2014-ben napvilágot látott Autonómia vagy újkiszolgáltatottság. Vezető közgazdászok vitája Magyarország jövőjéről az 1960-as évek közepén című tanulmányomban egy olyan közgazdasági vitát ismertetek, melynek komoly jelentősége volt a ’68-as gazdasági reform előkészítésében. A vita tárgya a tervezés és a gazdasági mechanizmus kölcsönkapcsolata volt, a vitaindítót Csapó László írta, aki egyszerre tett hitet egy, a gazdaság vezető lánszszemét kijelölő hosszú távú tervezés és a piaci nyitás mellett. A vitában piacpárti, és a piaci elemek bővítéséhez kritikusan viszonyuló, mérvadó közgazdászok egyaránt megszólaltak. Hetényi István pedig, aki később a piaci reformoknak az irányító apparátuson belüli egyik legaktívabb, bár kissé óvatoskodó szószólója volt, vitazárójában köztes álláspontot foglalt el, hitet téve amellett, hogy Magyarország számára a KGST piacok a jövőben is prioritást kell hogy élvezzenek a nyugati piacokkal szemben.
Az uralkodó közgazdasági nézet ebben az időszakban nem az egyoldalú piacpártiság, hanem a tervezés és a piac összeegyeztethetőségében való hit, vagyis mindkettő igenlése volt. És nem csak közgazdasági körökben.

Kis János filozófus – akit Pinkasz András olyanként idéz, mint aki óva intett a kapitalizmus fenyegetésével szemben – Bence Györggyel és Márkus Györggyel közösen írott, nagy visszhangot (és az állásaikból való eltávolítást) kiváltó Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? című könyvükben nagyon hasonló álláspontot képviseltek.

Még markánsabb Kis és Bence piacpártisága 1973 és 1975 között Marc Rakovski álnéven megjelent A szovjet típusú társadalom marxista szemmel című könyvükben: itt a piacban és a fogyasztói autonómia előtérbe kerülésében az egyéni autonómia létrejöttének és megerősödésének egy valódi alternatíva nélküli lehetőségét látják. Emellett velük együtt Hegedűs András, Ota Šik, Fehér Ferenc, Heller Ágnes és Márkus György is úgy vélekedtek, hogy a piac lazítani fogja a hatalmi szerkezet merev hierarchiáját, és ezáltal nem csupán az egyéni szabadság lehetőségeit bővítheti, de hosszabb távon módot adhat a hatalmi konglomerátum társadalmi ellenőrzésére is. Vagyis Pinkasz egyik fontos állításával szemben igenis gondolkodtak a létezőn túllépő politikai alternatívákon – csak ezt nem az adekvát helyen, a társadalmi demokrácia közvetlen szélesítésében, hanem a piac „másodlagos hatásaiban” keresték.

Mindazonáltal Viktor Nee kutatásai szerint a piacnak kezdetben valóban volt hierarachia-oldó hatása, mivel a ’80-as évek elejéig egyenlősítő funkciót fejtett ki: a piaci elemek bővülésével már nem csak az állampárt-pártállam vezetői juthattak hozzá a kádereknek fenntartott üzletekben beszerezhető különleges termékekhez.

A reformeri szerepek és nézetek markáns sokfélesége miatt Nyersék ’68-as bizottságai még nem a balliberális értelmiség bölcsői. De főként életkori okok miatt sem lehettek azok: a mai balliberálisoknak nevezettek zömmel egy generációval fiatalabbak a Nyers-féle bizottságokban tevékenykedőknél, így nem vehettek még részt ebben a munkában. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a 68-as reformhoz való viszony elemi szinten katalizálta a későbbi rendszerváltás motorjaként működő társadalmi elleneliteknek a ’70-es évek vége felé történő megszületését: egyfelől a hatalom sáncain belül megjelenő késő-kádári technokrácia (például Németh Miklós, Bokros Lajos, Surányi György); másfelől a hatalmi szerkezeten kívül tevékenykedő demokratikus ellenzék (például Kis János, Kenedi János, Solt Ottilia); végül a kettő között lebegő új reformer értelmiség (például Lengyel László, Bauer Tamás, Szalai Júlia) megszerveződését...


ITT OLVASHATÓ

A SEGGNYALÁS NEM KIZÁRÓLAG HUNGARIKUM, "RUSSZIKUM" IS!

VÁROSI KURÍR
Szerző: MAKÓI ERNŐ
2018.07.16.


A VB. kitűnő és körültekintő orosz szervezés irányítója elnézett valamit, vagy egyáltalán nem tartotta fontosnak. Nem tűnt fel neki, hogy esik a legendás orosz eső és, hogy kizárólag Putyin feje fölé került ernyő. A más nemzetiségű államfők FIFA vezetők stb. hadd ázzanak! Ez russzikum!

Világciki!

A 4:2-es francia vb-döntős győzelem után az eredményhirdetés idejére leszakadt az ég a moszkvai Luzsnyiki-stadion környékén. Jól időzített a zuhé, éppen amikor az ezüstérmes horvátok ballagtak fel a pódiumra.

Esernyőt kizárólag egyetlen emberVlagyimír Putyin fölé tartottak: csak az orosz elnököt, igyekeztek megóvni az esőtől, miközben körülötte mindenki ázott, köztük Kolinda Grabar-Kitarović horvát- és Emmanuel Macron francia elnök illetve a FIFA-vezér Gianni Infantino is.

Nem sokkal később hoztak még pár esernyőt, de addigra már mindenki bőrig ázott. Még jó, hogy Orbánt és a kis Orbánt nem érte az a megtiszteltetés, hogy az ázók között lehettek! Ne adj Isten még összement volna a végre a nadrág, vagy a mágikus-erőben történt volna valami helyrehozhatatlan!

Ilyen mély csontig (farcsontig) hatoló szervilitást látva az ember lassan, lassan megérti mi sodorta közel egymáshoz Putyin orosz, és Orbán magyar kormányfőt, mert tévedés ne essék, az ánusz kényeztetéshez is két ember, egy aki nyal, és aki odatartja.

ORBÁN: MÉG 20 ÉV, ÉS TÉNYLEG SIKERES LESZ A MAGYAR FOCI

ZOOM
Szerző: LENGYEL TIBOR
2018.07.16. 


Nagy a lemaradásunk, de nem mozgunk más dimenzióban, senki nem tud olyan okot, érvet mondani, ami lehetetlenné tenné, hogy a magyar futball utolérje a horvátot” – válaszolta Orbán Viktor a vasárnapi vb-döntő előtt a Nemzeti Sportnak adott interjúban arra a kérdésre: ha Horvátországnak összejött, nekünk miért nem.

Amióta 2006-ban az MTK akadémiája után másodikként megalapítottam a Puskás Akadémiát, sok keserűség, csalódás ért, de akkor is úgy gondolom,
húsz évet rá kell szánnunk arra, hogy visszakerüljünk a futballban minket megillető helyre
”.

Az, hogy további 20 évet kell még várni Orbán szerint a sikerekre, annak fényében mindenképpen soknak mondható, hogy a magyar futballba csak úgy ömlik a pénz. Mint arról a Zoom.hu is írt, ennek egyik „látható eredménye”, hogy soha nem volt még mélyebben a magyar bajnokság...

BENCSIK ANDRÁS AKKORÁT NÉGEREZETT, HOGY FEL SEM TŰNT NEKI, AMIKOR IRTÓZATOSAN POFÁRA ESETT

B1 BLOGCSALÁD 
Szerző: nickgrabowszki
2018.07.16.


Hollik István is házhoz ment a méretes lószerszámért.

Van olyan, hogy ennél hülyébbek már nem lehetnek. A magát komcsi pártszolgálatosból széljobbos pártszolgálatossá átkaméleonkodó Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője például a következő megjegyzést tette a vasárnapi futball világbajnoki döntő eredményéhez (Franciaország-Horvátoszág 4-2):

"Ne búsulj Horvátország! A franciákat megvertétek volna"...

Bencsik ezzel tulajdonképpen 3 dolgot állított:
- Akiktől a horvátok kikaptak nem franciák, vagy legalábbis nem igazi franciák voltak.
- Az igazi franciák ennél gyengébbek, őket megverték volna a horvátok.
- Következésképpen a bevándorlástól erősebb lesz egy válogatott, a migráció tehát jót tesz egy ország focijának.

Tehát voltaképpen annyi történt, hogy a focibolond és migránsellenes miniszterelnök egy lojális és rasszista propagandistája markánsan kiállt migráció, a bevándorlás, a multikulturális és a sokszínű társadalom mellett.

És természetesen az a legszebb, hogy még csak fel sem tűnt neki. Nem az éleselméjűségéről közismert.

A másik, aki igen komolyan vette, az orbáni meglátást, miszerint a horvát foci a mi kutyán kölyke, tehát bármi köze lenne hozzá Magyarországnak (pedig nem), a KDNP-s exképviselő, Hollik István, akivel áprilisban Csárdi zöldséges törölte fel a padlót, és most a politikai túléléséért, a pikszisbe való visszakerüléséért pedálozik:...

CIRKUSZ

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Csita
2018.07.15.


...Én meg játszom a majmot. Őszintén nekem sem volt nehéz megtanulni a szerepet. Röhögve könnyebb, ők röhögnek rajtam, én meg rajtuk. Csudajó! Egy baj van, mostanában már nem mindig tudok nevetni. Ilyenkor felmászok a fa tetejére és onnan figyelek, messziről. Onnan fentről, kívülről olyan vicces és primitív ez az egész. Mint egy igazi cirkusz, komolyan! Csak át kellene ugrani azt a kerítést, most olyan bátornak érzem magam. Kinyaltam az idomár pálinkás poharát. Mindig kiszoktam… Még nem vette észre. Ne mondjátok el neki! Ilyenkor annyira bátor vagyok, mint fiatal koromban, még a kerítés előtt…

Szóval az idomár, az nagyon rendes ember! Nemzetközileg elismert, azt mondja magáról. Mert megvéd minket a kerítéssel, sőt a mi kerítésünk végtelen, egész Európát megvédi a… valakiktől. Ezt a szót nem bírom megjegyezni, pedig oly sokat hallottam már. Én meg azt hittem eddig, hogy minket zárt be! De ez lényegtelen, a kerítésnek két oldala, bezárva, vagy kizárva lenni, nézőpont kérdése. Szóval végtelenül rendes ember, csak én valahogy nem tudom tisztelni. A tisztelet vagy jön belülről, vagy ki lehet kényszeríteni kívülről ideig-óráig. De annak súlyos következményei lesznek. Mindenkit érintő súlyos következményei.

Szegényke csúnyán elhízott… megdolgoztunk érte! De mit sem ér, Jumbó ha egyszer még magánál lesz, ha egyszer még feltámad, ha nem lesz leszedálva, egy másodperc alatt matricát csinál belőle. Nem lesz három dimenziós, de plakátra pont jó. Végre nekem is tetszene! Összeszedem magam és ugrani fogok, ennek itt nincs értelme. De még ülök egy kicsit a saját a fekáliám tetején. Mert nekem adtak enni. Nekem még adtak, mert még munkaképes vagyok és egészséges, vagyis nem tudok róla, hogy beteg lennék. De nem voltam orvosnál már rég. Pontosan tudják, hogy a munkaképeseknek enni kell adni, mert ha tele a pocak nem fog ugrálni. Szóval ettem, mert volt mit, mert én még húzom az igát, szolgálok, nem sokan vagyunk már kerítésen belül. Sajnos a tehetségesek már mind elhúztak, tisztelet azon kivételes tehetségeknek, akik kalandvágyból itthon maradtak. Inog a cirkusz porondja. Nekem is remeg a lábam mindig, mikor fel kell lépnem, bohóc orral, maszk mögött sírok.

Tudom, hogy mit csinálok, felelősségem teljes tudatában cselekszem! Nem lenne szabad! Rajtam is múlik, mikor dől ez össze, amíg itt vagyok nem fog! Amíg csinálom utolsó leheletemig, nem fog! Amíg szolgálok, nem fog! Ahhoz hogy ugrani tudjak, erőt kell merítenem. Meg kell mártóznom a saját mocskomban, hogy elég késztetést érezzek a meneküléshez. Talán nem vagyok még mindig elég mélyen. Legyek köpnek és lárvák másznak a testemen. Meg kellene mozdulni már! Vagy itt rohadok meg, és a férgek elevenen esznek meg! Akkor most futás, három, kettő, egy! És…!!! Megtorpanok, egy féreg pont a szemem közé néz, az orromon ül.

Á! Nem bírom, velem is baj van! „Disznók közt az ólban!” Nem tudom megtenni! Valami ideköt, valami visszaránt! Valami elveszett, valamit meg kell keresnem! Vagy valaki elveszett, aki én voltam, nélküle nem mehetek! Meg kell keresnem, ez a valaki, vagy valami ideköt! Aki nélkül nem én vagyok! Azt hiszem a lelkem veszett el az elmúlt években! Meg kell keresnem, bárhol van is! Ha a trágya alatt, akkor ott! Ma én kiganézok magam után, és ha nem lesz meg, kiganézok mások után is. Ha ott sem lesz, tovább megyek, és együtt ganézunk majd! Ma ganézok! Akkor is, ha azt mondták, nekem ez jó! Jó nekem a szarban! Nem jó! Másoknak sem jó! Ganézok, és ma szembe nézek magammal. Nem lesz könnyű, azt hiszem!

A MEGSZAKÉRTETT KIBERHARCTÉR

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.07.15.


A hírekben sokfelé kanyarognak az információk. Van akit a labda ide-oda rugdalása érdekel jobban, míg mások az Orbán-Putyin találkozó képein, illetve a miniszterelnök fél számmal kisebb zakóján, mosolyog. Az MTI ezek mellé a képek mellé egy sor más hírt is csomagolt. Ezek egyike szerint, állítólag, nő a „kibertér veszélyeivel kapcsolatos tudatosság”. Jelentsen is ez bármit.

Mert korántsem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti. Alig valószínű, hogy túl sokan lennének azok, akik azzal a felkiáltással jelentkeznek be a levelezőprogramjukba, illetve a Facebook-profiljukhoz, hogy: „megyek a kibertérbe”. Ezzel szemben alig van hét, hogy ne hallanánk internetes zaklatásokról, gyermekek megalázásáról, illetve adatbiztonsági problémákról. Amelyek alapján akár olyan véleményekkel is élhetnénk, hogy a veszélyekkel szembeni tudatosság lehet, hogy növekszik, de az emberek alapvetően tesznek rá. Ameddig nem a gyermeküket, esetleg őket magukat zaklatják. Holott a mindennapok veszélyesség-érzete nagyjából ilyeneken múlik. Az emberek többsége ugyanis nem az amerikai elnökválasztásra gyakorolt esetleges orosz befolyás felett polemizálva töltik a napjaikat...

UTAZÁSÁNAK OKA? TRUMP ÉS PUTYIN

INDEX
Szerző: NYG
2018.07.16.


Fegyveres rendőrök figyelték árgus szemekkel Helsinki repülőterén az érkezőket egy nappal Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója előtt. 20 és 45 közötti férfiként minden utasnak jó esélye volt rá, hogy a rendőrök külön ellenőrzik az iratait, akár EU-n belülről, akár kívülről jött.

„Utazásának oka?” „Donald Trump és Vlagyimir Putyin” - válaszoltam, bár sejtettem, hogy ez nem fogja lerövidíteni az ellenőrzést. A rendőr egy oldalsó kis terembe tessékelt, majd eltűnt az útlevelemmel. Pár perc várakozás után visszajött, és rendkívül udvarias szavakkal tovább engedett.

De nem csak ebből látszott, hogy a szokatlan nyári melegben – 27 fok volt vasárnap délután – álmos Helsinkiben ismét egy legfelsőbb szintű amerikai-orosz találkozót tartanak, mint az öröknek tűnő hidegháború évtizedeiben, amikor az el nem kötelezett ország a a szovjet pártfőtitkár és az amerikai elnök találkozójának helyszíne volt, nem is egyszer. Csak akkor, 1975-ben a közeledést, 1990-ben a hidegháború lezárását ünnepelte a kétpólusú világ, fel sem merült, hogy Brezsnyev és Ford, vagy idősebb Bush és Gorbacsov azt kapja, ami Putyint és Trumpot fogadta, már ha kinéznek a repülőtérről a tárgyalásra tartó konvojok autóinak ablakán.

A leglátványosabb jele ugyanis a találkozónak, hogy az ország legnagyobb napilapja, a Helsingin Sanomat a sajtót védő, Trumpot és Putyint kritizáló hirdetésekkel szórta tele Helsinki megállóit.

Üdvözöljük a szabad sajtó földjén

- áll a hirdetéseken, amelyekben angolul Trump kapja meg, hogy támadja a New York Timest, válogat az újságírók között, örömet okoz Kim Dzsongunnak azzal, ahogyan fellép a kritikus sajtóval szemben, oroszul Putyinról mondja el, hogy az orosz elnök alatt visszaszorult a szabad sajtó, megszületett a külföldi ügynökökről szóló törvény, amely a médiumokat is sújthatja, és több orosz menedéket kért Nagy-Britanniában.

Mindez talán jobban illene egy tüntetéshez, mint egy napilap hirdetéséhez, ami jelzi, mennyire egyensúlyát vesztette a világ – hogy Trump és Putyin ennek okozói, vagy termékei, arról megoszlanak a vélemények. És a fő kérdésről is:

MIRE LEHET JÓ EGYÁLTALÁN EZ A TALÁLKOZÓ?.

DRÁGÁBB LETT A HITEL? AKKOR SEM KAPSZ TÖBBET A PÉNZEDRE

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.07.16.


Bár a hitelkamatok emelkedése már megindult, a betéteknél ennek még nyoma sincs. A bankok továbbra sem hajlandóak fizetni a pénzünkért. Az állam hiába ad többet, az emelkedő infláció miatt sokszor nála is csak veszít a pénzünk az értékéből.

Az elmúlt hetekben lendületesen emelkedtek a bankközi kamatok (Bubor), a bankok pedig sorra elkezdték növelni a hitelkamataikat, sőt májusban már a törlesztők is emelkedésnek indultak. Hiába gondolnánk azonban, hogy akkor végre a megtakarításainkra is többen adnak. Eszük ágában sincs emelni a tétet, egyelőre mozdulatlanul 0,01 százalékon áll a kínálatok többsége.

A jegybanki adatokból mintha egészen más világ tűnne ki. A legutolsó, a májusi értékeket mutató statisztika szerint látra szólóan 0,04 százalékos volt az átlagkamat. Az éven belüli lekötés 0,23 százalékot, az éven túli pedig majdnem 0,9 százalékot hozott. Persze ezek sem magas értékek, de a kisebb betéteket elhelyezők számára valójában legfeljebb vágyottak lehetnek.

Az MKB informatikai átállását (ennek nehézségeiről itt írtunk) követően a sztenderd betétek lekötési időszaka némiképp módosult. Emellett megszűnt a lekötött betétek határidős felmondásának lehetősége. Változott az a minimumösszeg is, ami felett leköthetők a különböző devizák.

A magyarázat részben az egyedi (a normálnál esetenként magasabb) kamatmegállapodásokban rejlik, de ott is, hogy már általános a tartós betéti számlákon (tbsz) a látra szóló kamatozás. Például a K&H-nál az idén már nyitható új tbsz, de az állományra „látra szólóan” 0,2 százalékos kamatot fizetnek. Az NHB Bank 30 millió forint felett kínál egyedi kamatot. Az OTP a Bizalom Extra betétre ötmillió forint feletti összeg esetében ötszörös (bár így is csak 0,05 százalékos) kamatot ad, de ehhez a pénzt négy hónapra le kell kötni...

KÁVÉ ZACSKÓBAN ÉS BUDDHA FOGA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2018.07.16.


Srí Lankát sokan “mini-Indiának” tartják, de ez nem teljesen igaz – legalábbis régi és rendszeres szerzőnk, TeePolgar szerint, akinek volt szerencséje ellátogatni az országba. Következzen tehát az élménybeszámoló, szokás szerint érdekes képekkel. Ja, és az is megint kiderül, hogy mindenhol vannak magyarok

“Srí Lankára akartunk menni elsőként, mert a nagy bakancslistás Myanmart, mint pontot az i-n szerettem volna meglátogatni ezen út befejezéseként. Kazahsztánból (ahol jelenleg élek) ahhoz, hogy egy légitársasággal lehessen repülni, eléggé zsebbe kell nyúlni, így pár nap matekozás és keresgélés után arra jutottam, hogy a legjobb, ha az Air Asia fapados járataival közlekedünk.

Mivel Kuala Lumpur a légitársaság központja, így Almatyból (KAZ) repültünk Kuala Lumpurba (MYS) és vissza. Kuala Lumpurt ezután törött csillag alakú utazásunk szíveként használtuk, mert bár ökológiai lábnyomunk nagyobb volt a megtett plusz kilométerek által, de költségvetésünk a repjegyeknél lejjebb ment.

Mivel már késtem le csatlakozási járatot ezzel a megoldással, így nem tudtam sokat trükközni, a bevándorlási procedúra hosszáról sem tudtam sokat, így este repültünk tovább Kuala Lumpurból Colombóba, Srí Lanka fővárosába.

Kávé nylonzacskóban

Az átszállási időt (napot) a városban mászkálással, és egy csipetnyi maláj-konyha ismerkedéssel töltöttük, amiből azt a konklúziót vontuk le, hogy az idő nagyon párás, a buszmenetrendek nagyon jól értelmezhetőek, és az étel nagyon csípős. Viszont van nylonzacskóban szívószállal felszolgált cukrozott tejeskávé jéggel, ami a maláj konyha szimbóluma, és megmentője az izzadó turistának.

Szerencsére nem ért meglepetésként, hogy a gépünk egy óra késéssel indult, ám még a Ryanairt is megszégyenítő taktikával: úgy lehűtötték a gépet, hogy minden nálunk volt ruhadarabot felhúztunk magunkra, és akkor derült ki, hogy miért, amikor megkértük a légiutaskísérőt, hogy adjon takarót. A válasz: lehet bérelni pénzért. Az a lényeg, hogy nem kaptunk tüdőgyulladást takaró nélkül.

Közel éjfél volt, amire a csomagokat is felvettük, couchsurfing szállásadónk, és a reptéri ingyen wifi segítségével fogtunk egy Pick-Me fuvart (az über helyi koppintása, csak olcsóbb), ami 10 $-ért vitt át a városon minket a 32 kilométerre lévő szállásunkhoz.

A szállásadónk egy helyi pár, akik nemrég házasodtak, külön profiljuk van, de egy közös naptárba jegyzik a közeledő utazókat, hogy ne legyen átfedés. Mondjuk, amekkora házat bérelnek, ez nem hiszem, hogy gond, még a fővárosban sem.

Mint a legtöbb szállásadóm, ők is iszonyatosan kedvesek és értékkel teli emberek, így nagyon értékes beszélgetéseket köszönhetek nekik, és sokszínűségük miatt nem volt csend az asztalnál egyszer sem. A férfi otthonról dolgozik, program dizájner, a nő adminisztratív feladatokat lát el a városházán. Motivációjuk, hogy a világ történeteit hozzák a lakásukba, ha már ők nem utaznak, valamint hogy segítsék az utazókat szállással és étellel...

CSAK A BECSÜLET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.07.13.


...Azt várjuk Öntől, hogy járjon előttünk is jó példával, és szerezzen érvényt a katonák között is a katonaélet első számú törvényének: Csak a becsület! – indította útjára az alcsúti ember az új vezérkari főnököt. Szép, megindító pillanatok voltak ezek, néhány lábjegyzet azonban ide kívánkozik.

Irakban és Afganisztánban a harcoló amerikai katonák becslések szerint több tízmillió dollárnyi kincstári pénzt nyúltak le, más becslések sze­rint a teljes összeg a hatvanmilliárdot is elérheti. A legegyszerűbb és legproblémamentesebb eljárás abból állt, hogy a vitézek a hadsereg üzemanyagát eladták az afgánoknak, talán sokkal nagyobb mennyiség­ben, mint azt a legfantáziadúsabb elme gondolhatná. És ez még semmi, hiszen köztudott, hogy annak idején egy Afganisztánba vezényelt szovjet harckocsizó dandár a teljes harci technikáját adta el ugyanott, nyil­ván av­val a céllal, hogy az árán vodkát vásároljon. Utóbbi Afganisztánban némi nehézségbe ütközhetett ugyan, ám a szovjet ember leleményes. És ez még mindig semmi, mert hiszen tudjuk, hogy 193-ban a prætoriánus gárda az egész Római Birodalmat adta el Didius Julianusnak, aki ennek köszönhetően császár lett, és nem kevesebb mint kilenc hétig uralkodott.

Figyelemre méltó továbbá, hogy a föntebbi csí­nyeket többnyire harcoló katonák követték el, holott aki a hadsereg­ben igazi nagy csodá­kat tud tenni, az a hadtáp. Gondoljunk Milo alakjára A 22-es csapdájából, nem elfeledve, hogy a modell nemzetközi. Tíz év szolgálati idő után min­den hadtápos tisztet tárgyalás nélkül fel kéne kötni, mondta csaknem öt­ven esztendővel ezelőtt a nagytarcsai laktanyában egy igen kövér hadtá­pos főtörzsőrmester, és nem viccnek szánta. Noha neki, sze­gény ártat­lannak, halvány elgondolása se lehetett, mit tudna kezdeni a hadse­reg forrásaival egy olyan kaliberű szellem, mint például Mészáros Lőrinc, aki­nek a keze alatt a kiszáradt latrina is gyé­mántbányává lényegül át, már amíg a magyar ugarra az alcsúti em­ber rettentő árnya borul.

Haderőt nem azért fejlesztünk, mert fontos, szükséges, sőt kötele­ző, ez nálunk semmire se ok. Két okból foglalkozunk vele. Részint, mert könnyebb lenyomni a szavazó torkán, mint a stadionépítést, részint, mert további sportberuházásokra már mi se tudunk annyi pénzt elszórni, amennyit kellene. Ez egy kicsi ország, nem fér el benne több stadion. Vi­szont közben ráébredtünk, hogy a hadseregnek Isten pénze se elég, a to­vábbiakat az olvasó minden bizonnyal kitalálja. A honvédelmi tárca első lépésként há­romszáz darab 1861-es mintájú osztrák–magyar gyalogtiszti szablya be­szerzését határozta el. A jövő háborúja amúgy már elkezdő­dött, bitek és bájtok vívják a világhálón, viszont a minisztérium dupla annyiért vette a szablyákat, mint amennyiért megkapta volna a sarki boltban is. Ösztönösen rátalált a helyes útra. Sínen vagyunk.

A LEGJOBB CSAPAT NYERTE A VILÁGBAJNOKSÁGOT, ÉS VAN MIT TANULNIA BELŐLE

HVG ONLINE
Szerző: GERGELY MÁRTON - TÓTH RICHÁRD
2018.07.15. 


Négy gyors tézissel készültünk a világbajnokág után. Meg egy ráadással. Nyert a legjobb csapat, vesztettek az egyéni képességekre építő válogatottak. A bírónak a tekintélye megkopott a videóval szemben, Putyin viszont megkapta imázsjavító versenyét. És bizony még most sem úsztuk meg politika nélkül.

1. A legjobb csapat nyert, nem kérdés

A döntő első félidejében Franciaországnak szerencséje volt, talán először az egész vb-n, szemben a kétszer is csak tizenegyesekkel győző horvátokkal. No, nem feltétlenül az öngól jelentette a mázlit, Griezmann a beadásnál a horvát védelem ismert gyengeségére épített: Modricék hagyták magukat a szabadrúgás előtt kicsalni a 11-es pontig, kiszolgáltatott helyzetbe hozták kapusukat, aki csak nézni tudta, ahogy (végül) Mandzukic fején megpattan a labda. Az igazi szerencse az volt, hogy a bíró minden videósegítség ellenére bedőlt Griezmann-nak, akit nem rúgtak fel, hanem feldobta magát. A tizenegyesnél viszont a tévé képei kellettek, mert szabad szemmel nincs játékvezető, aki a kezezést befújja.
A videó megtekintése után a döntés már helyes volt: a nigériai szövetségi kapitány közlése szerint az illetékesek előre közölték minden válogatottal, hogy a testtől elálló kéz esetén a FIFA büntetőt ír elő.

A második félidőben már nem volt kérdés, Pogba és Mbappé révén kijátszották a franciák az erősségüket, és Lloris a végén még vissza is adta Mandzukicnak a gólt, amit az első félidőben tőle elcsórtak. A horvátok hiába birtokolták többet a labdát, igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. Lőttek távolról, pontatlanul: 15 lövésükből három talált kaput, a franciák nyolcszor próbálkoztak, de hat ebből kapura tartott, és három be is ment (az öngól nem része a statisztikának). A horvátok pontatlansága nem feltétlenül az ő hibájuk, hanem a franciák erőssége.

Dechamps csapata a döntőig vezető úton meccsenként 4,3 lövést engedett ellenfeleinek a tizenhatoson belülről. Horvátország viszont átlagban 7,4-et. Az amerikai futballban mondják, hogy támadósorral meccset nyernek, védelemmel pedig bajnokságot. Ez igaz volt a mi labdarúgásunkra is Oroszországban
.

A franciák a védelemre építették tehát játékukat, és mindössze három kreatív játékossal álltak fel, de a Griezmann – Mbappé – Giroud hármasból az utóbbi, az Arsenal „csatárja” is a védelemmel volt legtöbbet elfoglalva. Az ötlet úgy hangzott, már a belgák ellen is: átengedni az ellenfélnek a labdát, és viszonylag későn megtámadni a labdát hozó játékost. Az ellenfél védelmének feljebb húzásával ugyanis üres terület keletkezik Mbappé életveszélyes elfutásaihoz.

A franciák nem adták fel a defenzív játékot szinte soha. Egyedül az argentinok ellen, amikor rövid időre hátrányba kerültek, mutatták meg, hogy képesek labdabirtoklásból is játszani. Kétszer nyomták meg nagyon erősen a játékukat a vb alatt: Messiék ellen, és rúgtak percek alatt hármat, és a horvátok ellen a második félidőben. Abból két gól született. Thomas Hitzlsperger írta a Guardianban:

a franciákon az ember azt érzi, mindig egy sebességgel alacsonyabb fokozatban játszanak, mint amiben tudnának.

Mintha Dechamps így spórolt volna minden lehetőségre. Tudták, hogy a belgák életveszélyesek, a horvátokat pedig szinte lehetetlen elpusztítani. Ezért végig úgy játszottak, hogy legyen valahonnan feljebb lépni, ha hirtelen valamiért muszáj volna. Messiék megtapasztalhatták, mi történik, ha kiprovokálják a francia ellenreakciót.

A francia válogatott volt a világbajnokság második legfiatalabb csapata, mégis övék volt a második legértékesebb keret. A játékosok fele ráadásul a kevés európai abszolút-topcsapat egyikénél keresi pénzét, minek következtében jelentős tapasztalatuk volt a legmagasabb színvonalon játszott tétmeccseken. A franciák győzelme nem szerencse, hanem tervezés következménye...

"A MAGYARIDŐK SZERINT ALJAS GAZEMBER VAGYOK"

SZTÁRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.07.15. 


Azt olvasom a #magyaridők című propaganda kiadványban, hogy aljas módon hazudok és csúsztatok, amikor motivációjukat tekintve párhuzamot vélek felfedezni a negyvenes években menekülő zsidókat szállító St. Louis és a Struma nevű tengerjárók tragikus története és aközött, hogy hazánk külügyminisztere, szíjjártópéter, kitörő lelkesedéssel üdvözölte, hogy az olasz belügyminiszter megtiltotta, hogy az olasz partoknál kikössön a menekülteket szállító Aquarius hajó, amelynek fedélzetén 629 menekült, köztük 120 gyerek és hét kismama tartózkodott.

A történet persze annyiban más, hogy a St. Louis hajó, amelynek sem az északi sem a dél-amerikai kontinens egyetlen állama sem adott kikötési engedélyt végül visszatért Európába és 769 utasa közül "csak" 300-an lettek a holokauszt áldozatai, a Struma nevű tengerjáró - amelytől ugyancsak megtagadták a kikötési engedélyt - 800 utasa közül viszont mindössze egy menekült meg.

Az Aquarius esetében viszont a spanyol kormány engedélyt adott a kikötésre és így mindenki megmenekült. Én pedig a #magyaridők szerint azért vagyok aljas gazember, mert ezekről az esetekről az emberi gonoszság banálissá válására asszociálok, mintha nem tudnám, hogy "Magyarország minden rászoruló, hazájából valóban az üldöztetés miatt menekülni kényszerülő emberen segít, oltalmaz minden elesettet."...

KERESZTÉNYI FUTBALL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.07.16.


Mélységes mély a Hollik kútja, és ép ésszel fölfoghatatlan dolgokat lelhetni benne. A fiatalember vén és reszkető szívvel kihullott a rostán, immár nem képviselő bácsi, viszont a tűz ugyanúgy lobog benne. A szervilizmus aljassága fűti őtet, vagy csak gyárilag hibás, elkúrták a nevelését, illetőleg kicsorbult az egyik génje sarka, s ettől lekonyult a füle, nem tudhatni. Mindegy is, itt van nekünk, örüljünk neki, és nézegessük az agya velejét, akárha Amy és Agymenők.

Az ilyen organizmusokban az az elrémisztő, ahogyan működnek. A gazda kimondta az éccát, hogy Horvátország mostantól mi vagyunk, s ez összetorlódva az utóbbi évek kék plakátjaival összegzést generál benne, ami ez: „A foci persze arról szól, hogyan küzd két csapat a pályán. De a foci ennél mindig sokkal többről szól. A világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország.”

Én nem tudom, mit vétettünk Isten előtt, hogy ennyire ver, de nagy dolog lehet. Holliki értelemben tehát tegnap délután a Luzsnyikiban Európa elesett, és a kereszténység is csorbát szenvedett, ebből fakadóan a Soros kurvaannyát. A bevándorlófattya Mbappe viszont ennek ellenére adott emberségből példát, és kiderült, hogy azért van valamilyen nexusa a hazájával. Sok pénzt kap ezért az aranyért, kurva sokat, amiért megdolgozott, mindenesetre többet, mint ez a Hollik egész életében.

És ez a pogány azt mondta, ha az ember a hazájáért futballozik, azért nem jár fizetség, és a tengernyi pénzt, amit kap, egy mozgássérült embernek ajánlotta fel. Vagy többnek, ezt nem tudom, és lényegtelen is. Az azonban biztos, hogy ő nem pakol utcára embereket a kereszténység jegyében, és nem lopja el a szerencsétlenek pénzét – vörösiszap -, amit a Soros is fizetett, a Hollik viszont nem, se a gazdája. Őnekik a kereszténységük van érdemül, amely erényről én például Máraival értek egyet nagyon is.

“…Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól..”...

OROSZORSZÁG PÁR NAPJA MÉG KELETI VESZÉLY VOLT, MÁRA ISMÉT A BARÁTUNK - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.07.16.


- Orbán Viktor mást mond Brüsszelben, mint Putyinnak, most visszatért ahhoz, hogy véget kell vetni a Moszkva ellen elrendelt szankcióknak

- Az egyik volt moszkvai amerikai nagykövet azt tanácsolja Trumpnak, fújja le a találkozót Putyinnal, mert jobban jár ő is és a világ is. Az orosz fél viszont csak nyerhet

- Az unió képmutató, mert a magyar iskolát követi menekültügyben, miközben azt állítja, hogy kiáll a liberális értékekért

Yahoo/AFP

Orbán Viktor elítélte az Oroszország elleni uniós szankciókat. A miniszterelnök akkor mondta ezt, amikor tegnap Putyinnal találkozott. Kijelentette, hogy az Ukrajna folytán elrendelt megtorló intézkedések miatt Magyarország üzleti lehetőségektől esik el, és ha nem volnának a retorziók, akkor lenne lehetőség az együttműködésre, és nagyobbat tudnának előrelépni. A vendéglátó arról beszélt, hogy a kétoldalú kapcsolatok jó irányban haladnak. A tudósítás megjegyzi, hogy az uniós államok közül a magyar vezetést szokatlanul meleg viszony fűzi Moszkvához, a kormányfő és az elnök rendszeresen találkozik. Kitér arra is, hogy Orbán modellnek tekinti az orosz rendszert az illiberális demokrácia megteremtéséhez. Azon kívül időről időre összecsap Brüsszellel a jogállam és a bevándorlás kapcsán, miközben Magyarország is kiutasított egy orosz diplomatát, miután Angliában megmérgezték az egyik volt kettős ügynököt és vele együtt a lányát.

Washington Post

Az előző amerikai kormányzat volt moszkvai nagykövete szerint az volna talán a legjobb, ha Trump el sem menne a mai találkozóra Putyinnal. Michael McFaul a két év során Obama alatt féltucatnyi tárgyaláson vett részt az orosz elnökkel és 8 pontban foglalta össze tapasztalatait. 1. az orosz politikus leginkább négyszemközt szereti megvitatni a dolgokat a vendéggel 2. rendkívül magabiztos, sőt szinte arrogáns a világról alkotott véleményét illetően. Nem hallgat senkire, bár azért beletanult a szakmába, de ettől még elméletei tévesek és veszélyesek. 3. úgy gondolja, hogy soha nem csinált semmit sem rosszul, ezért engedményeket vár Trumptól a kétoldalú kapcsolatok ügyében. Amúgy a geopolitikát nullaösszegű játszmának tekinti 4. Nagyon meggyőző elbeszélő, de hézagosan és rosszul értelmezi a történelmi eseményeket 5. Tud nagyon sprőd, de elbűvölő is lenni. Ma Helsinkiben az utóbbit fogja bevetni 6. képes bátor, váratlan húzásokra, jó és rossz értelemben egyaránt 7. mindig mély benyomást hagy maga után 8. Valószínűleg el fog késni, egyszer Obamát 45 percen át várakoztatta, de ha ezúttal nem így lesz, akkor lehet egy kicsit még jobban aggódni, mert valamit akar.

Die Zeit

Putyin csak nyerhet a mai csúcstalálkozón, az neki ajándék, de a világ számára az volna a jó, ha nem sok minden változna a megbeszélés eredményeként. A két politikusnak sok mindent kell megbeszélnie, és szinte semmi sem utal arra, hogy egy könnyen meg tudnak állapodni bármiben is. De ettől még nem egyformák a kockázatok: Trump számára nagy dolgok forognak kockán, ideértve a Krím megszállását, a kelet-ukrajnai inváziót és a beavatkozást az amerikai választásba. Ám az elnök még mindig nem mondta meg egyértelműen, hogy mit is akar. Saját stábja, biztonsági szolgálata ellenében inkább az orosz államfőre hivatkozik, aki tagadja, hogy bármi módon befolyásolni igyekezett volna a választás kimenetelét. Ebből következik, hogy Trumpnak nincs sok lehetősége lényeges engedményeket tenni, hacsak nem akar ártani saját magának. Így valószínűleg már egy jelképes sikerrel is beérné. Nem keletkezhet az a benyomás, hogy eladta magát Putyinnak.

Az orosz államfő számára viszont az egyeztetés haszna az, hogy úgy néz ki: Oroszország egyenrangú fél az amerikai szuperhatalommal. Ám tudja, hogy sok kérdésben lehetetlen a közeledés. De azzal is tisztában van, hogy ezúttal kaphat valamit, anélkül, hogy adnia kellene érte. Persze ha nem, úgy is jó. A többit majd elintézi a propagandagépezet. Vagy Trump. A középpontban várhatóan Szíria és Ukrajna áll. Az amerikai elnök azonban semmiképpen sem ismerheti el a Krím elfoglalását. Viszont nem kizárt, hogy Szíria ügyében egyezségre jutnak, az oroszellenes szankciók eltörléséért cserében. Csak épp a világnak volna szörnyű, ha a Kreml szabad kezet kapna a szír válságban. Sikert akkor tudnának a legegyszerűbben felmutatni, ha meghosszabbítanák a két év múlva lejáró atomfegyver ellenőrzési szerződés hatályát.

ITT OLVASHATÓ

2018. július 15., vasárnap

A KULCSEMBEREK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.07.15.


A legtöbb erejét vesztett, reménytelen kistelepülésen, a településtől leszakadó utcákban, zömében szegregátumban élő család nem alkot már közösséget és nem képes kitermelni magából olyan embert, aki változást hozhat. A szülők tanulatlanok, a hivataltól („tanácsházától”) függésben élve szocializálódtak, ott mondják meg, mit kell csinálni, és hogyan. A miérteken nekik nem kell gondolkozni, csak elfogadni, néha lehet kicsit veszekedni, kiabálni, aztán fejet hajtani és csendben elfogadni újra a hatalmi pozícióból jövő döntéseket.

A gyerekek közül nem villan fel egy sem, aki változást ígérne, ismétlik a szüleik mintáját, generációk óta. Legjobb esetben befejezik az általánost, szakmát nem tanulnak, minek, ma a nélkül is egész jól lehet keresni annak, aki ügyes. Vagy ügyeskedik.

A jogkövető magatartás már egyre kevésbé értelmezhető. Eddig is mindenki úgy és abból élt, ahogy tudott, de korábban legalább tudta, hogy nem jó úgy, nem ez a boldogulás társadalmilag elfogadott útja. Mára ez a tudás eltűnt. Valaki most azt kérdezte tőlem, hogy látom, alulról, vagy felülről jön-e ez az egész, negatív változás.

Nos, azt hiszem, felülről. Mert alulról eddig is az volt a fő mozgatóerő, hogy megéljenek, túléljenek. Felülről meg jöttek a szabályok, amelyeknek be nem tartása büntetéssel járt. Aztán fent is változott, megkérdőjeleződött sok minden. Nem lehet már hitele a szabályoknak. Mert akik hozzák azokat, és be akarják tartatni, ők maguk sem a szerint élnek. Nem jogkövető a rendszer, és nem jogos elvárni olyan dolgokat, amelyeket ők sem tartanak be. Vagyis nem etikus. Mert erőből lehet jogos…erőből fenn lehet tartani a látszatot, hogy ami ott történik, az jogszerű, de ennek időtartama hordoz azért némi bizonytalanságot. Az ellentmondások előbb-utóbb szétfeszítik a kereteket.

Régebben még tartani lehetett attól, hogy valaki feketén dolgozik, és elkapják, de ma már mindenki azt mondja, örüljünk, hogy legalább ez van, és legalább dolgoznak. Régebben lehetett tartani attól, hogyha nem adnak blokkot a boltban, abból baj lehet, ma már az idegenektől sem tart egyetlen boltos sem, nemhogy a falubeliektől. Valahogy csendes, törvénytelen masszává lett minden. Ha kirívó dolog nincs, mindenki elfogad mindent. Mert élni kell valamiből. Az iránt pedig, hogy mi minősül kirívónak, nos, az iránt valahogy egyre érzéketlenebbek leszünk.

Változást pedig csak olyan emberek hozhatnak, akik kellően erősek ahhoz, hogy elindítsanak valamit. Akik értik helyben a családok helyzetét, erőforrásait, van ismeretük arról, hogy mihez van joga valakinek, és ezt képesek érvényesíteni is. Nos, őket hívjuk mi kulcsembereknek. Akiket, mivel ilyen embereket a szegregátumokban nem találunk készen, fel kell építenünk, helyzetbe hoznunk, támogatnunk, tudással ellátnunk, hogy képesek legyenek maguk köré embereket gyűjteni, őket közösséggé szervezni, közösségi szabályokat alkotni, és azokat működtetni.

A kiválasztásukhoz hosszas előtanulmányok szükségesek, ott, a terepen. Értenünk kell a viszonyulásukat… Utána, ha vannak jelöltek, két dolgot kell megvizsgálnunk: a személyiségét és a települési helyzetét. A személyiségében a legfontosabbak a nyitottság, a kellő határozottság, és a rugalmasság. A fejleszthetőség, tudásban, és szociális készségek területén is.

Apró lépésekben kell haladnunk a velük való munkában, mert sérülékenyek. Ugyanis az adott közeg nem igazán szereti, ha közülük bárki vezetőfélének tűnik fel. A szegregátumokban a hatalom más tényezőkhöz kötődik, és ezekre nem lehet közösségfejlesztést építeni. A kulcsemberek folyamatos megerősítést igényelnek, hogy igen, képesek rá, tudják majd, ne adják fel. Fontos, hogy tudjanak előbbre nézni, mint a többiek, akik a napról-napra élésben erre képtelenek. És fontos az is, hogy át tudják adni a tudásukat nekünk, akik őket szeretnénk fejleszteni, miközben arról a világról, amiben élnek, mi mindig kevesebbet tudunk. Néha lökdösnünk kell őket előre, néha meg visszafogni, ha azt látjuk, hogy a többieknek ez túl sok. Alázatosnak lenni velük, és alázatosságot kérni tőlük is, mások irányában. Vezetőnek lenni ott, ahová őket szánjuk, nem egyszerű. Követelni, de jó viszonyt tartani, következetesnek lenni, miközben ők maguk is gyakran a következetlenségben élik a mindennapjaikat.

Aztán fontos a helyzetük a csoporton belül. Vagyis inkább a családjuk pozíciója. A nagycsaládok összefüggései, a meghatározó szerepek. Hiába választanánk olyan embert, akinek családja a településen periférián van. Vagy olyat, aki nemrég költözött oda, és nincs hatása a többiekre. Mert ez a hatás, ez a hátvéd szerepet betöltő csoport nagyon fontos. Nem hagyja egyedül, erősíti, védi. Persze itt felmerül, hogy ő mennyire képes befolyásolni, meggyőzni azokat, akik a legközelebb állnak hozzá. Velük vívják az első csatákat, de a családon belül. Ha ez sikerül, utána a családi összetartás erejére bátran építhetünk.

Hihetetlenül izgalmas munka a kulcsemberekkel való foglalkozás. Egy erős bizalmi viszony kiépítésén alapul, ami elbírja majd ezt a nehéz munkát. Kölcsönös tisztelet jellemzi. Úgy érzem, ahogy telik az idő, és ahogy erősödik a kulcsember, ez a tisztelet úgy erősödik egymás iránt.

Pedagógusként megélem azt a csiszolást és csiszolódást a suliban is. Ott is fontos, hogy értsem a gyereket, és ő is hat rám. De ez nem ugyanaz. Mások az egymásra gyakorolt hatások, és más az egésznek a módszertana is.

Sokat tanulok a kulcsemberek felépítésében. Hiszek abban, hogy képesek lesznek majd megszervezni maguk körül az embereket. Hogy el tudják majd vezetni a közösségüket ebben az egyre zavarosabb világban.

Tartjuk velük a szabályokat, amelyeket a rendszer működtet. Még ebben próbálunk meg valamiféle működőképes modellt felmutatni. Ezért néha örülök is annak, hogy nincs rálátásuk a falun túli világokra. Hogy ne kelljen válaszolnom pl. arra az egyszerű kérdésre, amit egy pedagógus azonnal megkap az iskolában, ha nem következetes: „és neki miért lehet?” De sok bennem a kérdés arra vonatkozóan, hogy milyen világra készítsem fel őket? Mert ezt, ami most van, én is egyre kevésbé értem. És néha egyre távolabb szeretnék kerülni tőle én magam is. Miközben tudom, ez nem jó út. Mert ezt az egész modellt be kell ágyazni a társadalomba. Csak így lesz fenntartható.

Magammal is viaskodok hát jócskán. Nem a céljaimat illetően, azt tisztán látom továbbra is. Hanem a világgal van bajom. Annak változásaival. Amihez igazodni kell, hogy túlélhessük. Felelős vagyok a kulcsemberek viszonyulásainak kialakításában. Sosem éreztem, hogy ez ennyire nyomasztó felelősség lenne.

AZ ELLENSÉG KÖZTÜNK VAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.07.15.


Jövőre esedékes az EP-választás, így a kormány már meg is kezdte a rettegés magjainak elhintését. Pontosabban a továbbhintését. Nincs új a nap alatt: Soros, migránsok, káosz, világvége. Erre pedig nem más, mint Hollik István figyelmeztet, mert hát ha ők ezt nem teszik meg, akkor bizony vakon rohannánk a vesztünkbe mindannyian. De itt van nekünk a nemzeti kormányunk, amely helyettünk gondolkozik és cselekszik, így nekünk ezt már meg sem kell tennünk. Elég ha rettegünk.


A magyar emberek április 8-án egyértelműen kifejezték, hogy nem akarnak bevándorlóországban élni, nem kérnek a “Soros-tervből”, ennek ellenére Soros György és szövetségesei nem álltak le, és a “Soros-hálózat” továbbra is az útjában álló nemzeti kormányok eltávolításán dolgozik.

Valóban, a Fidesz-szavazók többsége nem kér a Soros-tervből. Noha ilyen nincs – és még ha lenne is – akkor sincs arról fogalma egyik szavazónak sem. A magyarok többsége nem tudja ki az a Soros György, mert az, amit a kormány elhintett róla Mészáros lapjaiban, valamint a közpénzen fenntartott tévében, az bizony nem a valóság. Soros György nem maga az ördög, így a rózsafüzér, sőt a szenteltvíz sem segít ellene. A Fidesz-szavazók nagy többsége – nyilván nem mindenki – elég tudatlan tájékozatlan ahhoz, hogy még csak meg se kérdőjelezze azt, amit a kormány mond. Soros György minden baj forrása, ez pedig bőven elég az átlag Fidesz-szavazónak.

Soros Györgynek valóban vannak gondolatai – ellentétben Mészáros Lőrinccel – és milliárdjait nem yachtok és tv csatornák megvételére költi, hanem többségében segélyszervezeteknek adományozza. Már a Szovjetunió felbomlása előtt is a civil ellenállást támogatta, ugyanis nem értett egyet a szovjetek Európában végrehajtott elnyomásával. Akkor itthon alig létező nyomtatókat vásárolt hazai szervezetnek, hogy felvegyék a harcot az elnyomó kommunistákkal szemben. Orbán Viktorban – most már tudjuk, itt hibázott – látta a lehetőséget, egy európai vezető „megalkotására”. Ezért Soros saját pénzével támogatta a kis Viktort.

A milliárdos nem a nemzeti kormányok ellen dolgozik, hanem a saját népét kizsigerelő, hazug, korrupt kormányok elleni harcra buzdít. Olyan ügyek mögé áll be, melyek sok esetben a mindenkori kormányok feladata lenne. Kisebbségek – legyen ez a hazai cigányság, vagy épp az amerikai feketék csoportja – jogaiért harcol. A nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. A szegénységbe sodródott családokon segít. Csupa olyan ügyet karolt fel, amely a kormány feladata lenne, de a stadionépítések mellett erre már nincs ideje...

HELSINKI FELÉ

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.07.15.


Az pusztán egy momentum, legyen bármennyire is pikáns vagy érdekes, de mégiscsak elég jelentéktelen mozzanata a nemzetközi diplomáciának, hogy most, mikor ezeket a sorokat írom, Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy szőnyeg szélén áll a Kremlben és erősen izzad. A valóban fontos randit holnap bonyolítja Putyin elnök, Helsinkiben.

Természetesen Donald Trumppal. Az amerikai elnök épp legrosszabb formáját futja, hogy sportnyelven fejezzem ki magam, már, ha a szingapúri meccs után még lehet rosszabbról beszélni – de hát lehet. Kell is. A mostani tárgyalókörútja nyugodtan nevezhető tökéletesen eredménytelennek, a NATO-csúcson sikerült megállapodnia abban, hogy nem állapodott meg semmiben a katonai költségvetésekről, és ezt a tárgyalást utólag ahányan ott voltak, annyiféleképpen kommunikálták – nem értelmezték, bár értelmezték volna, az azt jelentené, hogy van miről beszélni, született egy konszenzus, de erről szó sincs. Erősen valószínűsíthető, hogy semmiben nem sikerült megegyezni, ami az anyagiakat illeti, minden marad a régiben, ám az összes érdekelt fél szidni fogja egymást. Ami azért egy katonai szövetségen belül ha nem is végzetes, de mindenképpen szerencsétlen állapot
.

Az angliai látogatás még nagyobb kudarc. Első sorban említhetjük, hogy Trump meggyőződhetett általános népszerűtlenségéről a szigetországban, ugyanis tegnap legalább kétszázötvenezren tüntettek ellene London utcáin, márpedig azt tudjuk, hogy Londonban van hely, és számos utca. Viselkedése is egyértelmű ellenszenvet váltott ki, a királynő jelenlétében meg sem próbált alkalmazkodni a protokollhoz – hogy is mondjam csak, ha megpróbálja, csak nem sikerül, biztos elnézik neki, de ő meg sem próbált udvarias lenni. Mindenképpen, talán ő az első ember, akinek sikerült megváratnia a királynőt. De mondjuk nem is ennek van komoly diplomáciai jelentősége, hanem annak, hogy olyan tervvel érkezett, ami a sarkaiból forgatta volna ki az Egyesült Királyságot. Jelesül: azt követelte, hogy a szigetország lépjen ki az európai vámunióból (a hard brexit szellemében) az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény kedvéért. Ha ki nem lép, nincs egyezmény, és az Egyesült Államok gazdasági ügyekről az Unióval tárgyal majd. Ha meg kilép, annak olyan kereskedelmi, és nyugodtan mondhatjuk, politikai következményei lesznek – például vámhatárok felállítása az Ír-szigeten vagy Anglia és Skócia között – ami helyben és azonnal okozna felbecsülhetetlen károkat. Itt egy jó megoldás kínálkozna Anglia számára, éspedig az, ha az Egyesült Államokkal is megköthetné a szerződést, de a vámunióban is bent maradhatna: ezt tette lehetetlenné Trump a Blenheim-kastélyban zajló tárgyalásokon. Egyszerűen arra kívánja kényszeríteni az Egyesült Királyságot, hogy két rossz közül válasszon.

Volt már hasonló helyzet a történelemben, mikor is a Blenheim-kastély akkori ura, Sir Winston Churchill azt mondta: „Angliának választania kellett a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta. Háborút fog kapni.” Igaz, ezt a müncheni konferencia után mondta, Neville Chamberlainnek, a későbbi események pedig ismeretesek. Bizonyos második világháborúra gondolok – a helyzet nem analóg, ugyanis most nincs szó fegyveres konfliktusról, csak gazdasági háborúról, melyet Trump elnök vív a világ többi része ellen, mely nem Trump elnök, az Egyesült Királyság most nem világbirodalom, hanem egy közepes méretű és gazdaságú európai ország, ha nem is „kontinentális” – de a mondat helytálló a maga módján.

És akkor most továbblovagol a cowboy Helsinkibe. Finnország történelmének ismeretében elmondhatjuk, hogy Trumpért sem rajonganak a finnek, de ez eltörpül amellett, mennyire utálják tárgyalópartnerét, akitől nem kicsit tartanak is. Vlagyimir Putyin lehet körülbelül a legkevésbé szívesen látott vendég arrafelé. És most következik a legfontosabb kérdés: miről fognak tárgyalni?

Már, ha egyáltalán fognak. Abban az értelemben vonom kétségbe ennek a találkozónak a tárgyalás mivoltát, hogy a tárgyalás célja többnyire az, hogy adott kérdésben vagy kérdésekben közös döntés szülessen. Itt viszont a világpolitika jelen állapotában bizonyos kérdéseknek már a felvetése is konfliktusforrás. Nem lesz okos felemlegetni a Krím státusát, Ukrajna helyzetét, Szíriát és Asszadot, a salisbury mérgezéseket, Észak-Koreát (amely válság megoldásából látszólag az USA focizta ki Oroszországot, bár valójában Kína ejtette ki őket a pikszisből), nem bölcs előszedni az amerikai választásokba történt orosz beavatkozás kérdését… és még sorolhatnám...

EÖRSI MÁTYÁS: SZARTENGER

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: EÖRSI MÁTYÁS
2018.07.15.


Az ellenzék egy szartenger! – tudhatta meg a nagyérdemű a sommásnak tűnő megállapítást. Ha a nyájas olvasó azt gondolja, hogy Bayer Zsolt hirdette menetrendszerű barátságtalan gondolatait az ellenzékről, akkor óriásit téved. Ezúttal a kormánnyal szemben álló értelmiségiek egyik ikonja, Schilling Árpád osztotta meg következtetését egy közérdekű kérdésről.

Feltétlenül jó hír, hogy ezzel a minősítéssel a kormánypárti és az ellenzéki értelmiségiek közötti ezidáig áthidalhatatlannak látszó falból egy tégla immár kiesett, s bár a nemzeti konszenzus a legtöbb kérdésben még a távoli jövőbe vész, örömteljes, hogy legalább ebben az egyben, nevezetesen az ellenzék minősítésében az egymással szemben álló felek közeledtek egymáshoz, tartalomban és stílusban egyaránt.

A durva stílus csábítása
Az iróniát félretéve szeretném beismerni, hogy amennyiben Schilling Árpád kevésbé keresetlenül fogalmaz, álláspontja aligha dönget végig a független médián. Ezt a szempontot maga Schilling Árpád is megfogalmazza: "Írtam volna azt, hogy »hát ez az ellenzék elég felelőtlen«? Vagy hogy »itt lenne már az ideje annak, hogy...«? Esetleg azt, hogy »de jó lenne, ha végre...«? Nekem elég volt ez a kamu, és nem találtam más kifejezést arra, amit művelnek. A »talán mégis jobb volna, ha« elmegy a fülük mellett. Ezt meghallották." Ebben az összefüggésben ködösítéssel éppenséggel nem vádolható ítélkezése érthetővé válik. Azt persze neki, és a hozzá hasonló más kritikusoknak is érdemes lenne végig gondolniuk, hogy a stílus durvasága vajon erősíti vagy inkább gyengíti a tartalmi mondanivalót. Arra már ma is kevesen emlékeznek, mi volt Schilling kifogása az ellenzékkel szemben, leginkább a "szartenger" jelző rögzült, és ezzel a következménnyel a kiváló színházi rendezőnek tisztában kellett lennie. A 444.hu például arról számol be, hogy Schilling szerint "az ellenzék tagjai mosolyogva ücsörögnek, viccelődve nyilatkoznak, készülnek a nyaralásra", "Kamupártok vagytok, kamuüzenetekkel, kamuképviselőkkel", csak éppen Schilling bírálatának a kiváltó oka - nevezetesen az, hogy az ellenzék pártjai bojkottálták a szavazást – maradt le a híradásokból. Saját politikai pályafutásomból is be tudok számolni arról, hogy mennyire csábító a durva stílus: azonnal "átmegy" a médián, messze ezzel lehet a legtöbb "lájkot" beszerezni, a közönség kisebb, ám hangos része ezektől hordoz lelkesen a tenyerén. A nyereség-oldal azonnali, míg a durvaság árát csak lassabban és jóval később kell megfizetni. Ez a súlyos ár magában foglalja azt, hogy szavaink súlya csökken, érdemi mondanivalónk elsiklik, azaz bírálatunk inflálódik. Továbbá, ha elfogadjuk, hogy a politikai küzdelem egy nem csekély része a nyelv fölötti kontrollért is folyik, szomorúan meg lehet állapítanunk, hogy Schilling szavai az Orbán-kormány teljes győzelmét jelentik immár nyelvi szempontból is. Ezt a nyelvi durvaságot ugyanis a Fidesz találta ki és vezette be, és mi lehet nagyobb győzelem számára, mint amikor a liberális értelmiség legkiválóbbjai is átveszik ezt a stílust?

Lám, most is mekkora bevezetőre volt szükség ahhoz, hogy Schilling Árpád mondanivalójának a lényegét is górcső alá vegyük. Bírálatának a tartalma ugyanis megfontolásra érdemes. Mint látható lesz, van benne olyan, amellyel egyetértünk, és olyan is van, amelyben bár nem értünk egyet, mégis erősen bízom abban, hogy ez utóbbiban is egyetértésre juthatunk. Kezdjük tehát ezzel!