MAGYAR KÁPRÁZAT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.09.16.

Semmit nem kockáztat ezzel a családmentő, gyermekszülő, országot szaporító, autóösszeszerelő kormányprogrammal Orbán Viktor. Természetesen a nemzet anyja, Novák Katalin sem. Szépen kigondolták a várban meg a minisztériumi íróasztal sarkára borulva, hogy meg kell menteni a magyar nemzetet, nehogy kihaljon. Aztán odadobta a pénzintézeteknek a fiatal családokat Orbán. Aki kapja, marja a kölcsönöket, aki pedig nem tud élni vele, így járt. Orbán szétteheti a kezét: sajnálom, semmi közöm hozzá, én a lehetőséget megadtam. Engem nem terhel semmiféle felelősség – ennél nagyobb lendületet az életben való elinduláshoz egyetlen ország sem tud biztosítani. Ezzel szlalomozza végig a világot a nemzet anyja, és konferenciáról konferenciára járva beszélnek olyan blődségeket, amitől, ha a nemzet nem is, de a józan ész teljesen kihal. Úgy van ez, hogy a Vezér belenéz a tükörbe, látja elégedett, öntelt képét, de csak egy pontban, mert a tükör többi része homályos és repedezett.

Lehetőség! Azt sem kap mindenki ebben az országban. Jól érezhetően, láthatóan működnek az orbáni kasztok: a haveroknak, a családtagoknak, csókos seggnyalóknak mindenáron biztosítani kell a pénzzel megváltott rangot: természetesen a közösből, mert abból építik az országot a kiváltságosok – maguknak.

Lehetőség! Azoknak az egyre kevesebbeknek, akik még a középosztályból itthon maradtak, elhintenek a nagy szólamokon kívül egy kis egzisztenciát növelő patront. Ha működik jó, ha nem, akkor benne van a hiba. Akik élnek is vele, be van fogva a szájuk. Egy rövidke időre.

Lehetőség! Másnak nincs, a többségnek nincs, ők harcoljanak meg a boldogulásukért, ahogyan akarnak. Ha morognak, ha hisztiznek, akkor sem lesz jobb, a pénz, a tanulás és az emberség csapjait elfordították tőlük. Lefelé nem működik, a szegényeknek csak koszos vizet spriccel.

Arra emlékszem, nyilván önök is, hogy amikor megnyíltak a határok, nem kellett már útlevél sem az utazásokhoz, hányan, de hányan mondták: mi ezzel nem kaptunk semmit, nem tudunk élni vele, mert nem engedhetjük meg magunknak a külföldi túrákat. Mégis. Olyan szabadságot, lehetőséget kapott ezzel mindenki, ami addig csak vágy és álom volt, és akkor még azt hittük, hogy az örömünk mellett előbb-utóbb fel bírunk kelni és ébredni a szabad vándorláshoz. Európai polgárként a jövés-menés – munkába, pihenni, rokont látogatni – olyan természetes lesz, mint a levegővétel.

Nem így történt. Fuldoklunk. Az útlevéllel a szabadságunk is eltűnt azóta, ami minden embernek járna, és élményekre válthatnánk. De nem. Mára csak akkor és csak azok bódulnak bele a nagy lehetőségbe, akik bátran, makacsul a bőröndjükkel úgy indulnak útnak, hogy visszafelé már nem akarják cipelni a koffert. Hiszen kifelé még benne van a remény egy jobb életre. Aztán Londonban, Bécsben, Münchenben, Oslóban miszlikekre vagdalják az utazótáskát. Nem kell már.

Magyar lehetőség. Fogyóban. Igaz, ezzel Orbán megint nem kockáztat semmit, hiszen, ahogyan tervezte hamis módon, megszületnek az embert pótló emberek. Ha. Csakis a kereszténydemokrata édes magyar hazának...

ITT OLVASHATÓ